A focin keresztül - Áll a bál

-          Jó-jó. Nyugi. Mondd el mi a gond. – ültetett le Merte

-          Nekimentem Ronaldonak, mert meglökött, és meg abszolút nem normális.

-          Wow. Ügyes vagy. – veregetett vállon Thomas

-          Nenene. – kaptam a vállamhoz

-          Megütött?

-          Aha.

-          Hát Basti helyében én is meg akarnám ölni. – mondták páran

-          Nem kell nagyobb botrány, mondom. Ő szebben néz ki, mint én. Ne aggódjatok, nem hiszem, hogy legközelebb kötözködik. – húztam el a szám – Valószínű én öltem volna meg, ha nem jön Kaká. Jut eszembe, az ő szobája merre van, nem tudja valaki?

-          A másodikon, a 2003-as, ha jól tudom.

-          Köszi. Mindjárt jövök.

Gyorsan beszálltam a liftbe. Kopogtam.

-          Szia, ugye nem szeretnél megverni? – vigyorgott

-          Marha vicces. – húztam el a szám, miközben arra gondoltam, ma már annyiszor tettem meg ezt a mozdulatot, hogy jobb lett volna inkább egész nap ilyen fejjel mászkálni – Tulajdonképpen azért jöttem, hogy megköszönjem, hogy szét szedtél minket, és hogy bocsánatot kérjek a kellemetlenségért. Nem akartam, csak…

-          Elborította az agyad a lila köd? – folytatta

-          Honnan tudtad, hogy ezt akarom mondani?

-          Roni is ezt mondta.

-          Ezt a kifejezést sem használom többé. – jegyeztem meg – Szóval köszönöm, és bocsánat.

-          Hát szívesen, nem mondom, hogy máskor is. – nevetett, mire megforgattam a szemem

Rezgett a telefon a zsebemben, megnéztem a kijelzőt. Bastian.

-          Bocsi, mennem kell… azt hiszem most jön az igazi letolás. – húztam el újra a számat, esküszöm, hogy egyszer így fog maradni

-          Szia.

Felvettem a telefont, és közben elindultam.

-          Hol vagy? – szólt bele

-          Épp a szoba felé tartok.

-          Helyes. – rakta le

Gratuláltam magamnak. Csak én tudom annyira felhúzni Bastit, hogy ellenségesen viselkedjen. Beléptem. Mindenki egy emberként nézett rám a nappaliból, csak Basti nem volt ott. Gondoltam a szobába van, úgyhogy bementem. Az ágyon a feküdt, a plafont nézte. Még csak rám sem nézett mikor bejöttem. Az ajtóban toporogtam.

-          Teljesen elment az eszed? – kérdezte úgy öt perc után, de továbbra sem nézett rám

Nem tudtam, hogy most válaszolnom kéne, vagy csak hallgatnom.

-          Minek kellett nekimenni? Minek veszed fel a hülyeségeit?

-          Mert nem...

-          Nem láttátok rajta, hogy nincs magánál?

-          Miért ne lett vol…

-          Egyáltalán nem volt…

-          NE szakíts félbe, ha beszélek. Megmondtam, senki nem lökdöshet, ha nincs rá oka. Ha te most idejönnél meglökni, talán elnézném, mert tudom, hogy megérdemlem. De akkor gyere ide, és lökjél fel! Mert még az is jobb, minthogy úgy beszélsz, mint egy hülyegyerekkel. Nem jó kedvemből mentem neki, elhiheted.

-          Nem foglak lökdösni, és nem fogok semmi ilyet csinálni, mert különb vagyok nála – emelte fel a hangját, és egyúttal fel is ült

-          Jól haladunk. Kiabálj, attól biztos jobb lesz. Csak 22 ember fogja végighallgatni.

-          Nem érdekel, hogy hányan hallgatják végig.

-          Hazamenjek?

-          Ne zsarolj.

-          Nem zsarollak, de ha neked jobb az én balhéim nélkül, akkor megértem. Zűrös lány vagyok, sok hülyeségem van. Végül is ki fogja ezt elnézni nekem bármikor is? Csak tudod mi a gáz? Hogy mindig én jövök ki rosszul a dolgokból. Ha téged lökdösött volna mit csináltál volna? Te is nekimentél volna, tudom. Mindenki neki ment volna. Mindenki. Nem csak én. Nem csak én vagyok ilyen rohadtul büszke.

-          Igen, nekimentem volna. De nem akkor látom, hogy nincs magánál.

-          De mondom, hogy nem láttam, hogy nincs magánál? Honnan kellett volna tudnom, hogy mit vett be, vagy csinált az elmúlt fél órában? Nem látszott rajta semmi. Kérdezd meg Adrit. Ennyire… – hajoltam közel Bastianhoz – ennyire volt tőle. Ilyen közel beszélgettek, ő sem vette észre. De örülök, hogy te még ezt is megtudtad volna állapítani. Még mindig ugyanaz a kérdésem. Hazamenjek?

A focin keresztül - Balhé

Reggel megint felkeltem a készülődésre, de hamar vissza is aludtam, és legközelebb csak féltízkor keltem. Lementem enni, meg egy kapucsínót kérni, de az utóbbi egy kicsit váratott magára, ugyanis Adri épp Chrisszel beszélgetett. Sajnos nem hallottam miről, pedig kíváncsi voltam. Elkezdtem enni, aztán mikor Adri egy fejrázás után visszaállt a pultba, odamentem.

-          Szia. Kérhetek egy kapucsínót?

-          Reggelt! Persze. – morgolódott

-          Mit mondott?

-          Majd elmondom, de totál hülye a srác. – pattogott tovább, még a kanalat is leejtette

-          Ő se kevésbé mérgesebb, ahogy látom. – néztem Chrisre, aki távozóban volt, de még felborított egy széket. – Jézusom, mit mondtál neki? Eléggé berágott.

-          Röviden: Felajánlotta, hogy feküdjünk le, én meg nemet mondtam. Állítsd fel a széket. – szólt oda neki

-          Miért, te minek vagy itt?

-          Hát nem azért, hogy elmebetegek után pakolásszak.

-          Ne merj elmebetegnek hívni még egyszer. – jött vissza, és a pultra csapott

-          Hallod, ne csináld el. Menj fel, nyugodj meg. – kezdtem el kifelé tolni

-          Te meg mit szólsz bele? Hagyjál már. – lökte el a kezem

-          Még egyszer meglöksz esküszöm, hogy átrendezem az arcod. – kaptam fel egyből a vizet, nagyon utálom az ilyet

-          Jaj, de félek. – lökött hátrébb

Annyira felhúzott, egyszerűen eldurrant az agyam, még hallottam, hogy Adri megkér, hogy ne csináljam, de már nem tudtam uralkodni magamon. Azt sem tudom, hol ütöttem. Egy szerencséje volt - és valószínű nekem is, mert nem kellett volna nagyobb botrány, mint amit így is csináltam – hogy megjelent Kaká, és egyből közénk állt, és lefogta Cristiano kezeit. Addigra Adri is felocsúdott és odajött.

-          Ne csináld, nem ér annyit. – vitt messzebb Adri

-          Mi a probléma? – nézett ránk Kaká

-          Utálom. – sziszegte Chris

-          Ne aggódj, én se kevésbé téged. – válaszoltam

-          Engedj el! – rángatta a kezét

-          Dehogy engedlek. Ember, nem vagy magadnál. Bocs, lányok. – lökdöste ki

-          Nem vagytok normálisak. – hitetlenkedett Adri – Legalább te lehettél volna észnél.

-          Meglökött, és senkitől nem viselem el, hogy így érjem hozzám. Senkitől, nem hogy ettől a félresikerült állattól. Ne haragudj, még sem kell a kapucsínó. – hagytam ott, és felmentem

Fenn próbáltam magam megnyugtatni, de komolyan meg tudtam volna ölni. Mit képzel magáról? Próbáltam nem ezzel foglalkozni. Inkább felhívtam Monit.

-          Szia. Hogy a fenébe tudtad kihagyni azt a 11-est? – szólt bele

Elgondolkoztam, hogy majd rajta kitöltöm a dühömet, még egyszer ilyen beszól, de jobbnak láttam békében, elintézni a dolgokat.

-          Szia. Még jó, hogy nem Lukas hívott.

-          Mit csinálsz te az ő telefonján? – vont kérdőre

-          Meglepetést neki, mivel borzasztóan hiányoztok neki, és eléggé kivan. Szóval, nem jönnétek ki?

-          Én dolgozom, nem úgy, mint egyesek. Nem tudok elmenni.

-          Egy napra sem? Nem tudsz elszabadulni? – elengedtem a fülem mellett a megjegyzését

-          Na jó. Egy napra el tudok menni. Megnézem mikor indul gép, és az elsővel elmegyek. Felhívtak, hogy mikor fogok odaérni a reptérre, jó?

-          Jó, de ne Lukas telefonszámán hívj. Megadom az enyémet.

Fél óra múlva felhívott, hogy talált egy esti járatot, ami reggel 8-ra érkezik meg. Dőltem el az ágyon, aztán egyből fel is pattantam. Azaz idióta eltalálta a vállamat. Pont akkor jöttek haza Bastiék.

-          Szia. – ölelt meg, mire felszisszentem – Mi a baj?

-          Semmi. Miért? – néztem rá

-          Fáj valamid?

-          Dehogy, miből gondolod?

-          Azt kérdeztem mid fáj? – nem adta föl

-          A vállam, de nem gáz.

-          Mit csináltál vele?

-          Doktorúr, nekimentem az ajtónak. Semmi komoly, ne aggódjon. – próbáltam elviccelni

-          Ennyire? – húzta le a vállamról a pulóvert – Elég érdekesen mentél neki annak az ajtónak? Hogy hívták?

-          Haragudni fogsz.

-          Azért haragszom, amiért hazudtál. Akkor nem mindegy?

-          Ajj. – néztem oldalra, és sóhajtottam egyet – Chris összeveszett Adrival, odajött a pultkoz csapkodni, és meg elkezdtem kifelé tolni. Erre meglökött, én meg nem szeretem, ha így érnek hozzám, szóval neki mentem. Ne haragudj.

-          Megölöm. – indult el kifelé

-          Nenene. – kaptam el a kezét – Kérlek. – kirántotta a karját az a kezeim közül

-          Ne engedjétek ki. – ordítottam ki a többieknek, mire Manu egyből eléállt

-          Engedj ki. – mondta nyomatékosan Basti

-          Mi a baj? – jött oda mindenki nagy gyorsan

-          Bastian, kérlek. Legalább az én kedvemért.

-          Jó, nem ölöm meg, de beszélek vele. Engedj ki. – szólt neki még egyszer, ő pedig tétován odébbállt

-          Utána megyek. – mondta Lukas

-          A fenébe. – vertem bele az ajtóba

Boldog Karácsonyt!

Sziasztok!
Karácsony este van. Remélem mindenki a családjával van most, nem úgy mint én... na de én miattatok jöttem ;) Mindenkinek békés boldog karácsonyt szeretnék kívánni. Nagyon szeretlek titeket, és elmondhatatlanul hálás vagyok mindenkinek, aki olvassa a történeteimet. Hamarosan jelentkezem frissel, ugyanis rám jött az írhatnék, ma gyártottam még egy verset is. Egyszerűen nem lehet leállítani :D Szóval várjatok holnap, mert itt leszek, és az új rész is :)
Ha valakit érdekel a vers:

Itt van már az Ünnep
Tudja minden ember
Szeretet ég a szívekben
S lángol a szép gyertyafényben.

A fenyőfa is itt van már
A szülők mellette állnak
A gyerekek körbe ugrálják
S közben Jézuskát várják.

Körbe ül a család
A szeretet szaladgál köztük
Az arcokon tükröződik a boldogság
Mindenki nagyon örül.

Imádlak titeket, és mégegyszer Boldog Karácsonyt!
Nix

A focin keresztül - Semmi sem jó

Reggel arra keltem, hogy kinn veszekedés volt. Bastian még öltözött.

-          Szép reggelt. – húzta el a száját

-          Neked is. Mi van?

-          Lukas ballábbal kelt fel. Szerintem már mindenkivel összeveszett. Nem tudom mi a baja.

-          Majd kiderül. – másztam ki én is az ágyból, aztán összekaptam magam

Lukas a reggelinél egy üres asztalhoz ült. Inkább szomorú feje volt, mint sértődött.

-          Mi volt este? – kérdeztem a többiektől

-          Semmi. Akkor még semmi baja nem volt. Reggelt felkelt, és már meg volt bolondulva.

-          Na jó, mindjárt jövök. – ültem át Lukashoz – Reggelt, mi a baj?

-          Semmi.

-          Látom. Meg hallom is.

-          Ha zavar, akkor ülj vissza.

-          Ha nem szólalsz meg akkor is itt fogom elfogyasztani a reggelimet. Jó lenne, ha te is ennél edzés előtt.

-          Mit érdekel az téged? – ült át egy másik asztalhoz, én meg követtem – Szállj már le rólam. Hallod? – kérdezte mikor zavartalanul elkezdtem enni – Aj, mondj már legalább valamit. – csapott az asztalra, minek következtében mindenki odafordult, de én ettem tovább – Direkt csinálod, mi?

-          Nem, elment a hangom. – tátogtam neki

-          Ne szórakozzál velem. – ült megint egy másik asztalhoz

Komolyan mondom, mint valami hülyegyerek. Sóhajtottam egyet, és utána mentem.

-          Csak enni fogsz? Ez minden? Enni a többiekkel is tudsz. – tolta el előlem a kaját

-          Elmondod mi a bajod? – néztem fel rá, de nem válaszolt, így visszahúztam a tányéromat magam elé

-          Hiányzik a családom, és tudod kicsit szar volt látni, hogy Bastinak, meg a többieknek itt vagytok. – szólalt meg egy idő után

-          Na, mennyire volt nehéz elmondani? – kérdeztem gúnyosan

-          Örülj neki, hogy elmondtam.

-          Senki nem kényszerített rá, és nem is kértem, hogy mondd el. Magadtól mondtad el. Amúgy meg szerintem ez a minimum, miután sikerül egy lakosztálynyi embert megsértened, akik mellesleg nem is tehetnek arról, hogy Moni és Lou nincs itt.

-          Tudom.

-          Hamar eltelik ez az egy hónap, meglátod. És ha beszélgetni akarsz, tudod, hogy itt vagyok.

-          Tudom.

-          Mit nem tudsz?

-          Mindent tudok.

-          Akkor azt is, hogy 22 embertől kell bocsánatot kérned? – vigyorogtam rá

-          Csodás. – grimaszolt – Akkor kezdem is. – állt fel és odament a többiekhez

Nekem viszont nem volt kedvem megint felállni, úgyhogy ennél az asztalnál fogyasztottam el a maradék reggelimet. Közben gondolkoztam mivel vidíthatnánk fel Lukast, de semmi ötletem sem volt. Lukas hangulatára a Szerbia elleni meccs sem volt éppen jó hatással, ugyanis vesztettek. De nem akárhogy. Egyszerűen nem tudták kihasználni a helyzeteket. Csak Lukasnak 8 helyzete volt, plusz egy 11-es, de kihagyta. Idegesen jött le a pályáról, és a többiek is eléggé levertek voltak. A következő nap mindenkibe próbáltam egy kis lelket önteni, akik a hotelben voltak.

-          Megvan. – pattantam fel a laptopom elől

-          Jesszus ne ijesztgess már. – ugrott egyet Basti az ágyon

-          Bocsi. – nevettem ki

-          Mi van meg?

-          Egész héten azon gondolkoztam, hogy Lukast mivel lehetne felvidítani. Erre jöttem rá.

-          Idejössz? – mutatott maga mellé

-          Persze. – csuktam össze a gépet, és lefeküdtem mellé – Itthon szokta hagyni a telefonját, mikor edzésre mentek ugye?

-          Azt hiszem, nem szokta magával vinni.

-          Akkor jó. Holnap nem megyek veletek, felhívom Monit, és megpróbálom meggyőzni, hogy jöjjön el legalább egy napra.

-          Lukas miatt, képes vagy elviselni azt a nőt? – nevetett

-          Muszáj leszek.

-          Leszünk. – javított ki

-          Valahogy csak kibírjuk.

-          Van rá ötletem, hogy fogjuk túlélni. – vigyorgott le rám

-          Már megint kezded? Hihetetlen vagy.

-          Én is szeretlek.

-          Megértelek. – bólogattam

A focin keresztül - Pihenőnap

Jó sokáig aludtunk, és miután felkeltünk még órákig az ágyban lustiztunk, és beszélgettünk. Dél körül sikerült lekecmeregnünk enni. Miután végeztünk felmentünk és fifáztunk. Bastian mindkettőnket elvert, súlyos vereségünket látva, pedig több bátor jelentkező nem volt. Bastian elküldte a mosodába a mezét, én pedig megkaptam a ruhacsomagot, amit anyu küldött, így az esti találkozóra, Andrival már azokban mentem.

-          Szia! – köszönt az ajtóban mikor találkoztunk

-          Szia. Hová megyünk? – érdeklődtem

-          Van egy kávézó itt nem messze, nem sokan járnak oda, gondoltam ott nem keltessz nagy feltűnést.

-          Igazán figyelmes. – mosolyogtam rá – Köszi. Na és mit szerettél volna mesélni?

-          Hát Chrisről.

-          Gondoltam. – mosolyogtam – Csak nem megmutatta a szobáját?

-          Hát, akarta, és majdnem összejött neki. – pirult el, közben pedig helyet foglaltunk – Mit kérsz?

-          Jaj, valami normális kaját. Mióta itt vagyunk tésztán élek a fiúk miatt. Úgyhogy szerintem kezdetnek jöhet valami süti.

Odafordult a pincérlányhoz és leadta a rendelést. Vagyis gondolom, hogy azt mondhatta, ugyanis nem angolul beszélt.

-          Hogy érted hogy majdnem sikerült neki ágyba tennie? – tértem vissza eredeti témánkra, mikor elment a felszolgáló

-          Elmentünk bulizni valamelyik nap, és ittunk már egy pár pohárral. Táncoltunk, meg minden aztán egyszer csak megkérdezte, hogy lelépjünk-e én meg mondtam igen. Elmentünk a hotelig, és mondta, hogy menjek már be vele, mert el fog tévedni, és nem fogja megtalálni a szobája ajtaját. Bementem a szobájába, aztán csókolóztunk, és mikor az ágyához közelítettünk, akkor ébredtem fel úgymond. Eltoltam, elnézést kértem, és hazamentem. Azóta nem beszéltünk. Nem tudom, mit akar, meg mit nem? Nem sok jót hallani róla.

-          Hát a jótulajdonságokRonaldo-ról listát én sem tudom bővíteni. Van neki barátnője. Nem fogom megmondani mit csinálj, de szerintem semmiképp se szeress bele.

-           Van barátnője?

-          Ja, valami bisex modellcsaj.

Közben kihozták a sütinket, és elkezdtünk enni.

-          Biszexuális? – kérdezte

-          Marcell mesélte a múltkor, hogy volt róla valami kép, amin egy csajszival csókolózott. De mint látod nem sokat ér, főleg nem Chrisnek. Láttad amúgy azóta?

-          Mint mondtam, nem beszéltünk, de egyszer futottam vele össze, akkor rám nézett, és utána mérgesen elfordult. Mi volt tegnap a meccsen?

-          Nyertek. – dicsekedtem el – Utána a pályán bulizgattunk, újságírók meg felfedeztek minket Bastival. Leadtunk egy gyors interjút, csak közben az interjús srác felismert, mert ő is német volt. Szóval otthon jó sok nyugtom lesz. Nem akarom látni azt az újságot.

-          Miért nem focizol már?

-          Már én sem tudom. Beszélgettem az egyik edzővel erről, és kicsit összezavart. Lehet vissza kéne mennem, és újra kezdeni.

-          Én mindig azt mondom, hogy mindennek oka van.

-          Sosem gondolkozom ilyeneken. Csak élek egyik napról a másikra, aztán majd csak lesz valami.

Még sokáig beszélgettünk, aztán hazaindultunk. Elkísért a hotelig, hogy véletlenül se tévedjek el, aztán elbúcsúztunk és ő is ment. Beléptem a szobánkba, ahol nagy póker parti ment. A földön ücsörögtek a fiúk.

-          Sziaa! – köszönt kedvesen Basti

-          Sziasztok. Kihagytok a jóból? Nem baj, következő körben én is játszok. – hajoltam le egy gyors csókért

-          Na nem. Ha nem akartok hatalmas nagy alázást, akkor ne hagyjátok játszani. – vágott ilyet fejet Poldi

-          Mindjárt jövök. – elmentem kezet mosni, meg átkaptam a gatyómat egy kényelmesebbre

Kimentem és leültem Basti mellé. Néztem ahogy játszanak, és elkezdtem segíteni Bastiannak.

-          Ne,ne,ne. Ez csalás. – rázta a fejét Lukas

-          Jól van, jól van. – tettem a fel a kezem, és rádőltem Basti vállára. Elkezdtem a haját birizgálni.

-          Ez sem ér. – most ő szólalt meg – Ha piszkálsz nem tudok odafigyelni. – kapta el a kezem és az ölébe tette

-          Játszatok már. Ne nyafogjatok. – mondtam neki, mire Basti bevágta a műdurcit.

Felálltam, hogy átüljek a TV elé, mire Basti elfelejtette, hogy éppen durcás kisgyereket játszik.

-          Most hová mész? – nézett rám

-          Hát, ha haragszol rám, akkor nem zavarok. Játszatok csak. – mosolyogtam rá édesen

A többiek nevettek, de végül csak elkezdtem játszani. A következő körtől én is játszottam. Kétszer nyertem, aztán inkább kiszálltam, hogy valaki más is érvényesülhessen. Bementem a szobánkba, összeszedtem a fürdős cuccomat, és elmentem a fürdeni. Belefeküdtem egy forró kád csupa hab vízbe, és becsuktam a szemem. Éreztem, ahogy a hideg szél végigfut a karomon. Kinyitottam a szememet.

-          Mit csinálsz? – mosolyogtam Bastianra

-          Szerinted? – kezdett el levetkőzni

-          Várj hadd találgassak. – kezdtem el gondolkozni – Bocsi, de ötletem sincs. – néztem rá ártatlanul

-          Akkor jó. Néha jobb a tudatlanság. – kacsintott, aztán hagytam, hogy bemásszon mögém.

A focin keresztül - A meccs

-          Szeretném, ha mellettünk ülnél. – mondja nekem Joachim mikor odaértünk

-          De hát nem lehet.

-          Meg próbálom megbeszélni az illetékessel. – ment oda egy férfihoz

-          Látom nagyon szeret. – mondta Dieter

-          Nem tudom mivel érdemeltem ki. – mosolyogtam

-          Én sem, mindenesetre foglaltam neked jegyet, a többi hozzátartozó mellett.

-          Köszi.

Láttam, hogy az egyik férfi hevesen rázza a fejét, mire Joachim hatalmas gesztikulálások között próbálta meggyőzni azt. Odahívtak még egy embert, vele is beszélgetett egy ideig, majd letörten jött felénk.

-          Sajnálom, de ki kell bírnod mellettünk 90 percig.

-          Juj, azt hittem nem sikerült meggyőzni. Másodállásban színész vagy?

Mielőtt elkezdődött a meccs mindenkinek szerencsét kívántam, kinek hogy. Mindenkinek az arcán hatalmas koncentráció volt, egész végig a meccsen, a szünetben, a második félidőben. Az ausztrál válogatott ellen játszottak. Mikor azt mondták majd ők megmutatják mi az a foci, akkor nem csak szórakoztak, mert igen, EZ a foci. 4 gól született, és mindegyik gól ünneplését öröm volt nézni. A stadion is őrjöngött, egyszóval nagyon jó volt. Miután picit rendbe tették magukat a meccs után, ünnepeltünk kicsit, közben pedig interjúk is voltak. Mikor Basti odajutott hozzám, megcsókolt.

-          Megcsináltátok. – mosolyogtam rá

-          Meg bizony. Az első meccs, ami 4 gólt hozott. – annyira boldog volt

Egy német riporter jött oda hozzánk.

-          Elnézést, adnának egy rövid interjút? – meg sem várta a válaszunk már kérdezte is – Maga volt az a lány, akiről fénykép készült a minap, ugye?

-          Sok lányról készül fénykép nap, mint nap. – válaszoltam, amit Bastian egy köhögésnek álcázott nevetéssel jutalmazott.

-          Lukas Podolskival és Marcell Jansennel volt.

-          Igen, én voltam.

-          Akkor most tulajdonképpen kinek is a barátnője? – érdeklődött

-          Az enyém. – válaszolta Bastian

-          Uram atyám. Már tudom ki maga. Valahonnan nagyon ismerős volt. Pár éve nem a Herthában játszott.

-          De. – adtam meg a bő választ

-          Miért hagyta abba a focizást?

-          Nem arról volt szó, hogy MI adunk interjút? Mert eddig csak tőlem kérdezett.

-          Persze-persze. Mióta vannak együtt. – folytatta tovább

-          Másfél hónapja. – sóhajtott lemondóan Basti

-          Mit gondol mi vezette ma magukat a győzelemre?

-          Az, hogy nekünk van a világon a legjobb szövetségi kapitányunk, hogy van 23 tehetséges játékosunk, és hogy ilyen tündérek támogatnak minket. – mosolygott rám

-          Gratulálok az eredményhez. Köszönöm szépen.

-          Köszönjük.

-          Hát ezen is túl vagyunk. – jegyeztem meg mikor hallótávolságon kívül került

-          Feltett öt kérdést, és amit ezért kap, azzal egy fél évig eléldegél.

-          Most mi a menetrend? – kérdeztem

-          Ma éjszakára mindenki kimenőt kap. Gondolom Miroék átmennek a másik szállodába, a nőikhez. Akik meg nem azok jönnek vissza velünk, persze csak egy kiadós ünneplés után.

-          Akkor nyomás. – indultam el

-          Hé. – szólt utánam – Szeretlek.

-          Én is téged. – fordultam vissza, ennek köszönhetően hátulról támadt rám Lukas

-          Ááá, meg nyertük. – kiabált a fülembe

-          Ezt még sokszor szeretném hallani, szóval légy szíves ne törd ki a nyakam, és ne is süketíts meg. – nevettem

Elég sokáig kinn maradtunk. Volt zene, pezsgő, meg minden, ami kellett az ünnepléshez. Miután Jogi elmondta ki merre, melyik busszal, elindultunk ideiglenes otthonunk felé.

-          Elviszem a mezt a mosodába, aztán majd megkapod. – mondta a buszon Basti

-          Köszi. – A megnyert meccseken viselt mezt, mindig nekem adja feltéve, ha nem cseréli el. Ez az én szokásom. Lukastól is van egy ,,pár,,.

Lukas ment utoljára fürdeni, és Bastian még nem volt elég fáradt ahhoz, hogy engem nyúzzon.

-          Komolyan nem vagy fáradt? – kérdeztem

-          Egy ilyen meccs, csak energiával tölt fel. – csókolgatta a nyakam

-          Az jó, de én álmos vagyok. Lukas is kijön fél percen belül. – fogtam le a kezét

-          Átküldöm egy másik szobába. – dünnyögött

-          Meg nem merd. – fordultam felé

Akkor jött ki Lukas, és Bastian csak azért is szólt neki.

-          Nem kell. Maradj! – fogtam meg Lukas kezét mikor össze akarta szedni a cuccát. – Csak hülyéskedett, ugye? – böktem meg a könyökömmel Bastian oldalát

-          Persze. – nyögte ki

Lukas lefeküdt mellénk, Bastian pedig kapott egy gyógypuszit.

-          Jóéjt, fiúk!