Sziasztok!
Úgy gondoltam most már tényleg illik írnom pár szót, mert az ígérgetéseknek véget kell vetnem, és akkor ezt egybe kötném az év összegzésével, lezárásával is.
Az előző posztba is írtam már nektek mindenfélét, és egészen az előző hétig úgy éreztem, hogy azokból a tervekből tényleg lesz is valami. Viszont abba kell hagynom a saját magam és a ti áltatásotokat is. A foci már nem játszik akkora szerepet az életemben, mint régen, ám ez nem jelenti, hogy nem szeretem, és nem nézem. Nincs így, viszont már nem érzem a késztetést, hogy ezekről az emberekről írjak. Változtam, ez nem titok, de mindig, ismétlem mindig a részem marad ez a blog és a foci is. Büszkén és szeretettel gondolok vissza az emberke, akiket ezáltal ismertem meg, legyen az olyan, akivel már nem beszélgetünk, vagy olyan, akivel még soha nem is beszéltem igazán. Sokat kaptam mindenkitől, remélem, hogy én is tudtam adni nektek valamit, mert amíg csináltam, addig a szívem-lelkem beletettem.
Most kicsit úgy beszélek, mint aki búcsúzik, pedig nincs így. A blog itt marad, az összes történettel együtt, hogy a későbbiekben is visszatérhessetek, és újraolvashassátok, ha kedvetek szottyan.
Végül pedig egy óriási köszönömmel tartozom, ugyanis hihetetlen, hogy egy év inaktivitás alatt is ilyen sokat jártatok fel az oldalra. Körülbelül 15.000 látogató volt ebben az évben, anélkül, hogy egy valamit érő poszt is felkerült volna. Tartozom egy bocsánatkéréssel, amiért sokáig ígérgettem, de ha hiszitek, ha nem, nem volt könnyű meghozni ezt a döntést. Mindemellett köszönöm ezt a négy évet, a hozzászólásokat, és azt, hogy olvastátok az alkotásaimat. Én, ugyan más témában, és más blogon, de itt leszek. Remélem, benéztek oda is páran: www.diaryoflarissaandliam.blogspot.com
Sikerekben gazdag, boldog új évet kívánok nektek!
Puszi,
Niki