A focin keresztül - Kísérj el

- Mosolyt! – kapott elő egy fényképezőgépet Merte – Miért nem focizol már?

- Nem tudom. – vontam meg a vállam
- Az én hibám, de helyrehozom. – szólt közbe Lukas
- Nem miattad nem focizok. – forgattam a szemem

Kaja után felmentünk a lakosztályunkba. Páran azt beszélték, hogy körülnéznek, mi van errefelé. Úgy döntöttünk, hogy mi is velük tartunk. Elrohantunk testőrért, aztán el is indultunk. Lényegében minden közel volt a hotelhez. Leültünk egy padra, és onnan néztünk körbe. Soha nem voltam még Afrikában – nem mintha vágytam volna ide – de ezen kívül már szinte mindenhol voltam. Igaz, hogy a legtöbb helyen még egész kicsiként, és nem emlékszem rá. Szóval sok kultúrát láttam már, de ilyet még nem. Jó volt megismerkedni vele. Kicsit hideg volt, ezért összehúztam magamon a felsőmet.

- Fázol? – ölelt át Basti
- Nem, de nincs melegem. – mosolyogtam rá

Ekkor jött egy csapat fiú, az ottani kis pályára. Először nem vettek észre minket, aztán az egyik heves mutogatásba kezdett, mire az összes többi is felénk fordult és elindult hozzánk.

- Csúcs szuper. – dünnyögte Mario
- Sziasztok! – köszöntek angolul
- Hello. – mindenki beszélt angolul
- Kaphatnánk autógrammot?
- Ha van tollatok.

Mindenki aláírtatta mindenkivel. A legtöbb mikor odaért hozzám, egy darabig tanácstalanul nézett, aztán elment. De volt egy kicsi - talán 12 éves lehetett - velem is aláíratta a papírt.

- Te ki vagy? – kérdezte közben
- A barátnőm. – válaszolt Basti

Aztán feltettek még néhány kérdést, és elmentek.

- Ki volt az a csaj? – hallottuk még az egyik srác kérdését
- Schweini barátnője. – adta tovább az információt a kissrác

Mi is elindultunk vissza, mert gyorsan sötétedett, és a levegő is egyre hűvösebb volt. Szóltunk Joachimnak, hogy visszaértünk. Megnéztük végre rendesen a szobákat meg a fürdőt. A szoba úgy volt berendezve, hogy a három ágy a szoba egy-egy sarkára volt téve, mellettük egy-egy éjjeliszekrény és a negyedik falon egy ruhás szekrény.

- Toljuk össze az ágyakat. – javasolta Basti
- Lehet egyáltalán? – kérdeztem
- Mindegy az. Majd mielőtt elmegyünk, visszatoljuk őket. – mondta

Nagy tologatásokba kezdtünk. A végeredmény pedig jobb volt, mint amilyen előtte volt. Nekünk legalábbis. A három ágy – a szekrénnyel szemben – szorosan egymáshoz tolva, az egyik éjjeli szekrény az egyik oldalon, a másik a másikon, a harmadikat meg betoltuk az egyik sarokba.

- Na, mi van itt? – jött be Mesut
- Csak átrendeztük a szobát. És te, hogyhogy minket boldogítasz? – kérdezte Basti
- Miro nem érti a viccet. – sóhajtott színpadiasan, aztán levetődött az ágyra
- De…csak nem a tiéd. – jött ki a fürdőből Lukas – Klassz a fürdő. – fordult felénk
- Ne szívassátok már. Annyira nem lehet szörnyű az a vicc. – ültem le Mesut mellé
- Mondjak egyet? – csillant fel a szeme
- Nem tudod mire vállalkozol! – mentek is ki a fiúk a szobából
- Na mondd azt a viccet.
- Hogy hívják az afrikai buszvezetőt? – szünet – Busman. – nevetett

Az első gondolatom ez: Jesszus! A második: Istenem ments meg! A harmadik: most nevetni kéne?

- Ehh, ez jó.– nevettem végül
- Tetszett? – mosolygott
- Nagyon. – mosolyogtam vissza
- Hé, emberek, van egy értelmes ember is ebben a hotelben, persze rajtam kívül! – kiabált ki az ajtón Mesut
- És ki az? – kérdezte Phil
- Nikki!
- Melyik viccet mondta? A pecheset vagy a szűz cigánylányt? – lépett ki Miro a mellettünk lévő szobából
- Az afrikai buszvezetőt mondta.
- Jé, bővítette a vicctárát. – nevetett
- Tudok ám még! Focis vicc kit érdekel? – senki nem jelentkezik – Mindegy az, úgyis elmondom. Szóval, David Beckham-et megkérik, hogy számoljon el 13-ig. El is kezdi: 1,2,3,4,5,6,7,8,9,10,12,13. ,,De hát a 11-est kihagytad.” ,,Azt mindig kihagyom.”

Azért ezen páran elnevették magukat. Aztán bejött Joachim, hogy megy a meccs. Mesut nagy komolyan odamegy hozzá.

- Mester, mindent tud a fociról?– kérdezi
- Persze. – mondja Joachim meglepődve
- Hány lyuk van a hálón?

Nem tudom, honnan jön ez neki, de nagyon kész a srác az biztos.

- Majd meccs közben megszámolod. – dobott hozzá egy zacskó pattogatott kukoricát Joachim – És megmondtam, hogy ne magázzatok. A mester maradhat. – nevetett

Uruguay-Franciaország. Borzasztóan unalmas volt. A végére már majdnem elaludtam, és ezzel nem csak én voltam így. Megváltás volt, hogy vége lett. 0-0.

- Jó éjt! – mondta mindenki aztán nagyon hamar el is aludtunk

Reggel mikor felébredtem, hatalmas csend fogadott. Megfordultam, és ránéztem az éjjeliszekrényen álló órára. Tíz óra. Az óra mellett pedig egy lap, azon pedig két szív, az egyik angyal és a szárnyával öleli az ördög szívecskét.
,,Édesen aludtál, nem akartalak felkelteni. Lukas is egyetértett, mentségemre legyen. Sietek vissza hozzád. Szeretlek! Bastid” Elmosolyodtam magam.
,,Tetszik a rajz, szívem. Felkelthettél volna…de feltalálom magam. Rendet rakok. Kérdezd meg a srácoktól, hogy kérnek-e a takarításomból. Szeretlek! Manód” írtam neki SMS-ben, amire rövidesen válasz is érkezett
,,Jó reggelt ;) Ne fáraszd magad, menj reggelizni. Megyek vissza edzeni. Csók”

Elindultam a lifthez, hogy lemenjek az étterembe reggelizni. Lent teljesen üres volt a hotel. Egy nőn és Ronin kívül senki nem volt lenn.

- Szia! - fordult felém megkönnyebbülve
- Szia. – nem tudtam mire számítsak, hogy fog viselkedni
- Bocsi, a múltkoriért. Idióta vagyok.
- Nem gond, csak maradj ilyen. Ki volt az a nő?
- Nem tudom. Talán itt dolgozik. Megakartam tőle kérdezni merre találok itt boltot, de nem sikerült közös nyelvet találnunk. – fintorgott
- Indulj el balra, és a második utcánál jobbra, és ott van a sarok után egy kicsivel.

Hadartam el neki, miközben elindultam egy másik lányhoz, aki a pult mögött állt.

- Szia! Kérhetnék egy kapucsínót? – folytattam az angol nyelven beszélést, szerencsém volt
- Sziasztok! Persze. Tej, cukor?
- Ilyen sorrendben. – válaszoltam, aztán visszafordultam Ronihoz
- Ebből a hadarásból semmit nem jegyeztem meg. Mikor megyek jobbra, és meddig?
- Nehéz eset vagy. – böktem hasba

- Kísérj el. – nézett rám szépen