A focin keresztül - Vendég

-          Szia. Hogy hogy itt vagy? Jól vagy? Mi újság? – özönlöttek a kérdések Michael Ballack felé. Mindenkinek eltűnt az álmosság a szeméből.

-          Nem gondoltam, hogy ennyire örültük majd nekem. Gratulálok srácok az eredményekhez, a mai este is szép volt. Jöttem egy kis ösztönzésre.

Mindenki levágta magát gyorsan egy ülőalkalmatosságra, és kérdezgették Michaelt.

-          Hogy van a lábad?

-          Az orvosom azt mondta, hogy szépen javul, de még egy jó ideig tutira nem lesz a régi.

-          Meddig maradsz?

-          Ameddig szükségetek van rám. Amíg ki nem dobtok. – tette hozzá viccesen

Én csendben figyeltem az eseményeket. A srácok igazán örültem Michaelnek. Mindenkin látszott, hogy mennyire felnéznek rá. Lou-t letettem aludni már mikor megjöttünk. Egy idő után mindenki elment lefeküdni, de Basti előbb még bemutatott Michaelnek.

-          Szeretném bemutatni a barátnőmet. – tolt maga elé Basti

-          Nikki Bleiblich, ha nem tévedek. – mosolygott rám Michael, mire nagyon meglepődtem

-          Honnan…?

-          Pár éve bekapcsoltam a TV-t, és női foci ment benne. Megnéztem, pont játszottál. Hát meg kell mondjam annyira megfogott amit csináltál, hogy elkezdtem női focit nézni.

Hát be kell valljam köpni-nyelni nem tudtam. Michael segített ki.

-          Én pedig Michael Ballack vagyok.

-          Ja. Tudom. – nyögtem ki

-          Oké-oké. Aludj erre egyet. Te is pihenj Bastian, rengeteg időnk lesz még beszélgetni.

Én fürödtem hamarabb, így mire Basti végzett én már aludtam. Egy pillanatra felkeltem, amikor mellém feküdt, de hamar visszaaludtam. Nem így reggel. Lou átmászott rajtunk, és ennivalóért nyavalygott.

-          Drága kicsi keresztfiam, nem szeretnék még aludni pár órácskát? – dünnyögtem

-          Éhes vagyok. – lökdösött tovább, míg mind a hárman fel nem keltünk

Kimásztunk az ágyból, és a fiúk lementek reggelizni, de én még nem voltam éhes, ezért leültem kinn Marko mellé.

-          Összefutottam tegnap legjobb barátunkkal, Beckhammel. Elhordott minket minden szépnek, például csalónak, meg hogy lefizettük a bírót.

-          Faszkalap. Mit mondtál?

-          Csupán csak annyit, hogy jó utat. Látnod kellett volna a fejét. – nevetett, majd én is, ahogy elképzeltem. – Szerintem tegnap mi kikészítettük. – nevetettünk tovább

-          Nagyon gonoszak vagyunk. – jegyeztem meg, de a nevetést nem hagytam abba

-          Nagyon jó kedvetek van ma. – jelent meg Toni is – Min nevettek?

-          Tényleg, min nevetünk? – nézett rám Marko, mire újra kitölt belőlem a nevetés

-          Nem tudom.

-          Uram atyám. Mit szívtatok? – ült le a tévéhez

-          A Nationalelf érdekes meccsen búcsúztatta az angol válogatottat. Az angolok ezen a VB-n, szinte semmit nem mutattak, ellenben a remek formában lévő németekkel. Messze ők nyújtják a legélvezhetőbb játékot. Mesut Özil bravúros játéka, Thomas Müller tehetsége ámulatba ejti az egész világot. Mostantól nem ciki a német válogatottnak szurkolni. – mondta a riporter

-          Miért eddig az volt? – jött be Michael is

-          Mi lehet a titkuk? A fiatal átlag életkor, vagy Joachim Löw, szövetségi kapitány kék pulóvere? Nem tudni, de mindenesetre jó lesz rájuk odafigyelni…és érdemes is. – folytatta a hülyeségét

-          Szerintem kapcsoljunk el. – tanácsolta Michael

-          Hű, ettől a sok hülyeségtől megéheztem. – álltam fel aztán lementem

Lenn Lukas, Basti és Lou ült, Arjen Robben társaságában.

-          Hello. – ültem le én is közéjük – Ne nézzetek TV-t, ha nem akartok hülyeségeket hallgatni.

-          Igen, erre már rájöttünk. – helyeseltek mindannyian

-          Ilyet még tutira nem hallottatok. Szerintetek mitől ilyen jó a csapat? – mikor kíváncsian néztek rám, folytattam – Jogi kék felsőjétől.

Ezen jót nevettek, aztán Arjen felállt.

-          Na és felmegyek, nem sokára edzés, meg még ki tudja, hogy mi. Aztán sok szerencsét a kék pulcsinak. – poénkodott

-          Ó, köszönjük szépen, ne aggódj átadjuk.  – folytatta Basti, én meg addig lenyúltam Basti fánkját.

-          Te, veszed el a kezed. Az az enyém.

-          Volt. – haraptam bele

Ekkor érkezett meg az ebédlőbe Roni, majd odajött hozzám.