A focin keresztül - Ismerkedés

Elérkezett a meccs napja. Lukas rosszabb volt, mint régen.

- Nem megy! Nem játszom ma. Beteget jelentek – szaladgált körbe-körbe.

- Állj már meg, az ég szerelmére, és hagyd abba! Játszani fogsz, jó leszel! Tudod, hogy jó vagy! Mindenki tudja. Miattad nézik. Gyerünk, húzzál a pályára és melegíts!

- Oké, de utána bemutatom a legjobb haverom – ment el.

Elfoglaltam én is helyem, aztán lassan megkezdődött a meccs. Az FC Nürnberg ellen játszottak. Az első 20 percben nagyon lapos volt a meccs. Lukas próbálkozott egy kapura lövéssel, de nem lett belőle semmi. Csak ment a labda ide-oda, nagyjából a labdabirtoklás is megoszlott a két csapat között. A 23. perc után fellendült a meccs. A Nürnberg rúgott egy gólt, és ez mozgásra késztette a Bayern játékosait. Schweinsteiger szépen összedolgozott Poldival, így lett meg az ő első góljuk is. A másik gól pedig már a hosszabbítás alatt volt szögletből. Klose rúgta a kapuba. Jó meccs volt, az elejét leszámítva. Hátramentem az öltözőkhöz, és kinn megvártam Lukast. Régen ilyenkor még tomboltak egyet, aztán lefürdött, és jött ki hozzám. Ez most is így volt.

- Mondtam, látod? – öleltem át.

- Mindig tudod – ölelt vissza, – Ez hiányzott – nézett le rám.

- Nekem is, de mindig néztem a meccseidet.

- Akkor tudod ki az a Bastian Schweinsteiger.

- Persze.

- Őt akarom bemutatni.

- Soha, semmilyen barátodat nem mutattad be.

- Tudom, de te sem nekem.

- Mert nincs más?

Nem válaszolt, mert kijött Bastian. Elengedett – mivel még mindig öleltük egymást – és elindultunk felé.

- Lelkitársam, barátnőm, húgom, tanácsadóm… kihagytam valamit? – mutatott be Bastinak.

- Csak a nevem, te nagyon hülye.

- Ja. Nikki, Bastian, Bastian Nikki.

- Szia! Részvétem emiatt a lökött miatt. Vele felnőni – mondta két puszi között.

- Meg lehet szokni.

Tetszett, már Bastian és a stílusa. Zavartan mosolyogtam vissza.

- Menjünk enni, mert éhen halok – indult el Lukas figyelmen kívül hagyva Bastian beszólását.

- Csak el ne hízz! - futottam utána.

- Mit sportolsz? – kérdezte Basti mikor mellém ért.

- Már semmit, de honnan tudod, hogy sportoltam? – kérdeztem.

- Egy sasszemű focista észreveszi, ha valaki sportos. Egyébként csak rád kell nézni – vigyorgott.

Jesszusom, én meg hajlamos voltam elpirulni. Lukas felé fordultam, aki vigyorogva nézett rám.

- Megöllek – sziszegtem Lukasnak. – Fociztam – fordultam vissza Bastian felé.

Odaértünk az étterembe, és rendeltünk kaját. Mikor kihozták az ételeket, Lukasnak csörgött a telefonja.

- Monika volt az, mennem kell srácok, de jó étvágyat – kezelt le Bastiannal, nekem pedig adott két puszit és már el is rohant.

- Hát ez itt hagyott – nézett rám Bastian. – Jó étvágyat!

- Neked is.

Már megettem a kaja felét, mikor rájöttem miért hagyott itt Lukas.

- Megölöm – néztem Bastianra, mire ő kinevetett. – Te tudtál erről?

- Nem, csak nekem hamarabb leesett. Végül is bajunk nincs belőle, és egész kellemes a társaságod.

- A tied is – nyögtem ki elpirulva.

- Mesélj valamit magadról!

- Mit?

- Hát mondjuk kezdjük azzal, hogy van-e barátod?

- Dehogy van! Majd pont nekem – mosolyogtam rá.

- Most miért? Nehogy azt mondd, hogy nem vagy szép, mert az vagy.

- Uh.. hagyd már abba! – vörösödtem el megint.

- Jó nézni, ahogy elvörösödsz.

- Igazán kedves… - nevettem el magam. – És neked barátnőd?

- Nincsen. Szüleiddel élsz?

- Az kéne még! A szüleim a világ legnagyobb sznobjai. Apu valami üzletember, szerintem azt se tudja élek-e vagy halok. Anyu néha rám telefonál, de végül elkezdi mesélni, hogy éppen kivel tárgyal, vagy milyen ruhát vett magának. Mivel nem folytam bele a családi üzletbe vagy mibe, ezért én vagyok a rossz.

- Tesód?

- Nincsen, mert anyuék azt mondták, hogy nem bírnak még egy ilyen csalódást elviselni, mint amilyen én vagyok.

- Kedves, már bocsánat.

- De bátynak ott van Lukas. Már amikor…

- Szóval fiatalabb vagy, mint Lukas.

- 23 éves vagyok.

- Nekem még dolgom van. Hazakísérhetlek?

- Megköszönném.

Hazafelé kielemeztük Lukast. Mesélt erről a pár évről. Hogy Lukas is szenvedett, nehéz volt tartani benne a lelket, de így csak a focinak élt, és abba adta ki minden fájdalmát. Talán ezért lett nagy focista.

- Találkozhatnánk esetleg máskor is? Ha nem, akkor beszélek Podolskival, hogy csináljon megint valami ilyesmit.

- Randi?

- Ha nem akarod, akkor…