A focin keresztül - Féltékeny

-    Mi?

-    Gyere el velem. Nélküled úgysem leszek jó formában.

-    Gondolod, hogy ennek örülni fog Joachim.

-    Most komolyan, úgy gondolod, hogyha előadom neki, hogy úgy biztos jobban játszanék, akkor nemet mondana? – nevetett.

-    De egy kis izék vagytok. Tök jó fej, ti meg kihasználjátok ezt a tulajdonságát.

-    Jössz velem vagy sem?

-    Ha lehet, akkor ezer örömmel – csókoltam meg.

Másnap Joachim elé álltunk az ötlettel.

-    Akartam is mondani, hogy gyere. Már olyan vagy, mintha a csapat része lennél. Van 23 fiam, és 1 lányom – válaszolt.

-    Köszönjük – mosolyogtunk rá.

-    Mondtam, hogy nem fog nemet mondani – súgta a fülembe Bastian.

-    Akkor is szemétség, hogy kihasználjátok – súgtam vissza.

-    Te, nem játszol velünk ma? Laza nap, semmi edzés, csak játszunk, úgy kedvből – jött oda Miro (Klose) hozzám.

-    Focizzak veletek? Rontom a színvonalat – vigyorogtam.

-    Nemleges választ nem fogadok el – kapott fel.

-    Á, te hülye, tegyél le.

-    Mondd, hogy játszol – kezdett el pörögni.

-    Ha leteszel – alkudtam.

-    Oké – tett le.

-    Játszom – tartottam be az ígéretem.

-    Király. Csatár vagy.

-    Nem akartok gólt szerezni? – nevettem körbe. – Védő.

-    Csatár.

-    Védő.

-    Oké. Ki szavaz arra, hogy Niki csatár legyen? 24-ből 13. Csatár vagy.

-    Ne már. Mondom, hogy nem…

-    Láttam, amit láttam a múltkor, úgyhogy maradjál csendben és állj be a helyedre.

-    Állati jó fej vagy – hagytam ott.

-    Tudom – kiabált azért még utánam.

Elkezdtünk játszani. Azért kíméltek engem rendesen. Óvatosabb becsúszásokat, szereléseket csináltak, és ez így nem volt jó. Meg is kértem őket, hogy vegyenek engem is pasinak, aztán durvábbak lettek, hál’ Istennek. Valahol a játék közepén még gólt is rúgtam.

-    Ha tehetném, te is benne lennél a válogatottban – nevetett Joachim.

-    Nem akarsz még a legjobb 16 közé se bejutni? – vigyorogtam vissza.

Szerdán volt az utolsó edzés. Joachim elmondta, hogy fél kilenckor találkozunk, pénteken, a repülőtéren, aztán mindenki hazament. A csütörtöki napot pakolással töltöttük. Mikor végeztem át mentem Bastianhoz.

-    Vársz valakit? – kérdeztem, mikor csengettek.

-    Nem – ment ajtót nyitni. – Öcsi. Hát te?

-    Látom, örülsz. Gondoltam, ha Mohamed nem megy hegyhez, akkor a hegy megy Mohamedhez - elkezdtem nevetni.

-    Vendéged van? – kérdezte Tobias.

-    Gyere, bemutatom. Nikki, a barátnőm. Tobias, az öcsém.

-    Hello – köszöntünk.

-    Szóval, ott tartottunk, hogyha Mohamed nem megy…

-    Ha még egyszer végig mondod, véged.

-    Nem tudsz újat mutatni – vonta meg a vállát. – … a hegyhez, akkor a hegy megy Mohamedhez.

-    Oké. Fociznod kell Nikkivel.

-    De most mér én szívassam meg? – nevettem. – Na, jó – adtam be a derekam egy szép nézésre.

Kimentünk hátra, és Basti eldicsekedett óóóóriási tehetségemről. Persze ő csak a focit meg a kosarazást tudta. Mindemellett lovagoltam nagyon sokáig, és énektanárhoz is jártam egy párat.

-    Anyuék üdvözölnek amúgy. És üzenik, hogy rég jártál otthon.

-    Majd felhívom őket, és ha hazajöttünk, majd átmegyek.

Szeretem, mikor van nálunk valaki, mert mindig szembesülök azzal, hogy Basti mennyire tud szeretni.  Önzetlen, közvetlen, és még számos jó tulajdonsága van. Azokat, akiket szeret, bármikor megvédi, sőt még talán azokat is, akiket nem szeret. Militot egyszer hurrogtam le, és egyből a védelmére kelt, pedig ő sem bírja túlzottan. Este Tobi hazament, és vele együtt elindultam én is. Másnap reggel az összes cuccommal együtt átmentem Bastianhoz, és onnan mentünk a reptérre. Joachim Löwön és Jêrôme Boatengen kívül senki nem volt még ott.

-    Fél kilenc! Melyik részét nem értettétek? – kérdezte Joachim tíz órakor, mikor mindenki befutott.

Gyorsan mindenki elintézte a dolgát, aztán felültünk. A legtöbben végig aludtuk az utat, de páran végig fent maradtak.

-    Hé, hétalvók, megjöttünk – üvöltött mindenkinek a fülébe Per. (Mertesacker)

-    Áá – ültem fel hirtelen, aminek következtében jól lefejeltem.

-    A francba.

-    Azt hiszem, többet nem keltesz így minket – nevetett Toni. (Kroos)

Lemásztunk a gépről, és egy busszal elmentünk a hotelbe. Egy egész lakosztály volt minden ország válogatottjának. Középen egy nappali, és onnan mindenfelé szobák nyíltak. 3 személyesek.

-    Ki alszik, kivel? – kérdezte Holger. (Badstuber)

Hát volt egy jó háromnegyed óra mire eldöntöttük. Végül a 3-asok: Thomas Müller, Philipp Lahm, Miroslav Klose; Bastian Schweinsteiger, Lukas Podolski, én; Sami Khedira, Mesut Özil, Arne Friedrich; Per Mertesacker, Holger Badstuber, Manuel Neuer; Marcell Jansen, Stefan Kießlling, Marko Marin; Cacau, Jerome Boateng, Dennis Aogo; Serdar Tasci, Piotr Trochowski, Toni Kroos; Hans-Jörg Butt, Mario Gomez, Tim Wiese. Az edzők és testőrök külön szobákban egy emelettel feljebb vannak. Lementünk az étterembe, és közben rájöttem, hogy jóformán egyedül vagyok lány az egész épületben. A többiek barátői, egy másik szállodában vannak, vagy csak meccsekre jönnek ki, amikor idejük van.

-    Amúgy, a sajtónak majd mondanotok kell valamit. Nem fogják szó nélkül hagyni, hogy itt vagy – mondta nekünk Joachim.

-    Hát, én elmondanám az egészet. Ez úgyis egyértelmű – vonta meg a vállát Basti.

-    Egyetértek – válaszoltam én is.

Elővettük az étlapokat, és elkezdtünk nézegetni. A tészta diétát még nem vetette be Joachim, így ehettek bármit. Egyre többen gyűltek az ebédlőbe, én pedig arra is rájöttem, hogy olyan emberekkel leszek körül véve, akiket évek óta tisztelek, vagy éppenséggel utálok.

-    Rád varratni fogok egy pólót, amin rajta lesz, hogy: Bastian Schweinsteiger barátnője! Egy pillanatás és meghalsz! – mondta mérgelődve Basti.

-    Ne mondd, hogy féltékeny vagy – nevettem.