A focin keresztül - Gyere velem

Bastian kiharcolta az edzőjüknél, hogy hadd menjek be megnézni az edzésüket, így pár nappal később már oda tartottam. Leültem a padra, ami a cserejátékosoknak volt fenn tartva, csak most nem volt használatba véve, és néztem ahogy melegítenek, edzenek, aztán játszanak. Valahogy nem láttam nagy összhangot közöttük. Nem figyeltek egymásra. Robben bal szélen lendült támadásba. Bastian integetett középen, hogy ő szabad, meg előtte a tér is, de Robben tovább vitte, egyenesen három emberbe. Esélye sem volt.

-    Állj! – szólt az edző. – Szünet. Üljetek le az öltözőbe.

Bastian sem volt elégedett.

-    Várj egy kicsit. Menj be nyugodtan, beszélek az edzővel – mondtam neki, aztán bevártam Louis van Gaalt. – Szabad mondanom pár szót?

-    Persze.

-    Nem volt összjáték. Nem figyeltek egymásra. Tudom, hogy onnan nehezebb, és szűkebb a látókör, de a legutóbbinál Robben nem vette észre Schweinsteigert, pedig kellett volna látnia.

-    Jó, hogy eljöttél, mert ezeket én nem látom a pályáról, csak annyira, mint ők. Egyébként Robben tényleg önző egy kicsit, de jól lő kapura.

-    Ha eljut odáig a labda, de ma egyszer sem sikerült neki.

Mi is bementünk a fiúk után. Leültem Basti mellé, és néztem az arcokat. Senki nem volt elégedett. Robben kifejezetten mérges volt.

-    A BL-re edzünk, vagy az első meccsünkre? Ez semmi nem volt srácok. Hol a csapatszellem? Figyeljetek már egymásra, legyetek szívesek. Ha üresen láttok embert, egyből adjátok neki, ha pedig hárman állnak rajta, akkor semmiképpen se. Azt hittem azért ezt tudjátok.

-    De ha egyszer soha senki nem szabad? Látják, hogy hárman jönnek rám, és egyik sem jönne segíteni – robbant ki Robben.

-    Volt ott üres ember, csak nem kellett volna önzőzni – szólt halkan Bastian.

-    Ne veszekedjetek! – csattant fel mindenki egyszerre.

-    Csak tényeket közlök – tette fel kezeit Bastian.

-    Elég! Először magatokba keressétek a hibát, és utána másokban! Mars vissza, és egy normális futballt szeretnék látni.

Mérgükbe olyat fociztak, hogy 1-1-ből 5-4 lett. Hál’ Istennek nem haraggal váltak el a fiúk edzés után. Van Gaal megdicsérte őket, aztán zuhanyoztak, átöltöztek és utána hazamentek.

-    Na, tetszett? – sétáltunk hazafelé.

-    Összességében jó volt, de az első félidő pocsék volt, már bocsánat.

-    Tudom. Robben hülye néha.

-    Nem csípem azt az embert.

A napok gyorsan teltek. Bastian a BL-re edzett, néha én is kimentem. Már mindenki tudja, hogy Bastiannak van barátnője, csak azt nem tudják ki. Hiába, túl ügyesek vagyunk. Volt egy barátságos felkészülési meccsük, aztán már a nyakukon is volt a BL. Ugye ez volt a világbajnokság éve. Joachim Löw figyelte a focistákat, hogy kiket válogasson. Több mint biztos, hogy Bastian és Lukas is válogatott lesz.
Holnap lesz a BL döntő. Bastian izgul kicsit, bár már mindent megtettek. Az Internazionale erős, és jó csapat, de a Bayern München is.

-    Átjössz? – kérdeztem Bastiantól mikor felhívott.

-    10 perc és ott vagyok.

-    Nem kell ám száguldozni.

-    Azt ne mondd, hogy nem szereted.

-    De, csak nem a meccsed előtt. Én nem állhatok be helyetted, ha történik valami.

-    Tizenegy-két ember beáll helyettem.

-    Indulj inkább.

-    Csók.

Amíg vártam rá, addig kiültem a kertbe, egy kapucsínóval. Imádtam ezt a részét a háznak. Az én elképzelésem szerint lett megcsinálva, és nagyon hangulatos lett.

-    Beengedtem magam, ha nem baj – ölelt át hátulról Basti.

-    Nem baj, csak legközelebb ne hozd rám a szívbajt – fordultam meg.

-    Jó ez a kert – nézett körbe.

-    Ez nem jó. Ez tökéletes – feküdtem hanyatt a fűbe.

-    Ó, elnézést.

-    Milyen nagy vagy – néztem fel rá.

-    Csak te vagy kicsi.

Igaza van. Tipikusan kisméretű ember vagyok. Épp, hogy ütöm a 165-öt. Ha már itt tartunk, akkor hadd mondjam el, hogy hosszú barna hajam van, amihez két barna szem társul. Alacsony, átlagos testsúlyú ember vagyok, nem átlagos felfogással. Valahogy sosem sikerült az emberekkel egy hullámhosszon lennem, vagy maradnom. Lukas egy kivétel, de csak azért, mert alkalmazkodó típus, és végtelen a türelme és a tűrő képessége.

-    Na, mi van azzal a 10 perces úttal? 25 volt – húztam fel a szemöldököm, már a lakásban.

-    Megfontoltam, amit mondtál. De tereld el a figyelmem, mert izgulok a holnap miatt.

-    Van pár ötletem – vigyorogtam.

Meglepődött, hogy kezdeményeztem, de kívántam őt. Nem kellett csalódnom. Gyengéd, figyelmes, mint mindig.

-    Mennyi meglepetést tartogatsz még? – kérdeztem. – Kezdem azt hinni, hogy van tökéletes ember… azaz te.

-    Azt hiszem, sikeresen eltereltem a figyelmed.

Aztán eljött a másnap is. Épp annyira izgultam, mint ő, de próbáltam nem mutatni neki. A meccs előtt békén is hagytam, hadd koncentráljon. Leültem kinn, és vártam, hogy pályára lépjenek. Milito rúgta az első gólt. Mind a két csapat kitett magáért. Voltak helyzetek, jó helyzetek. Aztán Militonak megint sikerült megingatnia a védelmet, és berúgta a meccs második és utolsó gólját. Tehát az Internazionale 2-0-ra megnyerte a BL-t.

-    Szia bajnok – vigyorogtam rá.

-    Majdnem bajnok. – mosolygott vissza Basti. – De jó így is.

Utána volt egy ünneplés, ahová én is elmentem. Jól kijöttem mindenkivel.. Bastianhoz mentünk haza, és ott is aludtam.

A hetek eseménytelenül teltek. Megünnepeltük Lukas és Miro szülinapját. Bastian szabit kapott, Poldi ment Magyarországra barátságos mérkőzésre, a világbajnokság a nyakunkon van. Már a keret is megvan. Bastian ragaszkodott hozzá, hogy menjek az edzéseire, és nem ellenkeztem ez ellen, mivel tudtam, hogy nemsokára nem fogom egy hónapig látni, csak tévéből. Joachim Löw egyből beleegyezett, nem úgy, mint van Gaal. Annyira aranyos ember. Csomót beszélgettünk, már első alkalommal. Kikéri a fiúk véleményét, megkérdez másokat is, hogy ők hogy látják, és semmit nem erőltet rájuk, mindent közösen döntenek el.

-    És mi lenne, ha én állnék a jobb szélre? – kérdezte Thomas. (Müller)

-    Nem tudom. Megpróbálhatjuk, ha neked is jó Mesut. (Özil)

-    Persze, nézzük – cseréltek helyet.

-    Jobb – jegyeztem meg, egy kis játék után.

-    Így maradtok – rajzolta be őket Joachim.

A fiúk is akarták, és nem volt nekik nyűg, hogy néha majdnem egész napokat edzettek, vagy ültek és tanácskoztak. Imádják csinálni.

-    Na, gerlepár, szorítsatok nekem is helyet – ült be közénk Lukas.

-    Naa, ne máár – ült át a másik oldalamra Basti és átkarolt.

-    Naa, ne máár – utánozta röhögve Lukas.

-    Nézném a filmet, srácok – szóltam rájuk. – Úgyhogy, kuss.

-    Oké-oké – tették fel a kezeiket.

Másnaposok. Akkora egy idióta vígjáték, végig röhögtük. A hajamat téptem mikor kiderült, hogy hol van a vőlegény.

-    Ekkora hülye embereket – kommentált Basti szemforgatva.

Hétfő van. A világbajnokság pénteken kezdődik. Miután Lukas hazament Bastian tervezgetni kezdte az esténket.

-    Mi lenne, ha ezeket most már tettekre váltanád? – haraptam a számba. Jó éjszakám lesz.

Kis idő múlva már a mellkasán pihentettem a fejem.

-    Nem akarom, hogy elmenj – néztem fel rá.

-    Gyere velem – vágta rá.