A focin keresztül - Pihenőnap

Jó sokáig aludtunk, és miután felkeltünk még órákig az ágyban lustiztunk, és beszélgettünk. Dél körül sikerült lekecmeregnünk enni. Miután végeztünk felmentünk és fifáztunk. Bastian mindkettőnket elvert, súlyos vereségünket látva, pedig több bátor jelentkező nem volt. Bastian elküldte a mosodába a mezét, én pedig megkaptam a ruhacsomagot, amit anyu küldött, így az esti találkozóra, Andrival már azokban mentem.

-          Szia! – köszönt az ajtóban mikor találkoztunk

-          Szia. Hová megyünk? – érdeklődtem

-          Van egy kávézó itt nem messze, nem sokan járnak oda, gondoltam ott nem keltessz nagy feltűnést.

-          Igazán figyelmes. – mosolyogtam rá – Köszi. Na és mit szerettél volna mesélni?

-          Hát Chrisről.

-          Gondoltam. – mosolyogtam – Csak nem megmutatta a szobáját?

-          Hát, akarta, és majdnem összejött neki. – pirult el, közben pedig helyet foglaltunk – Mit kérsz?

-          Jaj, valami normális kaját. Mióta itt vagyunk tésztán élek a fiúk miatt. Úgyhogy szerintem kezdetnek jöhet valami süti.

Odafordult a pincérlányhoz és leadta a rendelést. Vagyis gondolom, hogy azt mondhatta, ugyanis nem angolul beszélt.

-          Hogy érted hogy majdnem sikerült neki ágyba tennie? – tértem vissza eredeti témánkra, mikor elment a felszolgáló

-          Elmentünk bulizni valamelyik nap, és ittunk már egy pár pohárral. Táncoltunk, meg minden aztán egyszer csak megkérdezte, hogy lelépjünk-e én meg mondtam igen. Elmentünk a hotelig, és mondta, hogy menjek már be vele, mert el fog tévedni, és nem fogja megtalálni a szobája ajtaját. Bementem a szobájába, aztán csókolóztunk, és mikor az ágyához közelítettünk, akkor ébredtem fel úgymond. Eltoltam, elnézést kértem, és hazamentem. Azóta nem beszéltünk. Nem tudom, mit akar, meg mit nem? Nem sok jót hallani róla.

-          Hát a jótulajdonságokRonaldo-ról listát én sem tudom bővíteni. Van neki barátnője. Nem fogom megmondani mit csinálj, de szerintem semmiképp se szeress bele.

-           Van barátnője?

-          Ja, valami bisex modellcsaj.

Közben kihozták a sütinket, és elkezdtünk enni.

-          Biszexuális? – kérdezte

-          Marcell mesélte a múltkor, hogy volt róla valami kép, amin egy csajszival csókolózott. De mint látod nem sokat ér, főleg nem Chrisnek. Láttad amúgy azóta?

-          Mint mondtam, nem beszéltünk, de egyszer futottam vele össze, akkor rám nézett, és utána mérgesen elfordult. Mi volt tegnap a meccsen?

-          Nyertek. – dicsekedtem el – Utána a pályán bulizgattunk, újságírók meg felfedeztek minket Bastival. Leadtunk egy gyors interjút, csak közben az interjús srác felismert, mert ő is német volt. Szóval otthon jó sok nyugtom lesz. Nem akarom látni azt az újságot.

-          Miért nem focizol már?

-          Már én sem tudom. Beszélgettem az egyik edzővel erről, és kicsit összezavart. Lehet vissza kéne mennem, és újra kezdeni.

-          Én mindig azt mondom, hogy mindennek oka van.

-          Sosem gondolkozom ilyeneken. Csak élek egyik napról a másikra, aztán majd csak lesz valami.

Még sokáig beszélgettünk, aztán hazaindultunk. Elkísért a hotelig, hogy véletlenül se tévedjek el, aztán elbúcsúztunk és ő is ment. Beléptem a szobánkba, ahol nagy póker parti ment. A földön ücsörögtek a fiúk.

-          Sziaa! – köszönt kedvesen Basti

-          Sziasztok. Kihagytok a jóból? Nem baj, következő körben én is játszok. – hajoltam le egy gyors csókért

-          Na nem. Ha nem akartok hatalmas nagy alázást, akkor ne hagyjátok játszani. – vágott ilyet fejet Poldi

-          Mindjárt jövök. – elmentem kezet mosni, meg átkaptam a gatyómat egy kényelmesebbre

Kimentem és leültem Basti mellé. Néztem ahogy játszanak, és elkezdtem segíteni Bastiannak.

-          Ne,ne,ne. Ez csalás. – rázta a fejét Lukas

-          Jól van, jól van. – tettem a fel a kezem, és rádőltem Basti vállára. Elkezdtem a haját birizgálni.

-          Ez sem ér. – most ő szólalt meg – Ha piszkálsz nem tudok odafigyelni. – kapta el a kezem és az ölébe tette

-          Játszatok már. Ne nyafogjatok. – mondtam neki, mire Basti bevágta a műdurcit.

Felálltam, hogy átüljek a TV elé, mire Basti elfelejtette, hogy éppen durcás kisgyereket játszik.

-          Most hová mész? – nézett rám

-          Hát, ha haragszol rám, akkor nem zavarok. Játszatok csak. – mosolyogtam rá édesen

A többiek nevettek, de végül csak elkezdtem játszani. A következő körtől én is játszottam. Kétszer nyertem, aztán inkább kiszálltam, hogy valaki más is érvényesülhessen. Bementem a szobánkba, összeszedtem a fürdős cuccomat, és elmentem a fürdeni. Belefeküdtem egy forró kád csupa hab vízbe, és becsuktam a szemem. Éreztem, ahogy a hideg szél végigfut a karomon. Kinyitottam a szememet.

-          Mit csinálsz? – mosolyogtam Bastianra

-          Szerinted? – kezdett el levetkőzni

-          Várj hadd találgassak. – kezdtem el gondolkozni – Bocsi, de ötletem sincs. – néztem rá ártatlanul

-          Akkor jó. Néha jobb a tudatlanság. – kacsintott, aztán hagytam, hogy bemásszon mögém.