A focin keresztül - Beszélgetések

Sziasztook! Szombaton nyertünk 4-0-ra. Nem ez volt  a legszebb meccsünk, de az eredmény tökéletes. Egy napot csúsztam a résszel, elnézést érte. Jó olvasást, további szép estét! csók

-          Beszélhetnénk? – kérdezte

-          Azt hiszem már elég egyértelműen az értésedre adta, hogy nem vagy kívánatos személy a közelében. – mondta Basti mire mérgesen ránéztem egy ,,én is eltudom intézni,, pillantással.

-          Kérlek. Esküszöm békén hagylak. – nézett rám továbbra is Chris a többiekkel nem foglalkozva.

-          Mondd. – vontam vállat

-          De… nem lehetne négyszemközt? – alkudozott tovább

-          Fél perc és jövök. – álltam fel kelletlenül

Lukas rám szólt, kifejezve nem tetszését, de nem törődtem vele.

-          Ahogy mondtam. Fél perc múlva visszamegyek, szóval jó lesz, ha sietsz. – álltunk meg hallótávolságon kívül

-          Oké-oké. Értettem. Először is, a múltkor kaptam egy hírt, ami nagyon földhöz vágott. Nem bírtam elviselni józan állapotban. – mondta aztán elhallgatott

-          Igen, és? Ha ez egy bocsánatkérés akart lenni, akkor ezt meglehetett volna oldani két másodpercben is egy sajnálom szóval, és nem vett volna el 20 mp-et a 30-ból. – mondtam hűvösen

-          Jó. Jön a lényeg. Megadod Adri telefonszámát?

-          Esélytelen. Megkért, hogy semmit ne mondjak neked róla. Nem akar veled beszélni.

-          Csak adjatok még egy esélyt, muszáj vele beszélnem.

-          Neked van barátnőd, ugye? Akkor minek kell Adri?

-          Elméletileg van, de nekem gyakorlatilag kell. Csak hadd beszéljem meg vele. – győzködött

-          Haj, jó. Add a telefonod, beírom.

A kezembe adta a méregdrága telefonját a bolond. Azt gondolta, egy kis sajnáltatással levesz a lábamról? Hát nagyon tévedett. Gyorsan bepötyögtem, hogy: Sose bízz meg az ellenségben ;). Visszaadtam neki a mobilt, aztán hátat fordítottam és leültem Basti mellé. Amikor odanéztem rá, alig bírtam visszatartani a nevetést. A feje a világ összes színében pompázott, aztán valószínűleg portugálul szitkozódva elvonult.

-          Kezdem sajnálni a pasast. – rázta a fejét nevetve Lukas

Nem tudhatta, hogy mit csináltam, de a reakcióból szerintem le lehetett vágni, hogy megint nagyon kikészítettem.
Ebédig elütöttük az időt, aztán mindenki levonult enni. Miután befejeztük az ebédet, a fiúk felmentek, Jogi pedig megkért, hogy maradjak egy kicsit, mert szeretne beszélgetni velem. nem is sokat húzta, belecsapott a közepébe.

-          Szóval először is a kis bunyós kavalkádról. Megérte, hogy felhúzott - be kell vallani nagyon ért hozzá a srác – és azt is, hogy megvédted magadat, de most, hogy velünk vagy itt számításba kell vegyed, hogyha ebből botrányt csinált volna a sajtó, akkor a válogatott nagyon megsínylette volna. Basti azzal foglalkozott volna, hogy elsimítsa az ügyet, és nem lett volna meg az elegendő koncentrációja. – bólintottam, hogy tudomásul vettem – Másodszor jöjjön a Monika ügy. Nos, egyrészről köszönöm, mert még időben véget vetettél Lukas rossz időszakának, rendbe tette a fejében a dolgokat a találkozás, és az önbizalma is újult erővel jött ki a pályán. Tehát ez az eset is jól végződött, de… szeretném ha szólnál, mielőtt bármit is véghezviszel. Például örülök, hogy Lukas először velem beszélte meg, hogy Lou maradhat-e, és csak utána rukkolt elő a többieknek az ötlettel. Próbálok meghúzódni a háttérben, hogy a srácok ne azt érezzék minden nap, hogy egy kiképzőtáborban vannak, ahol katonás rend van, de ettől függetlenül a dolgok elsősorban az én engedélyemmel történhetnek. Ezt nem azért mondom, hogy na én vagyok itt a valaki és…

-          Tudom. Teljesen értem, hogy mit miért mondasz, és nagyra becsülöm a munkádat, meg mindent, amit a fiúkért teszel, és nem szeretném elrontani a fáradozásaidat néhány meggondolatlan cselekedetemmel. Örülök, hogy ezeket elmondod, hogy rám szólsz, ha hülyeséget csinálok, és bocsánat az összes ilyen helyzetért.

-          Oké, akkor ezt megbeszéltük. Lenne még egy kérésem is. Tudom, hogy nem azért vagy itt, ohgy a fiúk lelkét ápolgasd, arra ott van a sportpszichológusunk, de nem látom szükségesnek őket bevetni, mert akkor a fiúk úgy éreznék, mintha valami vallatáson lennének, ráadásul az szakértők nem is ismerik annyira őket, nincsenek úgy belefolyva a mindennapjaikba, mint te.  Szóval egy-egy adandó alkalommal nem beszélnék mindegyik sráccal?

-          De, persze. Miről érdeklődjek?

-          Hát főképp azt szeretném megtudni, hogy ők hogyan látják az eredményeiket, mit változtatnának. Hogy érzik itt magukat, a kényelmüket mivel lehetne még jobbá tenni.

-          Rendben. Majd akkor beszélgetek velük.

-          Akkor azt hiszem én mindent elmondtam, amit szerettem volna. Neked esetleg valami kérésed?

-          Ha már így rákérdeztél lenne egy. Meg lehetne-e oldani, hogy Basti és én pár órát kettesben tölthessünk? – kérdeztem meg kicsit pironkodva

-          Öhm… hát azt ma lehetett volna megoldani, sajnálom, de az Argentína elleni meccs előtt nem tudok nektek beszorítani pár órát. – mondta furcsán, mintha legszívesebben nem ezt mondta volna

-          Jó, nincs semmi gond. – válaszoltam – Akkor én most felmegyek a többiek után, ha beszéltem velük, és ha van valami extra kérésük, akkor szólok.

-          Oké, köszönöm.

Együtt indultunk fel, aztán a liftben Kakába botlottam, aki már nevetve köszöntött. Kiszálltunk a liftből, és elkezdtünk beszélgetni.

-          Hát ez baromi nagy volt. Látnod kellett volna a fejét, mikor félig röhögve, félig hisztizve jött be hozzám a telefonját mutogatva, hogy te mit mertél már megint csinálni. – nevetett tovább – De ki kell álljak mellette, mivel a barátja vagyok. Tudod, elég nagy dolog tőle, hogy bocsánatot kért, és komolyan mondom – de nem én mondtam – totálisan beleszeretett Adriba.

-          Az a baj veletek, pasikkal, hogy azt hiszitek, hogy beleszeretni és a büszkeségeteket védeni egy és ugyanazon dolog. Csak azért kell neki Adri, mert vissza lett utasítva, és most jó játéknak tűnik megszerezni.

-          Ez nem így van. – tagadta le egyből a mondat első felét

-          Persze, persze. – mutattam a kezemmel, hogy csak a szája jár

-          Megadod Adri számát? – váltott vissza az eredeti témára

-          Látom, nem hagytok békén, amíg meg nem adom. – sóhajtottam egy nagyot

-          Bizony nem.

-          Na, jó, akkor add ide a telód, beírom a számot. – mondtam beletörődő hangnemben, mire odanyújtotta, én pedig beírtam: Okos ember mások hibájából tanul.

Mikor visszaadtam neki elkezdett nevetni.

-          Ennyire vicces? Én nem nevetnék a saját hülyeségemen. – ugrattam tovább

-          Még Roni is röhögött rajta. De gondolkozz rajta, hogy megadod-e. – fordított hátat, aztán elindult visszafelé

-          Kaká. – szóltam utána – Beszélek Adrival, ha áldását adja a dologra, akkor megadom.

-          Hálás köszönet. További szép napot. – hajolt meg viccesen, mire fejrázva én is megindultam a lakosztály felé

Először leültem a nappaliba Marcell, Jerome és Arne mellé, akik a FIFA-t nyomatták. Egy ideig néztem őket, aztán bementem a szobába, ahol Lukas és Basti az ágyon beszélgettek, Lou pedig a földön játszott a kocsijával. Amikor beléptem Basti és Lukas hirtelen elhallgattak.