Ibiza Love

Sziasztok!

Ahogy ígértem itt az első novella. Remélem, nektek jobban fog tetszeni, mint nekem, én nem nagyon vagyok vele teljesen elégedett, de nem ez számít, ugyebár:) A következő novella már napirenden is van, pontos dátumot azért inkább nem mondanék továbbra sem. Ha közeleg a publikálás időpontja, majd visítok nektek.

Az osztályfőnökünk unalmas beszédét hallgattam a tanévről, az osztály átlagairól és az iskola nyári terveiről. Azt hittem elalszok, ráadásul még Medina sem szórakoztatott, mert az egyik haverjával beszélgetett a terem másik végében. Év elején a lehető legmesszebb ültettek minket egymástól, tekintettel arra, hogy sosem tudjuk befogni a szánkat. Az ablakon bámultam kifelé, remélve, hogy ennek az egésznek öt percen belül vége lesz, mert ha nem, akkor én itt halok meg. Az ünneplőruhámat szívből gyűlöltem, kényelmetlen volt és meleg, főleg ebben a hőségben, ami Baselben június elején megérkezett.

- Adelaide Winkel – A nevem hallatán a tanárnő felé fordítottam a fejem, hiszen azt sem tudtam, miről van szó. A bizonyítványomat nyújtotta felém, ezért felálltam és kisétáltam az asztalhoz, hogy elvegyem. Nem lepődtem meg a benne látottak miatt, mert már két hete tudom, hogy kitűnővel zárom a tizenegyedik évfolyamot. Elégedetten néztem végig az ötösökön, aztán összecsuktam és az asztalra tettem. Csak érjünk már a névsor végére!

- Dina – kiabáltam barátnőmnek, aki már az ajtóban járt. Remélem, nem tervezte, hogy köszönés nélkül lelép. Kint a szekrényeknél várt meg, hogy megbeszéljük, milyen lett az ő bizije. Kétesre állt irodalomból, de végül megkapta az ötöst, ezért nagyon boldog volt.

Indítványozta, hogy beszélgetés közben haladjunk is a kijárat felé, mert a bátyja jött érte, aki utál várni, másrészt régen látta, és örült, hogy végre találkoznak. Mivel Münchenben élt, nehezebben hozták össze a találkozókat, de amikor lehetett, hazajött és rengeteg időt töltött Medivel.

- Mikor mentek Olaszországba? – kérdezte, pedig már régebben mondtam neki. Nyárra már egy csomó programom volt, de szerettem volna úgy beosztani az időmet, hogy mindenkivel eltöltsek egy kis időt, akivel szeretnék.

- Majd csak július közepén – adtam meg a választ. – Megvárlak itt – mondtam, amikor megláttam, hogy a legfiatalabb bátyja támaszkodik a kocsinak. Tudtam, hogy mennyire ragaszkodik hozzá, úgyhogy vele örültem, de nem volt merszem közéjük pofátlankodni. Válasz helyett szaladni kezdett felé és jóformán a nyakába ugrott, amit Xherdan egy nevetéssel jutalmazott.

- Hello, húgi, csak nem hiányoztam? – tette fel költői kérdését, majd adott egy puszit a homlokára.

- Nem. Fel se tűnt, hogy nem voltál otthon – forgatta meg a szemét Dina, aztán a kezébe nyomta a bizonyítványát. Biztosan el akart dicsekedni a kitűnőjével. – Mit kapok ezért a csodálatos teljesítményért cserébe? – mosolyogott rá szépen, de sejtettem, hogy csak viccel.

- Ó, a húgom egy zseni. Amúgy tényleg van ajándékom – nyúlt a zsebébe, hogy elővegye a telefonját, közben pedig odaszólt nekem, hogy jöjjek közelebb. Elképzelni nem tudtam, hogy miért kellett odamennem, de végül teljesítettem kérését. – Kik fognak itt nyaralni? – mutatott nekünk egy képet egy gyönyörű nyaralóról. Kanapék és medence volt a tengerparti ház kertjében. Nagyon barátságosnak nézett ki, bár fogalmam se volt, mire akar kilyukadni. Most jött, de máris megy el nyaralgatni? Egyáltalán miért mutatta meg nekem a képet?

- Á – kiáltott fel Dina. – Csak nem mi? – Úgy tűnt sokkal hamarabb össze tudta rakni a kirakós darabjait, mint én. – Ada is jön? – kérdezte teljesen feldobódva.

Öröm volt nézni, amikor ennyire boldog volt, és szerencsére a lelkesedése mindig ragályos volt, így magával rántott. Sokszor irigykedtem rá, amiért ennyire jóba van a bátyjaival, a félreértések elkerülése végett nem rosszindulatból, sőt. Mindig vele nevettem, ha valami jó dolog történt vele, örültem a boldogságának, de nekem nem adatott meg se egy húg, se egy öcsike, se egy nővér, se egy báty. Egyke voltam, és utáltam. Világ életemben egy tesóra vágytam, pontosabban egy bátyra, neki pedig több is volt, akik egytől egyig imádták. Mázlista.

- Ha ráér, és nem talál jobb társaságot a Shaqiri családnál, akkor igen – nézett rám a végére, mire mosolyogva kezdtem érdeklődni a dátum felől. – Holnaptól – vágta rá.

- Hát programom az nincs, de meg kell beszélnem a szüleimmel – magyaráztam nekik, de mint kiderült a focista mindenről gondoskodott.

- Már el van intézve, úgyhogy akkor holnap indulás Ibizára – mondta ugyanazzal a lelkes hangsúllyal, mint amit az előbb a húga ütött meg.

Miközben nagyon szépen megköszöntem a nyaralást, betessékeltek a kocsiba, hogy engem is hazavigyenek, így egész úton hallgathatták, hogy mennyire hálás vagyok, amiért magukkal visznek. Annak érdekében, hogy befejezzem, elkezdték ecsetelni, hogy miket fogunk csinálni, és már hallás alapján is tudtam, hogy ez lesz a nyaram legjobb időszaka.

Mint kiderült, anyáék képesek voltak több mint két hete titokban tartani előttem ezt a fantasztikus hírt, és csak nevettek, amikor tettetett felháborodással számon kértem őket. Nem volt időm azonban sokáig semmit tenni, mennem kellett ugyanis pakolni. Igyekeztem mindent betenni, bár tudtam, hogy valamit úgyis itthon fogok hagyni. Még lefekvéskor is végigfuttattam a fejemben, hogy minden a bőröndömben nyugszik-e, aztán viszont elnyomott az álom, reggel pedig annyira be voltam zsongva, hogy már nem problémáztam ezen. Tulajdonképpen nem is a helynek örültem a legjobban, hanem, hogy úgymond testvéreket kapok erre a két hétre.

A szállás és a kilátás élőben még szebb volt, mint a képen. Mindannyian lenyűgözve jártuk körbe a lakást, majd miután felmértük a terepet, választottunk egy-egy szobát is. Az enyém Dina mellett volt, a fiúk a ház másik oldalában találtak maguknak alvóhelyet, így egy kis lélegzetet hagyva nekünk. Dina szerint úgyis mindig ellenőrizgetni fognak minket.

Miután kipakoltunk, mindannyian arra voksoltunk, hogy menjünk le a partra és mérjük fel a terepet. Nevetgélve sétáltunk, és mivel nehéz volt a homokban papuccsal haladni, hamarosan le is kaptuk azokat. Az óriási hőségre tekintettel meg is mártóztunk a vízben, de ma még nem rendeztünk hatalmas fröcskölődéseket és teljes napos fürdőzést, csak fagyiztunk, mászkálgattunk, felfedeztük a helyet és beszélgettünk. Dina a legtöbb időt Xherdannal töltötte, hogy bepótolják az egymás nélkül töltött időszakot, úgyhogy én Arival és Erdinnel társalogtam általános dolgokról. Szerencsére nem voltam egy feszült ember, így nem kellett amiatt aggódnom, hogy nem találok majd a srácokkal közös témát. Nem találkoztam velük sokszor, de el tudtam velük beszélgetni, ha úgy hozta a helyzet, és ez persze nem csak azon múlott, hogy jó volt a beszélőkém, hanem azon is, hogy jófejek voltak.

Másnap egész végig csak fürödtünk, hol a medencében, hol a tengerben, csak enni és egyéb szükségletek elvégzésére voltunk hajlandóan kimászni a vízből és befáradni a házba. Szerencsére egyikünk sem volt fehérbőrű, így a leégéstől nem kellett annyira félnünk, ennek ellenére mégis bekentük magunkat egy kis naptejjel. A srácok felváltva csináltak fényképeket, amelyek alól azzal próbáltam magam kihúzni, hogy felajánlottam, lefotózom őket.

- Valamelyik nap buliznunk is kéne, elvégre Ibizán vagyunk – vetette fel az ötletet Erdin, de Ari hamar lehurrogta, hogy mi még gyerekek vagyunk. Emiatt puffogtunk egy darabig, amin jót derültek, de aztán közöltük velük, hogy elleszünk mi ketten, menjenek nyugodtan, ha akarnak. Nekem különösen jól esett a féltés, amit a fiúktól kaptam, tényleg úgy éreztem, mintha kaptam volna három nagytesót.

- Mi meg szeretnénk vásárolni – dobta be Dina is az általa preferált programot, mire három óriási grimaszt kapott.

- Adok pénzt, csak ne kelljen mennem – jelentette ki viccesen Shaq, azonban csak félig lett poén, hiszen másnap tényleg a húga kezébe nyomott egy pénztárcát, és hagyta, hogy elmenjünk egy plázába.

Eszem ágában sem volt, hogy az ő pénzét költsem, úgyhogy én csak barátnőm mellett nézelődtem, amíg a kezembe nem nyomott egy köteg ruhát, hogy legalább próbáljam fel. Felváltva tartottunk bemutatót egymásnak, néhány igazán extrém ruhadarabot is felpróbáltunk, persze csak a szórakozás kedvéért. A legtöbb ruha viszont valóban jól nézett ki és tetszett, ennek ellenére továbbra is tartottam magam ahhoz, hogy nem húzom le Shaqirit.

- Elmegyek a mosdóba – mondta két ruha felpróbálása között Dina, aztán el is tűnt. Kicsit sokáig volt el, de megvártam a próbafülkéknél, majd miután visszajött az eladóhoz sétáltunk, hogy kifizessük a ruháit. Hazafelé még megálltunk egy fagyizóban is, ahol felmértük a helyi srácokat.

- Két passzolási lehetőséged van, a harmadikat le kell szólítanod – magyaráztam el a szabályokat barátnőmnek, aztán nézni kezdtük a járókelőket.

- Passz – motyogta, amikor elsétált egy napbarnított öregember.

- Pedig biztos gazdag – viccelődtem, de reagálni már nem volt ideje, mert megérkezett a következő alany is. Kicsit hezitált, de végül bátor volt és őt is elpasszolta. Már előre röhögtem a markomba, hiszen biztos voltam benne, hogy rosszul fog járni, amikor felénk sétált egy kreolbőrű, hófehér fogakkal, szédítő mosollyal és élénk szempárral rendelkező srác. Csak ő lehet ilyen szerencsés!

- Nem szólítom meg – szégyenlősködött, de mivel nem hagytam, kénytelen volt egy gyenge sziával a fiú után szólni. – Helyi vagy? – érdeklődött. Kíváncsi voltam, mit fog ebből kihozni.

- Igen. Kerestek valamit? – Elég segítőkésznek tűnt, amit Medina ügyesen ki is használt.

- A nyaralónkba szeretnénk visszajutni, de valahogy elkeveredetünk. – A kis hazug! Még azt is elmagyarázta, hogy milyen épületek mellett jöttünk el, mintha még a pontos címet se tudná.

A srácnak a környező épületek alapján sikerült beazonosítani a helyet, úgyhogy felajánlotta, hogy elkísér minket. A névtelen ibizai még a szatyrokat is elvette tőlünk, ezzel megnyerve magának Dinát. Folyton arra panaszkodott, hogy a mai férfiakból kiveszett az udvariasság. A tikkasztó hőség miatt, mire hazaértünk, folyt rólunk a víz, de legalább a társaságunk jó volt. Megköszöntük a segítséget, amire nem is lett volna szükségünk, majd hagytuk elmenni.

- Hülye vagy! A nevét se kérdezted meg – nevettem ki barátnőmet.

- Kinek a nevét? – Erdin valószínűleg a közelben volt, így meghallhatta, amit mondtam.

- Ne hallgatózz – rázta le Medi, majd bevonult a lakásba. Jobb ötlet híján tőlem kezdett kérdezősködni a bátyja, én pedig röviden elmeséltem a sztorit, majd a szobámba siettem, ahol az ágyon egy papírzacskót találtam, rajta a nem rég meglátogatott bolt nevével. Belenéztem, hogy megbizonyosodjak róla, az történt-e, amire gondolok, és mivel igen, átcsörtettem a barátnőmhöz. Vigyorogva fogadott, egyáltalán nem érdekelte, hogy problémázni kezdtem, amiért a hátam mögött megvette azokat a ruhákat, amik tetszettek. Hamarosan én is lenyugodtam, mert már úgy se tudtam mit tenni, azzal pedig nem segítek, hogy leszidom őt.

Miután megköszöntem kedvességét, visszamentem a szobámba, és felhívtam anyát. Elmeséltem az elmúlt pár nap történéseit, majd ő is elmondta, mi a helyzet otthon. Elég sokáig beszélgettünk, konkrétan már csak vacsorázni mentem ki. Az asztalon már minden ott volt, csak rám vártak, hogy elkezdhessük aznapi utolsó étkezésünket. Valami helyi specialitás volt a menü, amibe fogalmam sincs, mi volt pontosan, de valamiért nem is akartam tudni. Az íze finom volt, ezért nem foglalkoztam az összetevőkkel.

Éjjel borzalmasan meleg volt, a klíma hangjától pedig nem tudtam aludni, úgyhogy gondoltam egyet, felkaptam a fürdőruhámat és kimentem a medencéhez. Csendben belesétáltam a kellemesen hideg vízbe, figyelve arra, hogy senkit ne keltsek fel. Ennek ellenére hamarosan megjelent Xherdan.

- Nem alszol? – hallottam meg a hangját, amikor feljöttem a víz alól. Elecseteltem neki a nyűgjeimet, aztán visszakérdeztem, hogy ő mi járatban van. – Fent voltam, láttam, hogy valaki van kint. Csak kijöttem megnézni, ki ez az éjjeli bagoly – kaptam meg a választ, majd a medence szélére ült és belelógatta a lábát a vízbe. – Jól érzed itt magad? – érdeklődött hogy létem felől.

- Igen, szép hely… és jó a társaságom is – tettem hozzá mosolyogva.

Nem találkoztunk sokszor, ha meg igen, akkor inkább csak futólag. Köszöntünk és ennyi, ezért egy kisebb csend állt be közöttünk. Láthatóan nem volt közös témánk. Hogy megtörjem a csendet mesélni kezdtem.

- Egyke vagyok, mindig szerettem volna legalább egy testvért, viszont anyának nem lehet több gyereke, így ez kivitelezhetetlen. Most ezen a héten úgy érzem, mintha kaptam volna négyet a személyetekben. – Figyelmesen hallgatott végig, majd elmosolyodott.

- Oké, tartsunk őszinteségi perceket. Azért hívtalak meg, hogy a húgom még véletlenül se unatkozzon, de egy kicsit féltem. Nagyon sokat hallottam már rólad, de én szeretem magam kiismerni az embereket, általában nem hiszem el csak úgy a hallottakat. Szóval tartottam tőle, hogy esetleg rosszkislány vagy és sok problémánk lesz veled – nevetett fel. – De jófej vagy, igaza volt Dinának.

- Neki mindig igaza van, tanuld meg! – mondtam viccelődve, ugyanis az emlegetett folyton ezt hajtogatja. – Mit értesz amúgy rosszkislány alatt? – kérdeztem rá, mert kíváncsi voltam, miket képzelt rólam.

- Pasizás, meglógsz éjszaka, beleviszed a húgomat valami hülyeségbe, ilyenek. De maximum Dina tudna téged elrontani, ő rosszabb nálad – forgatta meg a szemét. – Ja, ha már itt tartunk: Erdin mesélte, hogy valami srác kísért haza titeket. Hogy is volt? – Nevetve meséltem el neki a történetet.

- De nyugi, nem mondtuk meg neki, hogy kivel vagyunk itt.

- Hát, mivel ezen a héten a bátyád vagyok, készülj fel rá, hogy utálni fogom az összes pasit, akit a közeledben látok – készített fel a testvérség hátrányaira. Elnevettem magam, aztán átúsztam a medence másik oldalára.

- Ó, ne aggódj, általában láthatatlan vagyok a másik nem számára – nyugtattam meg újra.

- Na, ebben egyezünk. – Olyan hangosan nevettem fel, mint még soha. Még hogy nem veszik észre a nők! Elképzelni sem tudtam, hány nő veszhet meg érte. – Komolyan. Tudod, mikor volt barátnőm? Már vagy másfél-két éve.

- Hogyhogy? Azt hittem a menő focisták után döglenek a csajok. – Nem nagyon tudtam elhinni, amit mondott.

- Igen, épp ezért vagyok bizalmatlan, senkit nem engedek igazán közel magamhoz. – Mindig azt hittem, hogy egy kicsit komolytalan, de ezen az estén rácáfolt téves képzeteimre.  – Legtöbben persze csak egy szórakozást akarnak, hogy utána elmondhassák, hogy kivel voltak.

- Hát… nem tudják, miről maradnak le – mosolyogtam rá, mivel elég szomorkásnak látszott. Mellesleg tényleg így gondoltam. Azt hittem, a focisták nagyképűek, mindig átverik a nőket, és valószínűleg a legtöbbre igaz is az alábbi leírás, de ő kivételnek tűnt.

- Na, szerelmi analfabéta társam, azt javaslom, hogy menjünk vissza aludni. – Elnevettem magam a megnevezésen, de kimásztam a medencéből. Shaq már rögtön terítette is rám a törölközőt, amit hálásan köszöntem meg. – Ha gondolod, aludj a nappaliban, ott egész nap ment a klíma, így ha kikapcsolod is hűvös lesz – ajánlotta fel, én pedig éltem a lehetőséggel, úgyhogy miután jó éjszakát kívántunk egymásnak, átpakoltam az ágyneműm a kanapéra, és pillanatok alatt el is aludtam.

Reggel Dina hangjára ébredtem, aki azt akarta megtudni, hogy miért alszok egy szobában… kivel is? Megdörzsöltem a szemem, hogy megnézzem, miért is akadt ki annyira, hogy hangos rikácsolásával felkeltsen. A kanapétól nem messze, Xherdan feküdt a földön, és hevesen magyarázta a húgának, hogy meleg volt a szobánkba, illetve, hogy nem együtt aludtunk, mert én konkrétan nem is tudtam, hogy itt van velem, mert amikor átköltözött, én már rég aludtam.

- Jó – reagálta le a hallottakat Dina. – A klímát meg a piros gombocskával kell bekapcsolni, eszesek – forgatta meg a szemeit, majd kicsörtetett. Nem szóltam utána, hogy elmagyarázzam, miért nem üzemeltettem a szerkezetet.

Ari kíváncsian lépett be a szobába, hogy megtudakolja, mitől olyan feldúlt a húga, hogy nagy sietségében neki rohant, de inkább ő is csodálkozni kezdett, hogy mi egy szobában aludtunk. Neki is el kellett mondanunk, hogy ne kombináljon, mert semmi különös nem történt.

Reggeli után a partra vettük az irányt, ahol egy-egy napozószéket és napernyőt béreltünk. Letettük egymás mellé a műanyag székeket, majd a víz felé vettük az irányt. Már egy ideje úszkáltunk, amikor Xherdan úgy döntött, bemutatja horgásztehetségét.

- Nézzétek, puszta kézzel fogom ki a halat – kezdett el a vízbe nyúlkálni, ahol a szerencsétlen kis halacskák ijedten próbáltak menekülni. Természetesen egyet sem sikerült kiemelnie a vízből.

- Ha egyedül lennél egy lakatlanszigeten, akkor meghalnál – vontam le a tanulságot az esetből. Dina is cikizni kezdte, ezért duzzogva megindult a part felé, kettesben hagyva minket. Kihasználtam az alkalmat, hogy senki nem figyeli, miről beszélgetünk, és megkérdeztem, hogy miért akadt ki reggel annyira.

- Nézd, én tudom milyen, ha jó esetben félévente látom. Nem akarom, hogy egy ilyen reménytelen kapcsolatba menj bele – magyarázta. Tehát csak miattam aggódott.

- Nyugi, nem áll szándékomban becserkészni a bátyádat – nyugtattam meg, majd mi is úgy döntöttünk, hogy kimegyünk napozni.

A napozóágyaknál csak Erdin és Ari ült, egy-egy lány társaságában, Xherdan pedig nem messze egy fagylaltos standnál állt. Bemutatkoztunk a lányoknak, utána viszont hagytuk a két fiút tovább csajozni. Fél füllel azért még hallottam, hogy este egy buliba hívtak meg minket, amibe a rangidősek bele is egyeztek, Xherdannak viszont nem volt kedve, mi pedig még nem töltöttük be a tizennyolcadik életévünket, úgyhogy ma este ketté oszlottunk. Vacsora után megbeszéltük, hogyha nekünk is van kedvünk bulizni, akkor valamelyik nap keresünk egy tizenhatos helyet, ahová bemehetünk, utána viszont elmentünk lefeküdni.

Egy kicsit vártam, és miután úgy gondoltam, hogy Dina elaludt, újra kimentem a medencéhez. Hogy őszinte legyek, azt reméltem, hogy Shaq megint kint lesz, és beszélgethetünk egy jót. Nem tudom, mi ütött belém, de tegnap jól éreztem magam vele, és ezt szívesen megismételtem volna.

- Ez az esti törzshelyed? – jött ki nem sokkal utánam, majd felkapcsolta a lámpát, hogy ne sötétben legyünk.

- Úgy látszik – vontam meg a vállam boldogan. Számításaim bejöttek. – És neked?

- Megint megláttam, hogy itt vagy, gondoltam, nem hagylak unatkozni. Nem válaszoltam rá semmit, csak úsztam egy kicsit. – Oké, tudod mit? – szólalt meg újra. – A tegnapi beszélgetés után rájöttem, hogy én vagyok a hibás, amiért nincs senkim. Valószínűleg ezer, meg ezer lány érezte hozzád hasonlóan láthatatlannak magát miattam, szóval próbálok fejlődni. Első lépésként pedig elmondom, hogy jól éreztem tegnap éjjel magam, meglepődtem, hogy a korodhoz képest milyen érett vagy. Ezért jöttem ki ma este is. – Vallomása hallatán elcsodálkoztam. Ezek szerint nem csak én nyitok felé, hanem fordítva is működik a dolog. Zavaromban csak egy szerencsétlen rendben nyökögtem, aztán hogy elvicceljem a dolgot, megjegyeztem, hogy a fejlődés útjára lépett. Ez a válasz nem igazán tetszett neki, úgyhogy megpróbált belőlem is valami hasonlót kihúzni.

- Oké – nyújtottam meg az é betűt beleegyezően. – Reméltem, hogy ma is kijössz hozzám. Szóval – néztem rá felhúzott szemöldökkel – mi a mai témánk?

- A húgom gyerekes reakciója az úgynevezett együttalvásunkra – forgatta meg a szemeit, én viszont megvédtem, hiszen ismertem az indokait. – Nézd, a húgom önzőbb, mint mutatja. Nem mondom, hogy nem aggódik érted, de attól sokkal jobban fél, hogyha lenne egy barátnőm, még kevesebb időt szánnék rá. Ami persze nem igaz, mert bármi lesz is, mindig az imádott húgom marad. Ezt viszont sehogy se tudom a fejébe verni. – Tudtam, hogy igaza van, de jobb volt azt hinni, hogy Dina miattam aggódott, mint hogy féltékeny rám.

- Viszont abba is van igazság, amit Dina mond – jegyeztem meg óvatosan.

- Szerintem még korai erről beszélni – rázta meg a fejét, és igyekezett elterelni a témát. – Volt már barátod?

- Nem igazán. Mondom, hogy én vagyok a láthatatlan lány – bizonygattam neki nevetve. Sose töltött el szomorúsággal, hogy egész eddigi életemben szingli voltam. Még bőven van időm, nem sietek sehová. – Neked hány barátnőd volt? – Azért kicsit tartottam tőle, hogy valami brutálisan magas számot fog mondani, de egy kis gondolkodás után azt mondta, hogy öt.

- Akivel komoly volt – tette azért hozzá. Hát sejtettem, hogy az egyedül töltött éveit nem egy zárdában töltötte.

Hajnalig beszélgettünk megállás nélkül, utána viszont elmentünk aludni, hogy reggel ne legyünk feltűnően álmosak. Ha Dina megtudja, hogy mit művelünk, akkor mindkettőnket meg fog ölni.

- Este tizenegykor ugyanitt? – kérdezte meg, mielőtt elindultunk volna a szobánk felé. Mosolyogva bólintottam, hiszen ha úgy vesszük, randira hívott. Búcsúként még egy jóéjt puszit is kaptam a homlokomra, úgyhogy fülig érő szájjal aludtam el. Nem töprengtem azon, hogy akkor most mi van velünk, csak sodródtam az árral. Egyedül az zavart, hogy nem mondhattam el Dinának, pedig eddig mindennel hozzá fordultam.

Erdin és Ari úgy döntött, hogy a reggelig tartó buli miatt egész nap ágyban maradnak, így reggeli után csak hárman indultunk a partra, ahol megláttunk néhány vízibiciklit, így mi is béreltünk egyet, majd felváltva tekerni kezdtünk. Egészen a bójákig mentünk, ott viszont megálltunk, és a csúszdán kezdtünk szórakozni. Legalább húszról lecsúsztunk fejenként, de Shaqnak nem volt elég. Úgy csinált, mint egy öt éves, és Dina könyörgésére se volt hajlandó abbahagyni, pedig már nagyon éhesek voltunk. Mindegyik csúszásnál megígérte, hogy az lesz az utolsó, de ezt egészen addig nem tartotta be, amíg be nem görcsölt a lába. Aggódva nyúltam a keze után, hogy felhúzzam, míg a húga azt ismételgette, hogy megérdemli.

A parton első utunk egy hotdogoshoz vezetett, amit gyorsan be is nyomtunk, majd visszaültünk a törölközőnkre és beszélgetni kezdtünk. Egy darabig követtem, hogy miről van szó, utána viszont az estén kezdtem gondolkozni, így egy kicsit lemaradtam, és nem tudtam, miért álltak fel. Mint kiderült, Shaq indítványozta, hogy menjünk el egy játszóházba, amit azzal indokolt, hogy még gyerekek vagyunk. A gyerek szóra én a kelleténél egy kicsit jobban megsértődtem, elvégre este még nem ezt gondolta, amikor újabb titkos találkozót beszélt meg velem. Sejthettem volna, hogy a kellemes beszélgetések ellenére ugyanúgy gyerekként kezel. A nap hátralévő részében emiatt távolságtartóan viselkedtem vele, amit éjszaka szóvá is tett.

Miután elmeséltem neki, hogy a gyerek kifejezést sérelmeztem, mosolyogva próbálta megértetni velem, hogy az csak egy vicc volt. Megrántottam a vállam, és szó nélkül úsztam át a másik oldalra.

- Haragszol? – A hangja közvetlenül a hátam mögül jött, aztán a karjait is körém fonta. Hogy tudnék haragudni, amikor ilyeneket csinál?

- Ez manipulálás – dünnyögtem, miközben a kezére tettem a kezem. Rögtön megkérdezte, hogy zavar-e, de mivel egyáltalán nem volt ellenemre, nemmel válaszoltam, ő pedig ennek hatására a csípőmnél fogva megfordított, és úgy ölelgetett tovább. Mivel nyakig a vízben álltunk, egymás ölelésében is fázni kezdtünk, ezért úszni kezdtünk, de mielőtt elindultam volna, kijelentette, hogy verseny. Időm se volt reagálni, ő már oda is ért, úgyhogy fröcskölődve haladtam felé, miközben csalónak neveztem. Nem akarta, hogy vizes legyen a haja, ezért nyafogva visszasétált hozzám, mire vizes kézzel a hajába fúrtam, hogy még nedvesebb legyen.

- Gonosz vagy – fogta le a kezem, én viszont csak mosolyogtam. Épp arra gondoltam, vajon ő is annyira meg akar-e csókolni, mint én őt, amikor lassan közeledni kezdett az arcomhoz. Óvatosan ért a számhoz, mintha bármelyik pillanatban összetörhetnék. Úgy éreztem magam, mintha oda születtem volna a karjai közé, ám a tökéletes pillanatot Medina hangja rombolta szét.

- Mi a francot csináltok? – A kérdésben olyan mértékű felháborodást hallottam, mint eddig még soha, ezért nagyot nyelve fordultam felé. Egy darabig csak álltunk egymással szembe, aztán megfordult és dühösen bevágtatott a szobájába. Xherdan közölte velem, hogy majd ő elintézi, ezért hagytam, hogy egyedül menjen utána, én pedig egy törölközőbe burkolózva leültem az egyik kanapéra. Medina sosem fogja megbocsájtani, hogy a háta mögött kavartunk, mellesleg nagyon utáltam, amiért megszakította a csókunkat. Annyira jó volt, hogy szinte fájt a szám, ha arra gondoltam, hogy nem tehetjük meg többször.

Amikor hallottam, hogy barátnőm milyen stílusban ordibál, felpattantam és növekvő dühvel utánuk csörtettem. A folyosón találkoztam két álmos és értetlenkedő fejjel, de most nem foglalkoztam egyik Shaqiri fiúval sem.

- Medina! – kiabáltam rá, amikor beértem. Egyből elkezdett velem is ordítozni, de megemeltem a hangom, hogy hangosabb legyek nála, így kénytelen volt csendben maradni. Alaposan leszidtam, amiért így viselkedett. – Azt hittem szereted a bátyádat… és engem is – tettem hozzá mellékesen. – De úgy látszik, nem, mert a saját, gyerekes önzőséged miatt nem kívánod egyikünk boldogságát sem. Nem ilyennek ismertünk meg, úgyhogy azt hiszem, el kellene gondolkoznod azon, milyen is vagy valójában – fejeztem be, bár idegességem nem hagyott alább.

- Hű, ez szexi – jegyzete meg Shaq, mire mérgesen néztem rá. Miért dob még rá egy lapáttal? Nem elég nagy a balhé így is? Védekezően feltette a kezét, aztán visszafordult a húgához, mondott még neki pár szót, amitől Dina sírni kezdett, utána viszont kiterelt a szobából, és becsukta az ajtót.

Kicsit aggódtam, hogy túllőttünk a célon, mert egyáltalán nem akartam, hogy sírjon miattunk. Bármennyire is haragudtam rá, bárhogy viselkedett, a legjobb barátnőm volt, és nem akartam összeveszni vele.

- Figyelj, a húgom nem fog sokáig duzzogni, megbékél a helyzettel, és nem fog a boldogságunk útjába állni – húzott az ölébe. Őszintén reméltem, hogy igaza lesz. – Mi lenne, ha próbaidőre fognánk magunkat? – Mivel nem értettem, mire akar pontosan kilyukadni, csendben vártam a folytatást. – Megpróbálhatnánk ezt a járás dolgot. – Mosolya mögött volt egy kis szégyenlősség, amit rettentő aranyosnak találtam. Hogy eloszlassam idegességét, mosolyogva bólintottam. – De azért maradjunk meg az ismerkedős szakaszban – fektette le a határokat. Boldogan egyeztem bele, hiszen az egyetlen, amitől féltem vele kapcsolatban, az a túl gyors tempó volt. Ennél jobb hírrel, nem is szolgálhatott volna, ugyanis mivel sosem volt barátom, kicsit aggódni kezdtem. – Azt hiszem, a csók azért belefér – mondta nevetve, majd megcsókolt, és ezúttal senki sem szakította félbe.

Reggel úgy döntöttem, hogy jobb, ha hazamegyek. Nehéz elhatározás volt, mert jól éreztem magam, és tudtam, hogy a nyaraláson kívül nem sok lehetőségem lesz már találkozni Xherdannal, de így volt a legjobb. Újdonsült barátomat győzködni kellett egy kicsit, és bár mindent bevetett, hogy marasztaljon, nem engedtem neki. Ha lassan akarunk haladni, akkor talán nem együttéléssel kellene kezdenünk.

Medina annyira haragudott rám, hogy el se köszönt tőlem, ami különösen fájt, mivel az ő érdekében indultam haza a tervezettnél korábban. Tulajdonképpen azért mentem haza az első géppel, hogy Shaq ne velem foglalkozzon a nyaralása alatt, hanem a húgával, hátha így rájön, hogy nem veszem el tőle a bátyját.

A reptéren megígértem Xherdannak, hogy felhívom, ha landoltam, aztán segített a csomagjaimmal, majd búcsúzáskor szorosan magához ölelt. A gép leszállásakor úgy tettem, ahogy megígértem, így telefonnal a fülemen sétáltam kifelé, ahol már vártak rám a szüleim. Miután végeztem a hívással, anyáékhoz fordultam, akik még mindig nem tudták, miért jöttem haza pár nappal korábban. Kíváncsi voltam, mit szólnak majd ahhoz, hogy a focistával egy párt alkotunk, ezért gyorsan elmeséltem nekik az egész nyaralást, majd kitértem erre is. Nem mondanám, hogy kiugrottak a bőrükből örömükben, de nem azért nem tetszett nekik, mert híres, – pedig én azt hittem, hogy ez lesz a kifogásuk – hanem mert jóval idősebb nálam, és nem szerették volna, hogy egy nehéz távkapcsolatban vergődjek. Az utóbbi indokra gondolni sem akartam, ezért megkértem őket, hogy ne beszéljünk erről. Majd lesz valahogy. Ha akarjuk, akkor meg tudjuk oldani.

A következő négy napban minden reggel felhívott, én pedig tartva magam a megbeszéltekhez, esténként csörgettem meg. Egyszer sem hagytuk ki a telefonos randijainkat, ebből arra következettem, hogy a későbbiekben sem lesz gond. A sok csevegés ellenére vártam, hogy végre hazajöjjenek, és találkozhassak is vele, de megkértem, hogy ne jöjjön egyből hozzám, legyen a szüleivel is, mert nem szerettem volna, ha ők is azt gondolnák, amit Dina. Ennek ellenére már az érkezésük után tíz perccel az ajtóm előtt állt, mellette pedig a húga díszelgett. Nem tudtam róla semmit, nem tudtam, hogy kibékült-e a kapcsolatunkkal, vagy idejött, hogy közölje velem, soha többé nem akar látni, ezért egy ideges sziát hallattam.

- Azt mondta, hogy nem jön hozzád egyből, úgyhogy idáig rángattam. Tudom, hogy nem akarod lenyúlni a bátyámat, úgyhogy én sem fogom tőled. De van egy feltételem – szólt közbe, amikor kinyitottam a számat, hogy én is mondjak valamit. – Én leszek a gyereketek keresztanyukája! – Shaq megforgatta a szemét, én pedig felnevettem, aztán mindkettejüket beinvitáltam a lakásba, hagyva, hogy egy kicsit lemaradjunk Dinától, hogy csókkal is üdvözölni tudjam barátomat.