A focin keresztül - Balhé

Reggel megint felkeltem a készülődésre, de hamar vissza is aludtam, és legközelebb csak féltízkor keltem. Lementem enni, meg egy kapucsínót kérni, de az utóbbi egy kicsit váratott magára, ugyanis Adri épp Chrisszel beszélgetett. Sajnos nem hallottam miről, pedig kíváncsi voltam. Elkezdtem enni, aztán mikor Adri egy fejrázás után visszaállt a pultba, odamentem.

-          Szia. Kérhetek egy kapucsínót?

-          Reggelt! Persze. – morgolódott

-          Mit mondott?

-          Majd elmondom, de totál hülye a srác. – pattogott tovább, még a kanalat is leejtette

-          Ő se kevésbé mérgesebb, ahogy látom. – néztem Chrisre, aki távozóban volt, de még felborított egy széket. – Jézusom, mit mondtál neki? Eléggé berágott.

-          Röviden: Felajánlotta, hogy feküdjünk le, én meg nemet mondtam. Állítsd fel a széket. – szólt oda neki

-          Miért, te minek vagy itt?

-          Hát nem azért, hogy elmebetegek után pakolásszak.

-          Ne merj elmebetegnek hívni még egyszer. – jött vissza, és a pultra csapott

-          Hallod, ne csináld el. Menj fel, nyugodj meg. – kezdtem el kifelé tolni

-          Te meg mit szólsz bele? Hagyjál már. – lökte el a kezem

-          Még egyszer meglöksz esküszöm, hogy átrendezem az arcod. – kaptam fel egyből a vizet, nagyon utálom az ilyet

-          Jaj, de félek. – lökött hátrébb

Annyira felhúzott, egyszerűen eldurrant az agyam, még hallottam, hogy Adri megkér, hogy ne csináljam, de már nem tudtam uralkodni magamon. Azt sem tudom, hol ütöttem. Egy szerencséje volt - és valószínű nekem is, mert nem kellett volna nagyobb botrány, mint amit így is csináltam – hogy megjelent Kaká, és egyből közénk állt, és lefogta Cristiano kezeit. Addigra Adri is felocsúdott és odajött.

-          Ne csináld, nem ér annyit. – vitt messzebb Adri

-          Mi a probléma? – nézett ránk Kaká

-          Utálom. – sziszegte Chris

-          Ne aggódj, én se kevésbé téged. – válaszoltam

-          Engedj el! – rángatta a kezét

-          Dehogy engedlek. Ember, nem vagy magadnál. Bocs, lányok. – lökdöste ki

-          Nem vagytok normálisak. – hitetlenkedett Adri – Legalább te lehettél volna észnél.

-          Meglökött, és senkitől nem viselem el, hogy így érjem hozzám. Senkitől, nem hogy ettől a félresikerült állattól. Ne haragudj, még sem kell a kapucsínó. – hagytam ott, és felmentem

Fenn próbáltam magam megnyugtatni, de komolyan meg tudtam volna ölni. Mit képzel magáról? Próbáltam nem ezzel foglalkozni. Inkább felhívtam Monit.

-          Szia. Hogy a fenébe tudtad kihagyni azt a 11-est? – szólt bele

Elgondolkoztam, hogy majd rajta kitöltöm a dühömet, még egyszer ilyen beszól, de jobbnak láttam békében, elintézni a dolgokat.

-          Szia. Még jó, hogy nem Lukas hívott.

-          Mit csinálsz te az ő telefonján? – vont kérdőre

-          Meglepetést neki, mivel borzasztóan hiányoztok neki, és eléggé kivan. Szóval, nem jönnétek ki?

-          Én dolgozom, nem úgy, mint egyesek. Nem tudok elmenni.

-          Egy napra sem? Nem tudsz elszabadulni? – elengedtem a fülem mellett a megjegyzését

-          Na jó. Egy napra el tudok menni. Megnézem mikor indul gép, és az elsővel elmegyek. Felhívtak, hogy mikor fogok odaérni a reptérre, jó?

-          Jó, de ne Lukas telefonszámán hívj. Megadom az enyémet.

Fél óra múlva felhívott, hogy talált egy esti járatot, ami reggel 8-ra érkezik meg. Dőltem el az ágyon, aztán egyből fel is pattantam. Azaz idióta eltalálta a vállamat. Pont akkor jöttek haza Bastiék.

-          Szia. – ölelt meg, mire felszisszentem – Mi a baj?

-          Semmi. Miért? – néztem rá

-          Fáj valamid?

-          Dehogy, miből gondolod?

-          Azt kérdeztem mid fáj? – nem adta föl

-          A vállam, de nem gáz.

-          Mit csináltál vele?

-          Doktorúr, nekimentem az ajtónak. Semmi komoly, ne aggódjon. – próbáltam elviccelni

-          Ennyire? – húzta le a vállamról a pulóvert – Elég érdekesen mentél neki annak az ajtónak? Hogy hívták?

-          Haragudni fogsz.

-          Azért haragszom, amiért hazudtál. Akkor nem mindegy?

-          Ajj. – néztem oldalra, és sóhajtottam egyet – Chris összeveszett Adrival, odajött a pultkoz csapkodni, és meg elkezdtem kifelé tolni. Erre meglökött, én meg nem szeretem, ha így érnek hozzám, szóval neki mentem. Ne haragudj.

-          Megölöm. – indult el kifelé

-          Nenene. – kaptam el a kezét – Kérlek. – kirántotta a karját az a kezeim közül

-          Ne engedjétek ki. – ordítottam ki a többieknek, mire Manu egyből eléállt

-          Engedj ki. – mondta nyomatékosan Basti

-          Mi a baj? – jött oda mindenki nagy gyorsan

-          Bastian, kérlek. Legalább az én kedvemért.

-          Jó, nem ölöm meg, de beszélek vele. Engedj ki. – szólt neki még egyszer, ő pedig tétován odébbállt

-          Utána megyek. – mondta Lukas

-          A fenébe. – vertem bele az ajtóba