A focin keresztül - Szeretlek

Hát, vége a nyáriszünetnek, újra suli. :( Nem tudok sokat majd a gép előtt ülni, de igyekszem majd, és szünetekben, hétvégéken fő dolgom lesz, hogy írjak. Persze, közben is lehet, hogy majd jelentkezem. Meglátjuk, ebben az évben mennyit kell tanulnom. Ezúton is sikeres tanévet kívánok mindenkinek!



- Nézz már körül. A konyhásokon kívül látsz más nőt? - bosszankodott

- És Roni még be sem jött. – röhögött közbe Stefan
- Roni? – kérdeztem vissza – Kinek van ilyen homokos beceneve? - vigyorogtam
- Nekem személyesen. – kocogtatta meg valaki a vállam

Hát nem Cristiano Ronaldo volt? Tehetséges, de annyira beképzelt. Nem tudtam máshogy lereagálni, ahogy megláttam, elkezdtem nevetni. Nem is bírtam abba hagyni. Mindenki nézett egy darabig, aztán elkezdtek beszélgetni Ronival.

- Rosszul áll a hajam, vagy mi a baja? – nézett rám Roni, mire én még jobban nevettem
- Sexi mindened, mint mindig. – forgatták a szemüket – Basti épp féltékenykedett…rád.
- Úgy látom nincs oka rá. A nője egyenesen körbe röhögött. – húzta fel a szemöldökét sértődötten
- Rá lettél volna féltékeny? – súgtam Basti fülébe, miután lenyugodtam
- Főként.
- Ne haragudj, nem akartam, csak hülyén jött ki. Előtte meg le is buziztam a neved, szóval…bocs. – mondtam Roninak
- Nem gond. – duzzogott tovább
- Olyan vagy, mint egy lány. – fordultam vissza a kajámhoz
- Ez bocsánatkérés akart lenni? – kérdezte
- Na idefigyelj. – álltam fel, bár így se lettem sokkal magasabb - Egyszer már bocsánatot kértem. Ha nem fogadod el, oké. Nem érdekel. Ja, és ne kérjél számon, légy oly kedves. – nyomtam meg az utolsó szót

Senki nem mondott semmit. Én leültem, körbe néztem, aztán ettem tovább. Bastian rám mosolygott, aztán ő is enni kezdett. Lehet, hogy túlzásba vittem, de tényleg nem szeretem, ha valaki felsőbb rendűnek hiszi magát. Ronaldo is elment utána enni, bár a pincér lánnyal még flörtölt egy sort. Neki aztán tök mindegy, csak legyen rajta lyuk. Azt hiszem én már megmentettem magam ez alól.

- Ez tetszett. Ha valamiért engem lecserélnének, ő legyen az edzőtök. – jegyezte meg Joachim
- Bocs a jelenetért. – mondtam
- Félek tőled. – nézett ijedten Manuel, mire mindenki elnevette magát

Basti és én felmentünk, miután befejeztük az ebédet. Cristiano mellett mentünk el, felnézett, aztán vigyorogva vissza fordult a leveséhez.

- Ez hülye. – jegyeztem meg halkan
- Rossz időpontba találkoztál vele. Jegyezd meg. Van egy Ronaldo és van egy Cristiano. Ronaldo, bunkó, és azt hiszi ő a világ közepe. Cris pedig rendes, és legalább annyira jólelkű, mint én vagyok.
- Hú, te kis egomano.
- Manó? Az nem te vagy véletlenül? – nevetett
- Lehet, de úgy jobban hangzik, hogy a te manód.

Mára már nem volt program. Néztük a mai meccseket, meg a srácok meséltek az edzőtáborról. Közben Joachim kitalálta, hogyha már ennyire előszeretettel nézik a meccseket, akkor mindegyiket nézniük kell, hogy tanuljanak mások hibáiból. Mindenkinek kinyomtatta, hogy mi a napirend.
7:30-tól reggeli

8:30 edzés
12:00 ebéd /Csak tészta/

13:30 meccs

16:00 meccs /Utána bármit csinálhatsz./

20:30 meccs

Miután vége volt a 2010-es világbajnokság első meccsének, és már kellőképpen fájt a hasunk a nevetéstől, lementünk korai vacsizni. Mindegyik asztalra ki volt téve egy nutella.

- Hé Neuer! Nézd már nutella. – nevetett Mesut- Forgassunk reklámot!

Felkapta a nutellás üveget, nyomott rá egy puszit, és felállt a székre. Pont, mint Manuel a reklámban. http://www.youtube.com/watch?v=iMzyHlihxMk Manuel elhúzta a száját, mi meg nevettünk.

- Le lehet szállni rólam. – nevetett ő is, aztán lenyúlta a mi asztalunkról az üveget
- Hé, kölyök, add vissza! – mondta Arne
- Oké, csak ne hívj kölyöknek. Toni a legfiatalabb, ő lehet kölyök.

Elindult, hogy odahozza nekünk a nutellát, és közben megveregette Toni vállát. A kettesszámú kölyök morgolódni kezdett. Körbe néztem. 5-ös csoportokban ettek és beszélgettek. Olyan, mint egy nagycsalád. Elmosolyodtam. Örülök, hogy itt lehetek, velük. Egy percet nem lehet unatkozni mellettük. És próbáljon meg valaki szomorkodni, tesznek róla, hogy ne így legyen. Visszafordultam a tányéromhoz.

- Mi az? – kérdezte Basti, és átkarolt
- Csak– néztem fel mosolyogva – életemben először úgy érzem, hogy tartozom valahová.

Közelebb hajolt, adott egy puszit az arcomra.

- Szeretlek. – suttogta
- Én is szeretlek.

Anyun, apun és Lukason kívül senki nem mondta még nekem, hogy szeret. Nem tudom elmondani, mennyire jó érzés volt hallani.