A focin keresztül - Felfordulás

Az edzés többi része, fegyelmezetten telt el. A legvégén pedig játszottak egy kétszer tizenöt perces meccset. Lezuhanyoztak, aztán elindultunk vissza a hotelbe.

-          Jól elvoltál Dieterrel? – kérdezte Basti

-          Aha, beszélgettünk. Fáradt vagy?

-          Nem igazán.

-          Majd este. – mosolyogtam

-          Miért mi lesz este? – vigyorgott ő is

-          Meccsetek, semmi más.

-          Kitudja…

-          Hát, én mindenképp.

-          Mi lenne, ha változtatnánk a tudásodon? – csókolt meg

-          nem hiszem, hogy sikerülni fog. – mosolyogtam rá édesen

-          Azért megpróbálom. – csókolt meg újra

-          Oké-oké, csak ne a buszon. – toltam el

-          Jó. – csúsztatta a kezét a combomra

-          Gyerekek, gyerekek…- rázta a fejét Lukas

-          Na jó. Kiskorúak csukják be a szemüket. – mondta neki Basti

-          De nagykorú felügyelettel megtekinthetem? Amúgy a kiskorúakra visszatérve…ezt először a barátnődnek mondd. – nevetett

-          Én be is csuktam a szemem közben. – vágtam ártatlan arcot

-          Adj egy pacsit. – nevetett Bastian

-          Hát ezek összefogtak ellenem. – fordult Mirohoz

-          Szívács öcskös. – közölte hidegvérrel, aztán mégis elnevette magát – Milyen fejet vágtál..látnod kellett volna.

-          Végre megérkeztünk. – lélegzett fel a buszvezető, aki közvetlen előttünk ült – Ennyi hülyét egy helyen.

-          Hé. – hördült fel az egész busz

-          Ez több fizetést követel. – poénkodott

-          Na, még mi vagyunk a hülyék. Meg van ez veszve. – ugrott le Mesut a buszról

-          Lehet, csak fertőzőek vagyunk. – folytatta Mesut eszmejárását Marko

Ebéd után felmentünk a szobánkba, ahol Basti újra megpróbálta megváltoztatni az én hatalmas nagy tudásomat, amely olyan tökéletes volt, hogy nem lehetett megingatni. Végül abban a hitben hagytam, hogy majd meglátom, mit tehetek érte.

-          Mit beszéltetek Dieterrel? – kíváncsiskodott

-          Semmi érdekeset. – vágtam rá gyorsan – Csak az élet nagy dolgairól.

A délután pillanatok alatt elszállt, és a feszültség is érződött már a levegőben, amikor a cuccaikat szedték össze. Mindenki felkapta a vizet, minden apróságon.

-          Hé! Elég volt, álljatok le! – kiabáltam bele a nagy hangzavarba – Ha most összevesztek, azzal nem mentek semmire, sőt szétesik a csapat, és akkor lőttel a győzelemnek. Bocsánatot kér mindenki mindenkitől, és végig játsszátok a meccset, a lehető legjobban. Nyugodjatok le, minden rendbe fog menni. Ti mondtátok, hogy majd megmutatják, mi az a foci. Akkor legyen is így. – néztem végig mindenkin – Befejeztem.

-          Úh. Nem semmi csajod van. Még a levegő is belém fagyott. – veregette hátba Bastit Sami

-          Helyes, készülődjetek.

Lementem az ebédlőbe, és leültem egy kicsit. Egyedül akartam lenni, messze a nyüzsgéstől. Ha eltöltöttem volna még két percet fenn, valószínűleg már az elmegyógyintézetben lennék, és nem itt. Mellesleg én is izgulok, és én is ingerlékenyebb fagyok. Gondolkozni akartam azon is, amit Dieter mondott. Leborultam az asztalra, amin a fejem nagyot koppant.

-          Jól vagy? – ült át hozzám Lio (Messi)

-          Persze, csak már zúg a fejem. Odafenn káosz van.

-          Ja, hallottam mikor eljöttem előttük. Jól játszanak? – érdeklődött

-          Majd megtudod, ha ellenük játszotok. – mondtam

-          Csak jöttem megnézni, élsz-e, vagy öngyilkos lettél? – kukkantott be Basti

-          Lehet az lett volna a jó megoldás. Amúgy, mint látod, élek és virulok.

-          Ja, látom. – nézett Liora

-          Jaj, maradj már. – forgattam a szemem – Menj vissza, csináld a dolgod. Jól leszek.

-          Szóval nem vagy jól. Tudtam én.

-          Nincs semmi bajom, tényleg. Fáj egy picit a fejem, de nem gáz.

-          Biztos?

-          Biztos. Menj nyugodtan.

-          Már kész vagyok.

-          Bastian Schwein…

-          Oké-oké. Itt sem vagyok. – nyomott egy puszit a homlokomra majd a számra – Az elsőt a gyógyulásért, a másodikat pedig figyelmeztetésként neki.

-          Úristen, te nagyon beteg vagy.

-          Nem nekem a fáj a fejem.

-          Na jó, mostmár elég volt belőled. Nem sokára megyek utánad. – megvártam mi távozik, majd visszaváltottam angolra – Bocsi, folytathatjuk.

-          Elvagytok, ahogy látom. Mióta vagytok együtt?

-          Nem rég óta. Másfél hónap körül-belül.

Beszélgettünk még egy kicsit, aztán én felmentem a többiekhez.

-          Hogy vagy? – kérdeztem Bastitól

-          Hülye kérdés. Te?

-          Már okés vagyok.

-          Te sosem leszel az. – jött be Lukas – Mindig hülye maradsz.

-          lehet, hogy rólad ragadt át.

-          Most nincs hangulatom visszavágni. – jelentette be

Félórával később, Joachim kiabált be, aztán el is indultunk.

A focin keresztül - Beszélgetés

Mikor odaértünk, a fiúk gyorsan átöltöztek, engem pedig bemutatott mindenkinek Joachim. Az edzés elkezdődött, én pedig leültem Hans-Dieter Flick mellé.

-          Innentől komolyságot kérek. Este meccs lesz, és szeretnénk jól indítani, ugye? – nézett végig mindenkin Jogi – Nem lesz nehéz edzés. Először is 15 perces kitartó futás.

Hihetetlen, hogy egyik pillanatról a másikra, a mindig kedves Joachimból kemény edző lesz. Gondolataimból Dieter zökkentett ki.

-          Hogy kevertél közéjük?

-          Lukas ezer éves barátom. Együtt nőttünk fel, és nem hiszem, hogy kaphatnák nála jobb barátot. Igaz 4 éve volt egy kiesésünk. Jó ideig nem beszéltünk, de hál’ Istennek megjött az esze, és azt hiszem ebbe nagy szerepe volt Bastiannak. Gondolom tudod, hogy Lukas és Bastian is nagyon régi barátok. Lukas sosem mutatott be senkit nekem, de Bastit igen. Úgy gondolta összeillünk, és kerítőt játszott, amit majd sosem tudok meghálálni.

-          Senkit nem hallottam még Lukasról így beszélni, pedig Bastiantól is hallottam már jó pár ilyet.

-          Nem hiszem, hogy Bastit felül tudnám múlni, ők ketten rajonganak egymásért. Amúgy pedig, nem vagyok a szavak embere.

-          Néha nem látszik rajtuk, hogy haverok. – bökött feléjük, éppen egymást gyepálták

-          De aki jobban ismeri őket, az tudja, hogy szimplán csak hülyék. – mondtam, pont akkor mikor odaértek elénk

-          Hallottuk. – közölték gyorsan, de Joachim észrevette

-          Futás van, nem beszélgetés. – kiabált oda nekik

-          Néha az oviban érzem magam. Valaki sosem érti meg, hogy most munka van, és nem szórakozás. – mosolygott Dieter

-          Én is ilyen voltam. Az edző egyszerre utált, és imádott.

-          Tényleg, te is fociztál. Hol? Hogy jött az ötlet?

-          Nem tudom. A családból senki sem szereti a focit, sőt. Lehet azért, mert Lukast más sem érdekelte, én meg mint egy rossz hugi, utánoztam. Azt hittem az a jó, amit ő csinál, és hogy én sem tehetek másképp. Anyáék utálták az ötletet, hogy sport suliba járjak, de már 6 évesen is makacs voltam. Beirattak, mert tudták, hogy képes vagyok akár elszökni is. Viszont nem hinném, hogy csak Lukas miatt. Tényleg érdekel minden sport, ami a világon létezik. 6 évesen már profi szinten lovagoltam. A suliban focizni és kosarazni kezdtem, de minden féle sportból kaptunk egy kis ízelítőt a 8 év alatt. Utána sport gimibe mentem. Bentlakásos volt, alig pár lánnyal. Szinte mindneki fiú volt. Lányokkal sosem voltam jóba. Csak egyetlen egy lány volt, aki mindig elviselt. Úgy igazán neki sem volt sok barátja. Egyébként azóta se beszéltünk. Meghirdettek egy focibajnokságot, és én is játszottam a csapatban. Egészen a döntőig meneteltünk. Ez már az utolsó évem volt, és emlékezetessé akartam tenni. Mindannyian meg akartuk nyerni. Talán pont ez volt az oka, annak, hogy vesztettünk. Már annyira akartuk, hogy muszájból játszottunk. Meccs után viszont odajött hozzám egy nő. Ajánlatot tett, hogy játszak az ő csapatában. Csak pár meccset játszottam ott, aztán megkeresett a Hertha edzője, és szerződtetett. A sulit még befejeztem, de utána nem tanultam tovább. Addigra már ez volt az álmom. Hogy egy viszonylag ismert csapatban játszhassak. Először az U18-asba, aztán a felnőtt csapatba is sikerült bekerülnöm.  Egy évet játszottam, aztán Lukassal megszakadt a kapcsolatom, és abbahagytam. Amikor utoljára beszéltem vele, hihetetlenül beképzelt volt. Akkor jöttem rá, hogy nem kötelező azt csinálnom, amit ő. De akkor már nem azért játszottam, mert ő is azt csinálta, mégis abbahagytam. Mert soha nem akartam olyan lenni, mint amilyen akkor ő volt. De utólag visszagondolva, hiába utánoztam és követtem őt mindenben, azért nem csak miatta volt, hanem igazán szerettem. És hiányzik is.

Nem válaszolt, de nem is vártam választ. Erre igazából nem is lehet semmit mondani. Én elgondolkoztam, ő pedig nézte az edzést egy darabig. Végül mégis megszólalt.

-          Szerintem ezt Lukasnak is el kéne mondanod. – mikor a magyarázatot vártam, folytatta – Tudod, ő mindig azt mondja, hogy miatta hagytad abba a focit, és amikor ez szóba kerül, mindig maga alatt van.

-          Annyiszor elmondtam neki, hogy nem miatta van. – húztam el a szám

-          De…részben. – közölte

Sosem néztem még ebből a szempontból, de be kell látnom igaza van.

-          Szerinted, ha elmondom neki, akkor nem veszi majd magára? Ugyanott fogunk tartani, továbbra is azt érzi majd, hogy miatta van. Elvégre, te mondtad, hogy ez így is van.

-          Azért mégis csak más lenne. Megértené.

-          Nem tudom. Majd megoldom. Mint mindent. – tettem hozzá, majd egy sóhajjal nyomatékosítottam

A focin keresztül - Újságcikk

Egy darabig Lukas is és én is csendben feküdtünk, és bámultuk a plafont.

-          Tényleg megnémultatok? – kiabált ki Basti

-          Nem beszélek vele. – kiabált neki Lukas

-          Ó, bratyó, mivel tudnálak kiengesztelni? – vágtam szomorú fejet – Fúj, Lukas! – vertem vállon, mikor csücsöríteni kezdett felém, lehunyt szemekkel – Megmondalak Bastiannak.

-          Az erőviszonyok. – nézegette a bicepszét

-          Teee. Lemerted szólni a pasimat? – ugrottam rá, és csikizni kezdtem

-          Srácok, halkabban. – szólt át Miro

-          Bocsi. – válaszoltuk, aztán lefeküdtünk egymás mellé rendesen

-          Gyere már ide. – tárta szét a karjait

-          Megint megakarsz rontani? – vigyorogtam rá, aztán befészkeltem magam a karjai közé

Mire Bastian kijött, addigra mi már elaludtunk. Ha egyszer valaki sokáig fürdik…akkor lesz képe egy alvó Lukasról és Nikkiről.

Reggel arra keltem, hogy eltűnnek mellőlem a szobatársaim.

-          Bocsi, nem akartunk felkelteni. – kukkantott ki a szekrényből Basti

-          De hál’ Istennek felkeltem. – másztam ki én is az ágyból

Miután némileg elviselhető külsőt faragtunk magunknak, lementünk reggelizni. Többiek is lenn voltak már. Mivel mindenki, álmos volt, ezért a reggeli csendben telt el. Adri állt most is a pult mögött, mikor meglátott odajött a mi asztalunkhoz.

-          Sziasztok. Kértek kávét vagy kapucsínót? – kérdezte

-          Szia, Adri. Én úgy, mint tegnap. – válaszoltam

-          Mi nem kérünk, köszi. – mondták Bastiék

-          Mindjárt jövök. – álltam fel, és mentem Adri után

-          Van valamikor pár szabad perced? – kérdezte, miközben csinálta a dolgát

-          6-tól szabad vagyok mindennap, bár ma nem, mert este meccsük van a srácaimnak.

-          Holnap akkor, ha 6-kor itt találkozunk, az jó? Beülhetnénk egy kávézóba.

-          Persze. Van mit mesélned? – kacsintottam, mire elpirult

-          Ja, van itt neked valami. Mai újság, angol nyelven. – tette le elém – Ha engem kérdezel, ezek az újságírók már semmire sem jók. – nyitotta ki nekem azon az oldalon, ahol egy kép volt Rólam, amint Lukas a vállán cipel, mellettünk pedig Marcell. Gyorsan elolvastam a cikket.

Lukas Podolski barátnőt cserélt?Tegnap lencsevégre kaptuk, amint Lukas Podolski, Marcell Jansen és egy idegenlány elhagyták a hotelt. A közeli boltba mentek. A lány Lukas vállán utazott, és láthatólag nagyon jól elvoltak. Marcell is velük nevetett. Ki ez a lány? Lukas Podolski ott hagyta volna, eddigi barátnőjét és kisfiát, vagy Marcell Jansen új szerzeménye?

-          Osztom a véleményed. Még jó, hogy nem ismernek engem itt Afrikába. – húztam el a szám – Marcell, tudtad, hogy van barátnőd? – szóltam oda neki

-          Nem igazán, ki az a szerencsétlen?

-          Hát szerencsétlen tuti nem, de én. – nevettem

-          Enyém a szerencse. Mióta vagyunk együtt?

-          Tegnap délután óta, asszem. De kérdezd meg az újságírókat, ők jobban tudják. Na, megyek enni, aztán szaladunk még egy utolsó edzésre. Holnap találkozunk akkor. Szia.

-          Szia. Sok sikert nekik.

-          Átadom.

Kicsit később már a buszon ültünk, és néztük az elsuhanó tájat. A legtöbben zenét hallgattak, és félig aludtak. Mellettem Basti ült, a másik oldalon pedig Lukas aludt.

-          Tegnap elaludtál, mielőtt végeztem a fürdéssel. – vigyorgott

-          Ez miért ilyen jó?

-          Hát…van egy képem, ami baromi cuki.

-          Hát ennek szívből örülök. – dünnyögtem

-          De most komolyan.

-          Elbírom képzelni.

A focin keresztül - Kérdés-felelet

Hát sziasztok! Hosszú kihagyás után, újra itt a rész. Sikerült összehozni valamit..remélem tetszeni fog!
Komikat szívesen olvasok, mert nagyon jól esnek. Üdv az újaknak! :)

Vettünk jó sok elemet, mert fényképezőgépet mindenki hozott, csak az elem volt lemerülve. Egész jó idő volt, és megszomjaztam, úgyhogy vettem egy üveg innivalót is, amiből persze én ittam két kortyot, a többit Lukas lenyúlta. Nevetve érkeztünk meg a hotelbe. Már szállingóztak az emberek az ebédlőbe. Felmentünk, aztán miután mindenkit összeszedtünk lementünk mi is enni. Tészta tésztával… ínycsiklandó.

-          Muszáj nekem is ezt ennem? – kérdeztem

-          Igen. – vágta rá Basti

-          Miért?

-          Ne hogy már mi együk a szar kaját, te meg előttünk a finomakat. – fintorgott

-          Olyan vagy. – nyújtottam rá a nyelvem, aztán nekiláttam az evésnek

Korea-Görögország… egész elviselhető volt. 2-0 lett az eredmény. Rá fél órára kezdődött a következő meccs. Argentínára mindenki nagyon kíváncsi volt.

-          3-0, szerintetek? – tippelt Dennis

Szinte mindenki ilyen végeredményt tippelt… olyat aminek semmi köze nem volt a mérkőzéshez. 1-0.

-          Lapos az idei VB. Mik ezek az egy-két gólos előnyök? – húzta a száját Serdar

-          Ne írjátok le. – állt fel Joachim – Este fél kilenckor mindenki itt legyen. – közölte majd távozott

-          Én akkor is unatkozom ezeket a meccseken. – mondta Serdar miután Joachim kiment

-          Igazad van. – mondták többen is

-          Majd mi megmutatjuk holnap, hogy mi az a foci.

-          Úgy legyen. – mondtam

-          Mit csináljunk? – tette fel a nagy kérdést Marko

-          Menjünk ki a kertbe, aztán üssük el ott valamivel az időt. – vetette fel Cacau

Mivel jobb ötlet nem érkezett senkitől, ezért fogtuk magunkat, kértünk székeket, és kimentünk. Körbeültünk, aztán egymásra néztünk mind a huszonhárman. Kérdés-feleletet kezdtünk el játszani. Én kezdtem, mert én voltam a nő, és mivel itt udvarias férfiak ülnek...persze nem én kérdeztem, hanem tőlem kérdeztek.

-          Mit kell rólad tudni? Csak mert annyit tudunk, hogy Lukas gyerekkori barátja vagy, meg Schweini barátnője.

-          A szüleimmel nem túl jó a kapcsolatom, nem velük lakok, ennek ellenére ők látnak el… vagyis ők pénzelnek. Az általános iskolám és a középsulim is sportiskola volt. Fő sportág a futball volt. Nem sok barátom van, az iskola után szinte mindenkivel megszakadt a kapcsolatom. Nem rég a focit is abbahagytam. Lukas megmaradt nekem… egy darabig. – húztam félre a számat – Én kérdezek. Mesut, ha kapnál egy jó klubtól felkérést, akkor ott hagynád a Werder Bremen-t?

-          Idén kéne szerződést hosszabbítani, de ha olyan csapatok keresnének fel, amikről régóta álmodok, akkor nem hiszem, hogy maradnék. Én jövök. Nikki, azt mondtad sosem volt sok barátod, aki volt azzal meg megszakadt a kapcsolatod. Miért? Pedig elég könnyen barátkozol.

-          Tipikusan az elviselhetetlen emberek kategóriájába tartozom. Rövid távon mindenki imád, aztán…

-          Mióta vagy te elviselhetetlen? Szerintem csak azért, mert a megjelenésed tiszteletet parancsoló, és félnek tőled. – kérdezte Basi

-          Azt hiszem, most én kérdezek. Mindenkitől kérdezem. Kérdés-feleletet játszunk, vagy kérdezzünk Nikkitől nevű játékot.

-          Kérdezzünk Nikkitől. – vágta rá mindenki

-          Nagyszerű. Kíváncsian várom a kérdéseket. – dőltem hátra nagyot sóhajtva

-          Azt mondtad a szüleid pénzelnek. Nincs emiatt lelkifurdalásod, vagy nem érzed magad élősködőnek? – kérdezte Tim

-          Nos, nyílván akkor te így gondolod, és meg van rólam a véleményed. De ne aggódj, nem haragszom. Nem érzem, hogy élősködnék, és nincs lelkifurdalásom. 2 évvel ezelőtt még saját pénzből éltem, aztán abba hagytam a focizást, és tőlük kértem. Ők meg adtak, mert annyi van nekik, hogy egy egész kontinens lakosait el tudnák látni legalább egy évig.

-          Mit dolgoznak a szüleid?

-          A Hugo Boss márka mondd valamit?

Egy ideig még elkérdezgettek, aztán meguntam, és felmentem. Eszembe jutott, hogy anyu a múlt hónapba említett valami új kollekciót, ezért felhívtam.

-          Szia anyu.

-          Szia.

-          A múltkor mondtad az új kollekciót. Hol tudom megnézni?

-          Menj fel a honlapra, és nézd meg. Ami kell azt írd össze, és küldöm.

-          Afrikába vagyok.

-          Akkor oda postázom. De mit keresel te ott?

-          Foci VB van.

-          Nincs több kérdésem. – mondta undorodva

-          Oké. Megnézem a cuccokat, és majd küldöm SMS-ben. Szia anya. – tettem is le

Nem vártam, hogy ugráljon örömébe, de azért néha tetethetné, hogy érdekli is a dolog.

-          Mi a baj? – ölelt át hátulról Basti

-          Csak anyu. Mindegy, gyere nézd meg velem a Hugo Boss honlapját, le kell adnom a rendelést.

Elővettem a laptopomat, és

 rámentem a keresett webcímre. Nagyon szeretem ezt a márkát, mindig vannak jó cuccaik. A legtöbb ruhám HB márkájú. Basti rám erőszakolt egy lila cipőt, de hogy ahhoz semmit nem tudok felvenni, az olyan biztos, mint ahogy itt vagyok. Elküldtem anyának a rendelést, aztán kiültünk a nappaliba meccset nézni. Anglia – USA Gerrard nagyon szépen meglógott két védőtől, és kapuba tette a labdát. 1:0 Az egyenlítő gólról pedig. Hát eléggé elszörnyülködtem. Dempsey egyenesen Green kapus kezei közé rúgta a labdát, de szegény nem tudta megfogni, és a lehető legrosszabbul pattant le róla. A kapuba.

-          Tanulságos meccs volt. – állt fel Manu – Mondták már, hogy rossz a labda, na de ennyire?

-          A kapus volt a rossz, nem a labda. – jelentette ki Hans

-          Jó éjt, fiúk. – ment ki Jogi

Aztán mindenki elment a saját szobájába. Rohantam a fürdőszoba irányába, mert nem volt kedvem most várni, de Lukas is rápályázott.

-          Én megyek fürdeni. – kaptam fel az ágyról a pólót és a rövidnacit, ami a pizsamámat tette ki

-          Majd meglátjuk. – kapta ki a kezemből a ruhámat, és kirakta az ajtó elé, csakhogy én addig eldugtam Bastim háta alá az ő boxerét. Amíg a kereste addig én kimentem az enyémért, és elvonultam fürdeni –pero coño (picsába)– kommentálta spanyolul az eseményt

Régen én mondtam mindig ezt, ezek szerint megjegyezte.

-          Ezzel nem vettél le a lábamról. – kiabáltam ki a zuhany alól

Siettem, mert azért ennyire nem akartam gonosz lenni. Holnap meccsük van, és jó, ha kipihentek. Amíg én fürödtem ők beszélgettek, de nem értettem tisztán, hogy miről. Felkaptam magamra a pizsim, aztán bementem a szobánkba. Lukas gyorsan be is ment.

-          Miről beszélgettetek? – feküdtem le Basti mellé

-          Mindenről. Komolyan azt hiszed, hogy kibírhatatlan vagy? – kérdezte, miközben átkarolt

-          Hát…egy darabig mindenki elvisel, aztán tartózkodóak.

-          Továbbra is azt gondolom, hogy félnek tőled.

-          Wáó. Nem is tudom melyik jobb. Kibírhatatlan, vagy félelmetes.

-          Annyira buta vagy.

-          És még buta is.

-          Inkább maradj csendben. – csókolt meg

-          Azt hiszem, örökre néma leszek, ha ez jár cserébe.

-          Istenem, de meg köszönném. – ugrott be az ágyba Lukas – Egy néma Nikki. Legmerészebb álmom. – nevetett

-          Hát egy néma Lukas sem lenne rossz. – forgattam a szemem

-          Ha nem gond, akkor őt nem némítanám el. – állt fel Basti mellőlem, és a fürdőszoba felé vette az irányt.

-          Nagyon haragszunk. – közöltem vele

A focin keresztül - Pultoslány

- Dolgom van. – vágtam rá – Elindulsz balra – megvártam míg bólint – a második, mondom második utcánál jobbra. A harmadik vagy negyedik ház.

- Ha eltévedek a te lelkeden szárad. – indult el kifelé. Az ajtóból visszafordult. – Köszi.

Legyintettem egyet a kezemmel, aztán elgondolkodva néztem eltűnő alakját.

- Jó pasi. – tette le a poharam a lány
- Biztos…Hogy hívnak?
- Adri vagyok. És a te neved?
- Nikki. – nyújtottam a kezem – Látom nem vagy egy visongatós típus.
- Hogy érted?
- Hát itt van kismillió sztárfocista, és nem kezdesz el ájuldozni.
- Nem az én műfajom. Ezért vállaltam el a munkát. De azért nem utolsók a focisták sem. Reggel Kaká sétált le egy boxerben kávéért. – kuncogott – Te, hogy kerülsz ide? Tudtommal nincsenek itt barátnők, meg feleségek.
- Nos, én mégis itt vagyok. Halálra untam volna otthon magam, és borzasztóan hiányzott volna Bastian. De akik mégis jöttek, azok egy közeli hotelben vannak. Én nem. Szereted a focit?
- Nem igazán. Te?
- Mindent szeretek, ami sport, de kiemelkedően a foci a kedvencem. Rendet kéne raknom odafenn.
- Van bejárónő. – mondta
- Tudom, de ha már nem keltettek fel, akkor unaloműzésnek jó.
- Te tudod.

Közben visszaért Cristiano, akinek sikerült megtalálnia a boltot. Gondolta, ha én már ilyen jól összehaverkodtam Adrival, akkor ő miért ne tehetné, ő is ott maradt beszélgetni. Annyira jól elbeszélgettünk, hogy végül a takarítás elmaradt. Kiderült, hogy Adri Magyarországon született, de pár éve ideköltöztek. Amikor a Löw-legénység megérkezett, még mindig ott ültünk, és beszélgettünk, pár emberrel kibővülve.

- Sziasztok! – ölelt át Basti
- Szia. – köszöntünk neki
- Fáradt vagy? - kérdeztem
- Picit. Maradsz vagy feljössz?
- Megyek akkor. Sziasztok. – búcsúztam
- Elmaradt a takarítás, elbeszélgettem az időt.
- Soha többet nem hagylak itt. – nevetett – Mindössze egy lány rajtad kívül.
- Jaj, de bolond vagy. – löktem oldalba
- Ezért szeretsz.
- Többek közt. Milyen volt az edzés?
- Fárasztó! – tette a homlokára a kezét színpadiasan
- Te, szegény. – léptünk be a liftbe
- Kérek puszit. – mosolygott, közel sem volt fáradtnak nevezhető
- Kérjél nekem is. – mosolyogtam édesen

Ahogy nyílt az ajtó, menekülőre fogtam, ugyanis meg lettem fenyegetve, hogy ezért még kapni fogok. Berontottam a lakosztályunkra. A nappaliban Marcell fetrengett a kanapén. Mögé futottam.

- Védj meg, kérlek! – fogtam a vállát, ő pedig hátra nézett rám
- Mit csináltál már megint? – nevetett
- Megint? – kértem ki magamnak – Nem is szoktam rossz lenni.
- Ahaa. – vigyorgott továbbra is
- Látom,tőled nem várhatok segítséget. – löktem meg – Lukaas! Édes, egyetlen bátyusom… Csúnya, gonosz bácsik üldöznek. Ugye megvédesz?
- Persze. – kapott fel egy kézzel a vállára – Szépen eljössz velem a boltba.
- Lopják a csajod. – nevetett Marcell – Én is megyek. Kell elem.
- Hát igen, látom nagyon kimerültél. – veregette hátba Mesut

Crist nem kísértem el a boltba, de úgy látszik, ők most erőszakkal vonszolnak. Bastival akartam lenni, de ez terv most füstbe ment.

- Szeretlek! – kiabáltam Bastinak, az ajtóból, még mindig Lukas vállán feküdve

Egy darabig még úgy látszik, nem tervezte, hogy letesz. Laza edzésük lehetett.

- Tegyél már le. – nevettem
- Viszed Marcell?
- Nem visz. Engedj el.
- Oké, megbeszéltük. – erre elengedett, de ment tovább
- Ne már, te hülye. – kapaszkodtam belé – Ne szívass!
- Oké, de csak mert én annyira rendes báty vagyok. – tett le végre
- Merre is van az bolt? – kérdezte Marcell, majd megkérdezte ugyanezt Lukas is
- Majd én mutatom az utat.
- Hogy telt a délelőttöd? – kérdezték
- Hát takarítani akartam, de elbeszélgettem az időt. Roni a boltot kereste, de akitől megkérdezte az nem igen tudott angolul, aztán meg arra kért menjek el vele, mert nem tudja megjegyezni.
- Elmentél vele? – sandított rám Lukas
- Persze, aztán képzeld el felmentünk a szobájába, de Bastiannak nem mondjátok el légyszí.
- Ez most komoly? – állt meg Lukas - csak mert akkor veled egy lépést nem vagyok hajlandó megtenni.
- Nehogy már el is hidd. – forgattam meg a szemem – De legalább négyszer el kellett neki mondanom, hogy nem megyek vele. Aztán beszélgettem a lánnyal, aki a pult mögött állt. Utána meg többen is odajöttek. Roni nem fog unatkozni este…
- Nem értem meg a srácot. Van barátnője, de minek? Hogy minden szembe jövő lánnyal megcsalja? – fejtette ki véleményét Marcell
- Irinával jól lehet dicsekedni. Mellesleg a csaj sem különb. Múltkor is volt róla egy kép..valami lánnyal csókolózott. – válaszolt Lukas
- Uh. Nincs több kérdésem. – fintorgott Marcell
- Nem is tudtam, hogy van csaja. – nevettem – Jó vele dicsekedni? Egy biszexuális csajjal?
- Modell, és csinos, meg szép. Meg is érkeztünk.
- Ezt most úgy mondtad, mintha te vezettél volna ide minket.
- Nem így volt? – húzta ki magát
- Ha te ettől boldogabb vagy. – hagytuk rá

A focin keresztül - Kísérj el

- Mosolyt! – kapott elő egy fényképezőgépet Merte – Miért nem focizol már?

- Nem tudom. – vontam meg a vállam
- Az én hibám, de helyrehozom. – szólt közbe Lukas
- Nem miattad nem focizok. – forgattam a szemem

Kaja után felmentünk a lakosztályunkba. Páran azt beszélték, hogy körülnéznek, mi van errefelé. Úgy döntöttünk, hogy mi is velük tartunk. Elrohantunk testőrért, aztán el is indultunk. Lényegében minden közel volt a hotelhez. Leültünk egy padra, és onnan néztünk körbe. Soha nem voltam még Afrikában – nem mintha vágytam volna ide – de ezen kívül már szinte mindenhol voltam. Igaz, hogy a legtöbb helyen még egész kicsiként, és nem emlékszem rá. Szóval sok kultúrát láttam már, de ilyet még nem. Jó volt megismerkedni vele. Kicsit hideg volt, ezért összehúztam magamon a felsőmet.

- Fázol? – ölelt át Basti
- Nem, de nincs melegem. – mosolyogtam rá

Ekkor jött egy csapat fiú, az ottani kis pályára. Először nem vettek észre minket, aztán az egyik heves mutogatásba kezdett, mire az összes többi is felénk fordult és elindult hozzánk.

- Csúcs szuper. – dünnyögte Mario
- Sziasztok! – köszöntek angolul
- Hello. – mindenki beszélt angolul
- Kaphatnánk autógrammot?
- Ha van tollatok.

Mindenki aláírtatta mindenkivel. A legtöbb mikor odaért hozzám, egy darabig tanácstalanul nézett, aztán elment. De volt egy kicsi - talán 12 éves lehetett - velem is aláíratta a papírt.

- Te ki vagy? – kérdezte közben
- A barátnőm. – válaszolt Basti

Aztán feltettek még néhány kérdést, és elmentek.

- Ki volt az a csaj? – hallottuk még az egyik srác kérdését
- Schweini barátnője. – adta tovább az információt a kissrác

Mi is elindultunk vissza, mert gyorsan sötétedett, és a levegő is egyre hűvösebb volt. Szóltunk Joachimnak, hogy visszaértünk. Megnéztük végre rendesen a szobákat meg a fürdőt. A szoba úgy volt berendezve, hogy a három ágy a szoba egy-egy sarkára volt téve, mellettük egy-egy éjjeliszekrény és a negyedik falon egy ruhás szekrény.

- Toljuk össze az ágyakat. – javasolta Basti
- Lehet egyáltalán? – kérdeztem
- Mindegy az. Majd mielőtt elmegyünk, visszatoljuk őket. – mondta

Nagy tologatásokba kezdtünk. A végeredmény pedig jobb volt, mint amilyen előtte volt. Nekünk legalábbis. A három ágy – a szekrénnyel szemben – szorosan egymáshoz tolva, az egyik éjjeli szekrény az egyik oldalon, a másik a másikon, a harmadikat meg betoltuk az egyik sarokba.

- Na, mi van itt? – jött be Mesut
- Csak átrendeztük a szobát. És te, hogyhogy minket boldogítasz? – kérdezte Basti
- Miro nem érti a viccet. – sóhajtott színpadiasan, aztán levetődött az ágyra
- De…csak nem a tiéd. – jött ki a fürdőből Lukas – Klassz a fürdő. – fordult felénk
- Ne szívassátok már. Annyira nem lehet szörnyű az a vicc. – ültem le Mesut mellé
- Mondjak egyet? – csillant fel a szeme
- Nem tudod mire vállalkozol! – mentek is ki a fiúk a szobából
- Na mondd azt a viccet.
- Hogy hívják az afrikai buszvezetőt? – szünet – Busman. – nevetett

Az első gondolatom ez: Jesszus! A második: Istenem ments meg! A harmadik: most nevetni kéne?

- Ehh, ez jó.– nevettem végül
- Tetszett? – mosolygott
- Nagyon. – mosolyogtam vissza
- Hé, emberek, van egy értelmes ember is ebben a hotelben, persze rajtam kívül! – kiabált ki az ajtón Mesut
- És ki az? – kérdezte Phil
- Nikki!
- Melyik viccet mondta? A pecheset vagy a szűz cigánylányt? – lépett ki Miro a mellettünk lévő szobából
- Az afrikai buszvezetőt mondta.
- Jé, bővítette a vicctárát. – nevetett
- Tudok ám még! Focis vicc kit érdekel? – senki nem jelentkezik – Mindegy az, úgyis elmondom. Szóval, David Beckham-et megkérik, hogy számoljon el 13-ig. El is kezdi: 1,2,3,4,5,6,7,8,9,10,12,13. ,,De hát a 11-est kihagytad.” ,,Azt mindig kihagyom.”

Azért ezen páran elnevették magukat. Aztán bejött Joachim, hogy megy a meccs. Mesut nagy komolyan odamegy hozzá.

- Mester, mindent tud a fociról?– kérdezi
- Persze. – mondja Joachim meglepődve
- Hány lyuk van a hálón?

Nem tudom, honnan jön ez neki, de nagyon kész a srác az biztos.

- Majd meccs közben megszámolod. – dobott hozzá egy zacskó pattogatott kukoricát Joachim – És megmondtam, hogy ne magázzatok. A mester maradhat. – nevetett

Uruguay-Franciaország. Borzasztóan unalmas volt. A végére már majdnem elaludtam, és ezzel nem csak én voltam így. Megváltás volt, hogy vége lett. 0-0.

- Jó éjt! – mondta mindenki aztán nagyon hamar el is aludtunk

Reggel mikor felébredtem, hatalmas csend fogadott. Megfordultam, és ránéztem az éjjeliszekrényen álló órára. Tíz óra. Az óra mellett pedig egy lap, azon pedig két szív, az egyik angyal és a szárnyával öleli az ördög szívecskét.
,,Édesen aludtál, nem akartalak felkelteni. Lukas is egyetértett, mentségemre legyen. Sietek vissza hozzád. Szeretlek! Bastid” Elmosolyodtam magam.
,,Tetszik a rajz, szívem. Felkelthettél volna…de feltalálom magam. Rendet rakok. Kérdezd meg a srácoktól, hogy kérnek-e a takarításomból. Szeretlek! Manód” írtam neki SMS-ben, amire rövidesen válasz is érkezett
,,Jó reggelt ;) Ne fáraszd magad, menj reggelizni. Megyek vissza edzeni. Csók”

Elindultam a lifthez, hogy lemenjek az étterembe reggelizni. Lent teljesen üres volt a hotel. Egy nőn és Ronin kívül senki nem volt lenn.

- Szia! - fordult felém megkönnyebbülve
- Szia. – nem tudtam mire számítsak, hogy fog viselkedni
- Bocsi, a múltkoriért. Idióta vagyok.
- Nem gond, csak maradj ilyen. Ki volt az a nő?
- Nem tudom. Talán itt dolgozik. Megakartam tőle kérdezni merre találok itt boltot, de nem sikerült közös nyelvet találnunk. – fintorgott
- Indulj el balra, és a második utcánál jobbra, és ott van a sarok után egy kicsivel.

Hadartam el neki, miközben elindultam egy másik lányhoz, aki a pult mögött állt.

- Szia! Kérhetnék egy kapucsínót? – folytattam az angol nyelven beszélést, szerencsém volt
- Sziasztok! Persze. Tej, cukor?
- Ilyen sorrendben. – válaszoltam, aztán visszafordultam Ronihoz
- Ebből a hadarásból semmit nem jegyeztem meg. Mikor megyek jobbra, és meddig?
- Nehéz eset vagy. – böktem hasba

- Kísérj el. – nézett rám szépen

A focin keresztül - Szeretlek

Hát, vége a nyáriszünetnek, újra suli. :( Nem tudok sokat majd a gép előtt ülni, de igyekszem majd, és szünetekben, hétvégéken fő dolgom lesz, hogy írjak. Persze, közben is lehet, hogy majd jelentkezem. Meglátjuk, ebben az évben mennyit kell tanulnom. Ezúton is sikeres tanévet kívánok mindenkinek!



- Nézz már körül. A konyhásokon kívül látsz más nőt? - bosszankodott

- És Roni még be sem jött. – röhögött közbe Stefan
- Roni? – kérdeztem vissza – Kinek van ilyen homokos beceneve? - vigyorogtam
- Nekem személyesen. – kocogtatta meg valaki a vállam

Hát nem Cristiano Ronaldo volt? Tehetséges, de annyira beképzelt. Nem tudtam máshogy lereagálni, ahogy megláttam, elkezdtem nevetni. Nem is bírtam abba hagyni. Mindenki nézett egy darabig, aztán elkezdtek beszélgetni Ronival.

- Rosszul áll a hajam, vagy mi a baja? – nézett rám Roni, mire én még jobban nevettem
- Sexi mindened, mint mindig. – forgatták a szemüket – Basti épp féltékenykedett…rád.
- Úgy látom nincs oka rá. A nője egyenesen körbe röhögött. – húzta fel a szemöldökét sértődötten
- Rá lettél volna féltékeny? – súgtam Basti fülébe, miután lenyugodtam
- Főként.
- Ne haragudj, nem akartam, csak hülyén jött ki. Előtte meg le is buziztam a neved, szóval…bocs. – mondtam Roninak
- Nem gond. – duzzogott tovább
- Olyan vagy, mint egy lány. – fordultam vissza a kajámhoz
- Ez bocsánatkérés akart lenni? – kérdezte
- Na idefigyelj. – álltam fel, bár így se lettem sokkal magasabb - Egyszer már bocsánatot kértem. Ha nem fogadod el, oké. Nem érdekel. Ja, és ne kérjél számon, légy oly kedves. – nyomtam meg az utolsó szót

Senki nem mondott semmit. Én leültem, körbe néztem, aztán ettem tovább. Bastian rám mosolygott, aztán ő is enni kezdett. Lehet, hogy túlzásba vittem, de tényleg nem szeretem, ha valaki felsőbb rendűnek hiszi magát. Ronaldo is elment utána enni, bár a pincér lánnyal még flörtölt egy sort. Neki aztán tök mindegy, csak legyen rajta lyuk. Azt hiszem én már megmentettem magam ez alól.

- Ez tetszett. Ha valamiért engem lecserélnének, ő legyen az edzőtök. – jegyezte meg Joachim
- Bocs a jelenetért. – mondtam
- Félek tőled. – nézett ijedten Manuel, mire mindenki elnevette magát

Basti és én felmentünk, miután befejeztük az ebédet. Cristiano mellett mentünk el, felnézett, aztán vigyorogva vissza fordult a leveséhez.

- Ez hülye. – jegyeztem meg halkan
- Rossz időpontba találkoztál vele. Jegyezd meg. Van egy Ronaldo és van egy Cristiano. Ronaldo, bunkó, és azt hiszi ő a világ közepe. Cris pedig rendes, és legalább annyira jólelkű, mint én vagyok.
- Hú, te kis egomano.
- Manó? Az nem te vagy véletlenül? – nevetett
- Lehet, de úgy jobban hangzik, hogy a te manód.

Mára már nem volt program. Néztük a mai meccseket, meg a srácok meséltek az edzőtáborról. Közben Joachim kitalálta, hogyha már ennyire előszeretettel nézik a meccseket, akkor mindegyiket nézniük kell, hogy tanuljanak mások hibáiból. Mindenkinek kinyomtatta, hogy mi a napirend.
7:30-tól reggeli

8:30 edzés
12:00 ebéd /Csak tészta/

13:30 meccs

16:00 meccs /Utána bármit csinálhatsz./

20:30 meccs

Miután vége volt a 2010-es világbajnokság első meccsének, és már kellőképpen fájt a hasunk a nevetéstől, lementünk korai vacsizni. Mindegyik asztalra ki volt téve egy nutella.

- Hé Neuer! Nézd már nutella. – nevetett Mesut- Forgassunk reklámot!

Felkapta a nutellás üveget, nyomott rá egy puszit, és felállt a székre. Pont, mint Manuel a reklámban. http://www.youtube.com/watch?v=iMzyHlihxMk Manuel elhúzta a száját, mi meg nevettünk.

- Le lehet szállni rólam. – nevetett ő is, aztán lenyúlta a mi asztalunkról az üveget
- Hé, kölyök, add vissza! – mondta Arne
- Oké, csak ne hívj kölyöknek. Toni a legfiatalabb, ő lehet kölyök.

Elindult, hogy odahozza nekünk a nutellát, és közben megveregette Toni vállát. A kettesszámú kölyök morgolódni kezdett. Körbe néztem. 5-ös csoportokban ettek és beszélgettek. Olyan, mint egy nagycsalád. Elmosolyodtam. Örülök, hogy itt lehetek, velük. Egy percet nem lehet unatkozni mellettük. És próbáljon meg valaki szomorkodni, tesznek róla, hogy ne így legyen. Visszafordultam a tányéromhoz.

- Mi az? – kérdezte Basti, és átkarolt
- Csak– néztem fel mosolyogva – életemben először úgy érzem, hogy tartozom valahová.

Közelebb hajolt, adott egy puszit az arcomra.

- Szeretlek. – suttogta
- Én is szeretlek.

Anyun, apun és Lukason kívül senki nem mondta még nekem, hogy szeret. Nem tudom elmondani, mennyire jó érzés volt hallani.