Szép estét mindenkinek! Gondolom, hogy ti már alszotok, én viszont hoztam a részt! Kommentekkel sokat lendíthetnétek a részes sűrűségén! Szóval nagyonvárom őket! Jó olvasást!
A héten Bastival a legtöbbször elkerültük egymást. Mire én hazaértem, már nem volt otthon, és fordítva. Esténként fáradtan zuhantunk az ágyba, néha enni is alig volt időnk, így a pénteki szabadnapomnak úgy örültem, mint még soha. Pihenni akartam, de ez a nap mindenkinek megfelelt, hogy összejöjjünk, és megcsináljuk azt a csajos napot, amit Lotténak ígértem. Bár úgy volt, csak lányok lesznek, végül arra jöttünk rá, hogy így nem akkora buli, és a fiúkat is bevettük. Már pár nappal előtte kitaláltuk, hogy felelsz vagy mersz maratont rendezünk, úgyhogy miután mindenki beérkezett, Lotte, Benni, Kathrin, Manu, Livia, Marko és Lukas sorrendben, meg is kezdtük a játékot.
- Ki kezd? – tettem le középre az üveget.
- Majd én – pörgette meg az üveget Marko, ami nem sokkal később felém fordulva állt meg. Miért is ne?
- Felelek – választottam így elsőre.
- Melyik a legextrémebb hely, ahol szeretkeznél? – kérdezte kis gondolkodás után.
- Ne már. Remélem ez csak ilyen bemelegítő kérdés – szólta le Lukas.
- Repülőgép WC-jében, mondjuk – mondtam valamit, ami épp jött.
- Olyat kell, ahol még nem csináltad – vágta rá Marko, majd elnevette magát, amikor meglátta a fejemet. – Ugye, nem gondoltad komolyan, hogy nem jövünk rá, mit csináltok ketten… a WC-ben… a repülőn… Afrika felé. A fél válogatott tudja. A másik fele csak azért nem, mert aludt – vigyorgott. Bastira néztem, vállat vont.
- Ha kiröhögtétek magatokat, akkor folytathatnánk – forgattam a szemeimet.
- Na, akkor válaszolj.
- Jó. Akkor legyeen… egy tó közepén egy csónakban.
- Válasz elfogadva – mondta gépiesen Marko.
- Válasz elmentve – utánozta Basti, mire vállon vágtam.
Hogy túllendüljünk ezen a témán, gyorsan pörgettem. Lottéra mutatott a kupak, és mert.
- Vegyél a szádba sört – nyújtottam oda. – És add át Benni szájába.
Miután átkerült a szájába az alkohol, na meg a padlóra, még tartottak egy csókbemutatót, aztán Lotte pörgetett. Az én példámat követve Basti is a felelést választotta.
- Ha választanod kéne, melyik férfival smárolnál?
- Fúj - reagálta le. – Azok közül, akik itt vannak?
- Igen.
- Még az a szerencse, hogy nem kell megtenni. Lukasszal – grimaszolt, mire Poldi arcán is fintor futott végig.
- Miért? – kérdeztük többen is.
- Egy kérdés van. Manuel – mondta ki a pörgetett nevét. – Felelsz vagy mersz?
- Merek.
- Remek. Hozok banánt, és szopd le, kérlek.
- Nem lehet, hogy még is felelek? – nyögdécselt szenvedve.
- Nem – jött vissza Basti a banánnal.
Míg Manu a banánnal ügyködött, és egyre vörösebb lett, mi dőltünk a nevetéstől. Nem tudom, hogy Bastinak honnan jönnek ezek az ötletek. Mindenesetre remélem, hogy engem nem fog kipörgetni. Manu miután teljesítette a feladatot, gyorsan befalta a maradék banánt, aztán a kezébe vette az üveget, és megpörgette. Ezúttal Kathrinnek kellett félnie.
- Felelek – döntött, aztán várta a kérdését, velünk együtt.
Manuel viszonylag sokáig gondolkozott, én pedig egyre kíváncsibb lettem, hogy milyen kérdéseket tenne fel szívesen Kathnek. Biztos voltam benne, hogy sok olyat, amit nem előttünk, és nem most fog megkérdezni, így hát hatalmas meglepetésként ért, mikor elhagyta a száját a mondat.
- Valamelyik nap eljössz velem ebédelni?
Szerintem nem csak én lepődtem meg, hanem mindenki. Megkockáztatom, hogy még a kapus is. Miután feltette a kérdés zavarában gyorsan lehajtotta a fejét, és valamit motyogott, amit egyikünk sem értett. Ugyan bátor volt, hogy meg merte kérdezni, de a lehető legrosszabb helyzetbe hozta Kathrint. Biztos vagyok benne, hogyha pár hónappal később kérdezi, amikor már túl van a szakításon, gondolkodás nélkül igent mondott volna. Most viszont látszott rajta, hogy nem tudja, mit válaszoljon. Nem akarta sem lezárni, sem hitegetni. Végül egy bizonytalan, feszült igennel válaszolt, és hozzátette, hogy erről még később beszélni fognak. A kapus egy pillanatra mosolyra húzta a száját, de utána újra a padlót kezdte pásztázni. A játék tovább folytatódott, csak a két randi ügyben érintett személy ült feszélyezettebben. Kathrin Markot pörgette ki, aki a játék nevében hátrább álló opciót választotta.
- Kapcsold ki Liv melltartóját a fogaddal – adta ki a feladatot a pörgető.
- Ez nem jó, mert nem csak neki szívás. Sőt, lefogadom, hogy neki egyáltalán nem az – fejtette ki véleményét Livia, mire többen is vállat vontak.
- Ez a feladat – erősítette meg Kath.
- Remek – vette le a felsőjét Liv, és megfogta elől a melltartóját, hogy ne essen le.
Markonak beletelt egy kis időbe, míg kiügyeskedte a kapcsokat.
- Mostantól csak egy kapcsos melltartót hordhatsz – jelentette ki a brémai, mikor végre sikerült neki.
Marko megint engem pörgetett ki, és már mernem kellett, mert az előző körben feleltem.
- Készítünk neked valami nagyon finomat, amit meg kell, hogy igyál – vigyorgott.
Az összes srác nevetve állt fel, és ment ki a konyhába, de Basti velünk maradt, miután nagyon-nagyon szépen kértem.
- Amíg összeütnek valamit, addig folytassuk a játékot egy finomabb verzióban – vetette fel az ötletet Lotte. – Kérdés-felelet?
- Jöhet – néztünk egymásra beleegyezően.
- Kérdezhetek én először? – nézett szépen az ötletgazda, majd a beleegyezésünk után, fel is tette a kérdést. – Nikki, van olyan dolog, amit nem mondtál el Bastiannak?
A kérdés teljesen váratlanul ért, méghozzá azért, mert van egy dolog, amit nem tud rólam. Nem akartam hazudni neki, de nem is éreztem úgy, hogy ezt itt, mindenki előtt kéne megbeszélnünk. Lukas figyelhette, hogy mit csinálunk, ugyanis miután a kérdés elhangzott elsétált a konyhaajtó előtt, és érdeklődve nézett rám. Valószínűleg tudta, hogy nem mondtam el neki, azt a bizonyos dolgot.
- Kihagytok minket a jóból? – szólalt meg Lukas, hogy addig is gondolkozhassak, mit válaszoljak. –Na, mindjárt jövünk, és én nem szívesen innám meg a helyedben azt a löttyöt – nevetett rám, bár ezt inkább éreztem bíztató mosolynak.
- Előre örülök – próbáltam természetesnek tűnni. – Szóval, a válaszom nem, nincs. Mindenről tud – válaszoltam, de közben nem néztem rá.
Sajnos a látszatot a játék végéig fenn kellett tartanom, hogy senkinek ne tűnjön fel a hazugságom. Mindig is utáltam magam megjátszani, de Bastiannak hazudni még ennél is rosszabb volt. Szinte megváltásnak éreztem, mikor a srácok meghozták az innivalómat. Már mikor megláttam a hányinger kerülgetett, ugyanis zöld színe volt, márpedig itthon csak a mosogatószer zöld. A többivel inkább nem is foglalkoztam. Arra gondoltam, hogy megérdemlem, és próbáltam minél hamarabb lehúzni. Legalábbis a taktika ez lett volna, de annyira borzalmas íze volt, hogy az első korty után el kellett vennem a számtól. A többiek hangosan drukkolta,k és újabb erőt véve lehúztam az egészet. Még le se nyeltem az utolsó pár cseppet, már rohantam is a konyhába vízért. Éreztem, hogy mindjárt kidobom a taccsot, ezért tovább ittam a vízből.
- Elmondjuk, mi volt benne? – kérdezték nevetve, mikor visszaértem.
- Nem, kösz – fintorogtam. – De ha van kedvetek takarítani, akkor elmondhatjátok.
- Inkább mégis kihagyjuk – tiltakoztak.
A játék végéig rosszul éreztem magam, de nem attól a löttytől, amit meg kellett innom, hanem saját magamtól. Basti folyamatosan fogta a kezem, vagy a combom, én pedig undorodtam magamtól. Azzal vigasztaltam magam, hogy amint kettesben leszünk, elmondom neki. Lényegében jól sikerült a kis összejövetelünk, mert úgy láttam, hogy Lotte összebarátkozott a többiekkel, és végül is mindenki még jobban megismert mindenkit, én pedig végleg rájöttem, hogy ebben a társaságban az őrültség határtalan. De én pont ezért, pont így szeretem őket.
- Nikki, ki sem kísérsz? – színlelt felháborodást az utolsó távozó, Lukas.
- De, megyek. Ebből a labirintusból sosem találnál ki egyedül – mentem utána, mivel tudtam, hogy mondani akar valamit.
- Elmondod neki, ugye? – kérdezett rá egyből.
- Igen, már eddig is akartam, csak félek, hogy máshogy tekint majd rám.
- Ezt most úgy mondom, mint a bátyád, a te legjobb barátod, és Bastian haverja: Meséld el neki, biztos vagyok benne, hogy meg fogja érteni. – Elhúztam a számat, mert nem értettem egyet, de bólintottam.
- Az biztos, hogy most bemegyek, és elmondom neki, de ugye aludhatok nálad, ha…?
- Nem – vágta rá. – Mert nem lesz rá szükség. Na, menj! – ölelt át, aztán hazament.
Vettem egy nagy levegőt, majd szóltam Bastiannak.
- Basti, gyere egy kicsit! Szeretnék valamit mondani.