A focin keresztül - Kérdés-felelet

Hát sziasztok! Hosszú kihagyás után, újra itt a rész. Sikerült összehozni valamit..remélem tetszeni fog!
Komikat szívesen olvasok, mert nagyon jól esnek. Üdv az újaknak! :)

Vettünk jó sok elemet, mert fényképezőgépet mindenki hozott, csak az elem volt lemerülve. Egész jó idő volt, és megszomjaztam, úgyhogy vettem egy üveg innivalót is, amiből persze én ittam két kortyot, a többit Lukas lenyúlta. Nevetve érkeztünk meg a hotelbe. Már szállingóztak az emberek az ebédlőbe. Felmentünk, aztán miután mindenkit összeszedtünk lementünk mi is enni. Tészta tésztával… ínycsiklandó.

-          Muszáj nekem is ezt ennem? – kérdeztem

-          Igen. – vágta rá Basti

-          Miért?

-          Ne hogy már mi együk a szar kaját, te meg előttünk a finomakat. – fintorgott

-          Olyan vagy. – nyújtottam rá a nyelvem, aztán nekiláttam az evésnek

Korea-Görögország… egész elviselhető volt. 2-0 lett az eredmény. Rá fél órára kezdődött a következő meccs. Argentínára mindenki nagyon kíváncsi volt.

-          3-0, szerintetek? – tippelt Dennis

Szinte mindenki ilyen végeredményt tippelt… olyat aminek semmi köze nem volt a mérkőzéshez. 1-0.

-          Lapos az idei VB. Mik ezek az egy-két gólos előnyök? – húzta a száját Serdar

-          Ne írjátok le. – állt fel Joachim – Este fél kilenckor mindenki itt legyen. – közölte majd távozott

-          Én akkor is unatkozom ezeket a meccseken. – mondta Serdar miután Joachim kiment

-          Igazad van. – mondták többen is

-          Majd mi megmutatjuk holnap, hogy mi az a foci.

-          Úgy legyen. – mondtam

-          Mit csináljunk? – tette fel a nagy kérdést Marko

-          Menjünk ki a kertbe, aztán üssük el ott valamivel az időt. – vetette fel Cacau

Mivel jobb ötlet nem érkezett senkitől, ezért fogtuk magunkat, kértünk székeket, és kimentünk. Körbeültünk, aztán egymásra néztünk mind a huszonhárman. Kérdés-feleletet kezdtünk el játszani. Én kezdtem, mert én voltam a nő, és mivel itt udvarias férfiak ülnek...persze nem én kérdeztem, hanem tőlem kérdeztek.

-          Mit kell rólad tudni? Csak mert annyit tudunk, hogy Lukas gyerekkori barátja vagy, meg Schweini barátnője.

-          A szüleimmel nem túl jó a kapcsolatom, nem velük lakok, ennek ellenére ők látnak el… vagyis ők pénzelnek. Az általános iskolám és a középsulim is sportiskola volt. Fő sportág a futball volt. Nem sok barátom van, az iskola után szinte mindenkivel megszakadt a kapcsolatom. Nem rég a focit is abbahagytam. Lukas megmaradt nekem… egy darabig. – húztam félre a számat – Én kérdezek. Mesut, ha kapnál egy jó klubtól felkérést, akkor ott hagynád a Werder Bremen-t?

-          Idén kéne szerződést hosszabbítani, de ha olyan csapatok keresnének fel, amikről régóta álmodok, akkor nem hiszem, hogy maradnék. Én jövök. Nikki, azt mondtad sosem volt sok barátod, aki volt azzal meg megszakadt a kapcsolatod. Miért? Pedig elég könnyen barátkozol.

-          Tipikusan az elviselhetetlen emberek kategóriájába tartozom. Rövid távon mindenki imád, aztán…

-          Mióta vagy te elviselhetetlen? Szerintem csak azért, mert a megjelenésed tiszteletet parancsoló, és félnek tőled. – kérdezte Basi

-          Azt hiszem, most én kérdezek. Mindenkitől kérdezem. Kérdés-feleletet játszunk, vagy kérdezzünk Nikkitől nevű játékot.

-          Kérdezzünk Nikkitől. – vágta rá mindenki

-          Nagyszerű. Kíváncsian várom a kérdéseket. – dőltem hátra nagyot sóhajtva

-          Azt mondtad a szüleid pénzelnek. Nincs emiatt lelkifurdalásod, vagy nem érzed magad élősködőnek? – kérdezte Tim

-          Nos, nyílván akkor te így gondolod, és meg van rólam a véleményed. De ne aggódj, nem haragszom. Nem érzem, hogy élősködnék, és nincs lelkifurdalásom. 2 évvel ezelőtt még saját pénzből éltem, aztán abba hagytam a focizást, és tőlük kértem. Ők meg adtak, mert annyi van nekik, hogy egy egész kontinens lakosait el tudnák látni legalább egy évig.

-          Mit dolgoznak a szüleid?

-          A Hugo Boss márka mondd valamit?

Egy ideig még elkérdezgettek, aztán meguntam, és felmentem. Eszembe jutott, hogy anyu a múlt hónapba említett valami új kollekciót, ezért felhívtam.

-          Szia anyu.

-          Szia.

-          A múltkor mondtad az új kollekciót. Hol tudom megnézni?

-          Menj fel a honlapra, és nézd meg. Ami kell azt írd össze, és küldöm.

-          Afrikába vagyok.

-          Akkor oda postázom. De mit keresel te ott?

-          Foci VB van.

-          Nincs több kérdésem. – mondta undorodva

-          Oké. Megnézem a cuccokat, és majd küldöm SMS-ben. Szia anya. – tettem is le

Nem vártam, hogy ugráljon örömébe, de azért néha tetethetné, hogy érdekli is a dolog.

-          Mi a baj? – ölelt át hátulról Basti

-          Csak anyu. Mindegy, gyere nézd meg velem a Hugo Boss honlapját, le kell adnom a rendelést.

Elővettem a laptopomat, és

 rámentem a keresett webcímre. Nagyon szeretem ezt a márkát, mindig vannak jó cuccaik. A legtöbb ruhám HB márkájú. Basti rám erőszakolt egy lila cipőt, de hogy ahhoz semmit nem tudok felvenni, az olyan biztos, mint ahogy itt vagyok. Elküldtem anyának a rendelést, aztán kiültünk a nappaliba meccset nézni. Anglia – USA Gerrard nagyon szépen meglógott két védőtől, és kapuba tette a labdát. 1:0 Az egyenlítő gólról pedig. Hát eléggé elszörnyülködtem. Dempsey egyenesen Green kapus kezei közé rúgta a labdát, de szegény nem tudta megfogni, és a lehető legrosszabbul pattant le róla. A kapuba.

-          Tanulságos meccs volt. – állt fel Manu – Mondták már, hogy rossz a labda, na de ennyire?

-          A kapus volt a rossz, nem a labda. – jelentette ki Hans

-          Jó éjt, fiúk. – ment ki Jogi

Aztán mindenki elment a saját szobájába. Rohantam a fürdőszoba irányába, mert nem volt kedvem most várni, de Lukas is rápályázott.

-          Én megyek fürdeni. – kaptam fel az ágyról a pólót és a rövidnacit, ami a pizsamámat tette ki

-          Majd meglátjuk. – kapta ki a kezemből a ruhámat, és kirakta az ajtó elé, csakhogy én addig eldugtam Bastim háta alá az ő boxerét. Amíg a kereste addig én kimentem az enyémért, és elvonultam fürdeni –pero coño (picsába)– kommentálta spanyolul az eseményt

Régen én mondtam mindig ezt, ezek szerint megjegyezte.

-          Ezzel nem vettél le a lábamról. – kiabáltam ki a zuhany alól

Siettem, mert azért ennyire nem akartam gonosz lenni. Holnap meccsük van, és jó, ha kipihentek. Amíg én fürödtem ők beszélgettek, de nem értettem tisztán, hogy miről. Felkaptam magamra a pizsim, aztán bementem a szobánkba. Lukas gyorsan be is ment.

-          Miről beszélgettetek? – feküdtem le Basti mellé

-          Mindenről. Komolyan azt hiszed, hogy kibírhatatlan vagy? – kérdezte, miközben átkarolt

-          Hát…egy darabig mindenki elvisel, aztán tartózkodóak.

-          Továbbra is azt gondolom, hogy félnek tőled.

-          Wáó. Nem is tudom melyik jobb. Kibírhatatlan, vagy félelmetes.

-          Annyira buta vagy.

-          És még buta is.

-          Inkább maradj csendben. – csókolt meg

-          Azt hiszem, örökre néma leszek, ha ez jár cserébe.

-          Istenem, de meg köszönném. – ugrott be az ágyba Lukas – Egy néma Nikki. Legmerészebb álmom. – nevetett

-          Hát egy néma Lukas sem lenne rossz. – forgattam a szemem

-          Ha nem gond, akkor őt nem némítanám el. – állt fel Basti mellőlem, és a fürdőszoba felé vette az irányt.

-          Nagyon haragszunk. – közöltem vele

A focin keresztül - Pultoslány

- Dolgom van. – vágtam rá – Elindulsz balra – megvártam míg bólint – a második, mondom második utcánál jobbra. A harmadik vagy negyedik ház.

- Ha eltévedek a te lelkeden szárad. – indult el kifelé. Az ajtóból visszafordult. – Köszi.

Legyintettem egyet a kezemmel, aztán elgondolkodva néztem eltűnő alakját.

- Jó pasi. – tette le a poharam a lány
- Biztos…Hogy hívnak?
- Adri vagyok. És a te neved?
- Nikki. – nyújtottam a kezem – Látom nem vagy egy visongatós típus.
- Hogy érted?
- Hát itt van kismillió sztárfocista, és nem kezdesz el ájuldozni.
- Nem az én műfajom. Ezért vállaltam el a munkát. De azért nem utolsók a focisták sem. Reggel Kaká sétált le egy boxerben kávéért. – kuncogott – Te, hogy kerülsz ide? Tudtommal nincsenek itt barátnők, meg feleségek.
- Nos, én mégis itt vagyok. Halálra untam volna otthon magam, és borzasztóan hiányzott volna Bastian. De akik mégis jöttek, azok egy közeli hotelben vannak. Én nem. Szereted a focit?
- Nem igazán. Te?
- Mindent szeretek, ami sport, de kiemelkedően a foci a kedvencem. Rendet kéne raknom odafenn.
- Van bejárónő. – mondta
- Tudom, de ha már nem keltettek fel, akkor unaloműzésnek jó.
- Te tudod.

Közben visszaért Cristiano, akinek sikerült megtalálnia a boltot. Gondolta, ha én már ilyen jól összehaverkodtam Adrival, akkor ő miért ne tehetné, ő is ott maradt beszélgetni. Annyira jól elbeszélgettünk, hogy végül a takarítás elmaradt. Kiderült, hogy Adri Magyarországon született, de pár éve ideköltöztek. Amikor a Löw-legénység megérkezett, még mindig ott ültünk, és beszélgettünk, pár emberrel kibővülve.

- Sziasztok! – ölelt át Basti
- Szia. – köszöntünk neki
- Fáradt vagy? - kérdeztem
- Picit. Maradsz vagy feljössz?
- Megyek akkor. Sziasztok. – búcsúztam
- Elmaradt a takarítás, elbeszélgettem az időt.
- Soha többet nem hagylak itt. – nevetett – Mindössze egy lány rajtad kívül.
- Jaj, de bolond vagy. – löktem oldalba
- Ezért szeretsz.
- Többek közt. Milyen volt az edzés?
- Fárasztó! – tette a homlokára a kezét színpadiasan
- Te, szegény. – léptünk be a liftbe
- Kérek puszit. – mosolygott, közel sem volt fáradtnak nevezhető
- Kérjél nekem is. – mosolyogtam édesen

Ahogy nyílt az ajtó, menekülőre fogtam, ugyanis meg lettem fenyegetve, hogy ezért még kapni fogok. Berontottam a lakosztályunkra. A nappaliban Marcell fetrengett a kanapén. Mögé futottam.

- Védj meg, kérlek! – fogtam a vállát, ő pedig hátra nézett rám
- Mit csináltál már megint? – nevetett
- Megint? – kértem ki magamnak – Nem is szoktam rossz lenni.
- Ahaa. – vigyorgott továbbra is
- Látom,tőled nem várhatok segítséget. – löktem meg – Lukaas! Édes, egyetlen bátyusom… Csúnya, gonosz bácsik üldöznek. Ugye megvédesz?
- Persze. – kapott fel egy kézzel a vállára – Szépen eljössz velem a boltba.
- Lopják a csajod. – nevetett Marcell – Én is megyek. Kell elem.
- Hát igen, látom nagyon kimerültél. – veregette hátba Mesut

Crist nem kísértem el a boltba, de úgy látszik, ők most erőszakkal vonszolnak. Bastival akartam lenni, de ez terv most füstbe ment.

- Szeretlek! – kiabáltam Bastinak, az ajtóból, még mindig Lukas vállán feküdve

Egy darabig még úgy látszik, nem tervezte, hogy letesz. Laza edzésük lehetett.

- Tegyél már le. – nevettem
- Viszed Marcell?
- Nem visz. Engedj el.
- Oké, megbeszéltük. – erre elengedett, de ment tovább
- Ne már, te hülye. – kapaszkodtam belé – Ne szívass!
- Oké, de csak mert én annyira rendes báty vagyok. – tett le végre
- Merre is van az bolt? – kérdezte Marcell, majd megkérdezte ugyanezt Lukas is
- Majd én mutatom az utat.
- Hogy telt a délelőttöd? – kérdezték
- Hát takarítani akartam, de elbeszélgettem az időt. Roni a boltot kereste, de akitől megkérdezte az nem igen tudott angolul, aztán meg arra kért menjek el vele, mert nem tudja megjegyezni.
- Elmentél vele? – sandított rám Lukas
- Persze, aztán képzeld el felmentünk a szobájába, de Bastiannak nem mondjátok el légyszí.
- Ez most komoly? – állt meg Lukas - csak mert akkor veled egy lépést nem vagyok hajlandó megtenni.
- Nehogy már el is hidd. – forgattam meg a szemem – De legalább négyszer el kellett neki mondanom, hogy nem megyek vele. Aztán beszélgettem a lánnyal, aki a pult mögött állt. Utána meg többen is odajöttek. Roni nem fog unatkozni este…
- Nem értem meg a srácot. Van barátnője, de minek? Hogy minden szembe jövő lánnyal megcsalja? – fejtette ki véleményét Marcell
- Irinával jól lehet dicsekedni. Mellesleg a csaj sem különb. Múltkor is volt róla egy kép..valami lánnyal csókolózott. – válaszolt Lukas
- Uh. Nincs több kérdésem. – fintorgott Marcell
- Nem is tudtam, hogy van csaja. – nevettem – Jó vele dicsekedni? Egy biszexuális csajjal?
- Modell, és csinos, meg szép. Meg is érkeztünk.
- Ezt most úgy mondtad, mintha te vezettél volna ide minket.
- Nem így volt? – húzta ki magát
- Ha te ettől boldogabb vagy. – hagytuk rá

A focin keresztül - Kísérj el

- Mosolyt! – kapott elő egy fényképezőgépet Merte – Miért nem focizol már?

- Nem tudom. – vontam meg a vállam
- Az én hibám, de helyrehozom. – szólt közbe Lukas
- Nem miattad nem focizok. – forgattam a szemem

Kaja után felmentünk a lakosztályunkba. Páran azt beszélték, hogy körülnéznek, mi van errefelé. Úgy döntöttünk, hogy mi is velük tartunk. Elrohantunk testőrért, aztán el is indultunk. Lényegében minden közel volt a hotelhez. Leültünk egy padra, és onnan néztünk körbe. Soha nem voltam még Afrikában – nem mintha vágytam volna ide – de ezen kívül már szinte mindenhol voltam. Igaz, hogy a legtöbb helyen még egész kicsiként, és nem emlékszem rá. Szóval sok kultúrát láttam már, de ilyet még nem. Jó volt megismerkedni vele. Kicsit hideg volt, ezért összehúztam magamon a felsőmet.

- Fázol? – ölelt át Basti
- Nem, de nincs melegem. – mosolyogtam rá

Ekkor jött egy csapat fiú, az ottani kis pályára. Először nem vettek észre minket, aztán az egyik heves mutogatásba kezdett, mire az összes többi is felénk fordult és elindult hozzánk.

- Csúcs szuper. – dünnyögte Mario
- Sziasztok! – köszöntek angolul
- Hello. – mindenki beszélt angolul
- Kaphatnánk autógrammot?
- Ha van tollatok.

Mindenki aláírtatta mindenkivel. A legtöbb mikor odaért hozzám, egy darabig tanácstalanul nézett, aztán elment. De volt egy kicsi - talán 12 éves lehetett - velem is aláíratta a papírt.

- Te ki vagy? – kérdezte közben
- A barátnőm. – válaszolt Basti

Aztán feltettek még néhány kérdést, és elmentek.

- Ki volt az a csaj? – hallottuk még az egyik srác kérdését
- Schweini barátnője. – adta tovább az információt a kissrác

Mi is elindultunk vissza, mert gyorsan sötétedett, és a levegő is egyre hűvösebb volt. Szóltunk Joachimnak, hogy visszaértünk. Megnéztük végre rendesen a szobákat meg a fürdőt. A szoba úgy volt berendezve, hogy a három ágy a szoba egy-egy sarkára volt téve, mellettük egy-egy éjjeliszekrény és a negyedik falon egy ruhás szekrény.

- Toljuk össze az ágyakat. – javasolta Basti
- Lehet egyáltalán? – kérdeztem
- Mindegy az. Majd mielőtt elmegyünk, visszatoljuk őket. – mondta

Nagy tologatásokba kezdtünk. A végeredmény pedig jobb volt, mint amilyen előtte volt. Nekünk legalábbis. A három ágy – a szekrénnyel szemben – szorosan egymáshoz tolva, az egyik éjjeli szekrény az egyik oldalon, a másik a másikon, a harmadikat meg betoltuk az egyik sarokba.

- Na, mi van itt? – jött be Mesut
- Csak átrendeztük a szobát. És te, hogyhogy minket boldogítasz? – kérdezte Basti
- Miro nem érti a viccet. – sóhajtott színpadiasan, aztán levetődött az ágyra
- De…csak nem a tiéd. – jött ki a fürdőből Lukas – Klassz a fürdő. – fordult felénk
- Ne szívassátok már. Annyira nem lehet szörnyű az a vicc. – ültem le Mesut mellé
- Mondjak egyet? – csillant fel a szeme
- Nem tudod mire vállalkozol! – mentek is ki a fiúk a szobából
- Na mondd azt a viccet.
- Hogy hívják az afrikai buszvezetőt? – szünet – Busman. – nevetett

Az első gondolatom ez: Jesszus! A második: Istenem ments meg! A harmadik: most nevetni kéne?

- Ehh, ez jó.– nevettem végül
- Tetszett? – mosolygott
- Nagyon. – mosolyogtam vissza
- Hé, emberek, van egy értelmes ember is ebben a hotelben, persze rajtam kívül! – kiabált ki az ajtón Mesut
- És ki az? – kérdezte Phil
- Nikki!
- Melyik viccet mondta? A pecheset vagy a szűz cigánylányt? – lépett ki Miro a mellettünk lévő szobából
- Az afrikai buszvezetőt mondta.
- Jé, bővítette a vicctárát. – nevetett
- Tudok ám még! Focis vicc kit érdekel? – senki nem jelentkezik – Mindegy az, úgyis elmondom. Szóval, David Beckham-et megkérik, hogy számoljon el 13-ig. El is kezdi: 1,2,3,4,5,6,7,8,9,10,12,13. ,,De hát a 11-est kihagytad.” ,,Azt mindig kihagyom.”

Azért ezen páran elnevették magukat. Aztán bejött Joachim, hogy megy a meccs. Mesut nagy komolyan odamegy hozzá.

- Mester, mindent tud a fociról?– kérdezi
- Persze. – mondja Joachim meglepődve
- Hány lyuk van a hálón?

Nem tudom, honnan jön ez neki, de nagyon kész a srác az biztos.

- Majd meccs közben megszámolod. – dobott hozzá egy zacskó pattogatott kukoricát Joachim – És megmondtam, hogy ne magázzatok. A mester maradhat. – nevetett

Uruguay-Franciaország. Borzasztóan unalmas volt. A végére már majdnem elaludtam, és ezzel nem csak én voltam így. Megváltás volt, hogy vége lett. 0-0.

- Jó éjt! – mondta mindenki aztán nagyon hamar el is aludtunk

Reggel mikor felébredtem, hatalmas csend fogadott. Megfordultam, és ránéztem az éjjeliszekrényen álló órára. Tíz óra. Az óra mellett pedig egy lap, azon pedig két szív, az egyik angyal és a szárnyával öleli az ördög szívecskét.
,,Édesen aludtál, nem akartalak felkelteni. Lukas is egyetértett, mentségemre legyen. Sietek vissza hozzád. Szeretlek! Bastid” Elmosolyodtam magam.
,,Tetszik a rajz, szívem. Felkelthettél volna…de feltalálom magam. Rendet rakok. Kérdezd meg a srácoktól, hogy kérnek-e a takarításomból. Szeretlek! Manód” írtam neki SMS-ben, amire rövidesen válasz is érkezett
,,Jó reggelt ;) Ne fáraszd magad, menj reggelizni. Megyek vissza edzeni. Csók”

Elindultam a lifthez, hogy lemenjek az étterembe reggelizni. Lent teljesen üres volt a hotel. Egy nőn és Ronin kívül senki nem volt lenn.

- Szia! - fordult felém megkönnyebbülve
- Szia. – nem tudtam mire számítsak, hogy fog viselkedni
- Bocsi, a múltkoriért. Idióta vagyok.
- Nem gond, csak maradj ilyen. Ki volt az a nő?
- Nem tudom. Talán itt dolgozik. Megakartam tőle kérdezni merre találok itt boltot, de nem sikerült közös nyelvet találnunk. – fintorgott
- Indulj el balra, és a második utcánál jobbra, és ott van a sarok után egy kicsivel.

Hadartam el neki, miközben elindultam egy másik lányhoz, aki a pult mögött állt.

- Szia! Kérhetnék egy kapucsínót? – folytattam az angol nyelven beszélést, szerencsém volt
- Sziasztok! Persze. Tej, cukor?
- Ilyen sorrendben. – válaszoltam, aztán visszafordultam Ronihoz
- Ebből a hadarásból semmit nem jegyeztem meg. Mikor megyek jobbra, és meddig?
- Nehéz eset vagy. – böktem hasba

- Kísérj el. – nézett rám szépen

A focin keresztül - Szeretlek

Hát, vége a nyáriszünetnek, újra suli. :( Nem tudok sokat majd a gép előtt ülni, de igyekszem majd, és szünetekben, hétvégéken fő dolgom lesz, hogy írjak. Persze, közben is lehet, hogy majd jelentkezem. Meglátjuk, ebben az évben mennyit kell tanulnom. Ezúton is sikeres tanévet kívánok mindenkinek!



- Nézz már körül. A konyhásokon kívül látsz más nőt? - bosszankodott

- És Roni még be sem jött. – röhögött közbe Stefan
- Roni? – kérdeztem vissza – Kinek van ilyen homokos beceneve? - vigyorogtam
- Nekem személyesen. – kocogtatta meg valaki a vállam

Hát nem Cristiano Ronaldo volt? Tehetséges, de annyira beképzelt. Nem tudtam máshogy lereagálni, ahogy megláttam, elkezdtem nevetni. Nem is bírtam abba hagyni. Mindenki nézett egy darabig, aztán elkezdtek beszélgetni Ronival.

- Rosszul áll a hajam, vagy mi a baja? – nézett rám Roni, mire én még jobban nevettem
- Sexi mindened, mint mindig. – forgatták a szemüket – Basti épp féltékenykedett…rád.
- Úgy látom nincs oka rá. A nője egyenesen körbe röhögött. – húzta fel a szemöldökét sértődötten
- Rá lettél volna féltékeny? – súgtam Basti fülébe, miután lenyugodtam
- Főként.
- Ne haragudj, nem akartam, csak hülyén jött ki. Előtte meg le is buziztam a neved, szóval…bocs. – mondtam Roninak
- Nem gond. – duzzogott tovább
- Olyan vagy, mint egy lány. – fordultam vissza a kajámhoz
- Ez bocsánatkérés akart lenni? – kérdezte
- Na idefigyelj. – álltam fel, bár így se lettem sokkal magasabb - Egyszer már bocsánatot kértem. Ha nem fogadod el, oké. Nem érdekel. Ja, és ne kérjél számon, légy oly kedves. – nyomtam meg az utolsó szót

Senki nem mondott semmit. Én leültem, körbe néztem, aztán ettem tovább. Bastian rám mosolygott, aztán ő is enni kezdett. Lehet, hogy túlzásba vittem, de tényleg nem szeretem, ha valaki felsőbb rendűnek hiszi magát. Ronaldo is elment utána enni, bár a pincér lánnyal még flörtölt egy sort. Neki aztán tök mindegy, csak legyen rajta lyuk. Azt hiszem én már megmentettem magam ez alól.

- Ez tetszett. Ha valamiért engem lecserélnének, ő legyen az edzőtök. – jegyezte meg Joachim
- Bocs a jelenetért. – mondtam
- Félek tőled. – nézett ijedten Manuel, mire mindenki elnevette magát

Basti és én felmentünk, miután befejeztük az ebédet. Cristiano mellett mentünk el, felnézett, aztán vigyorogva vissza fordult a leveséhez.

- Ez hülye. – jegyeztem meg halkan
- Rossz időpontba találkoztál vele. Jegyezd meg. Van egy Ronaldo és van egy Cristiano. Ronaldo, bunkó, és azt hiszi ő a világ közepe. Cris pedig rendes, és legalább annyira jólelkű, mint én vagyok.
- Hú, te kis egomano.
- Manó? Az nem te vagy véletlenül? – nevetett
- Lehet, de úgy jobban hangzik, hogy a te manód.

Mára már nem volt program. Néztük a mai meccseket, meg a srácok meséltek az edzőtáborról. Közben Joachim kitalálta, hogyha már ennyire előszeretettel nézik a meccseket, akkor mindegyiket nézniük kell, hogy tanuljanak mások hibáiból. Mindenkinek kinyomtatta, hogy mi a napirend.
7:30-tól reggeli

8:30 edzés
12:00 ebéd /Csak tészta/

13:30 meccs

16:00 meccs /Utána bármit csinálhatsz./

20:30 meccs

Miután vége volt a 2010-es világbajnokság első meccsének, és már kellőképpen fájt a hasunk a nevetéstől, lementünk korai vacsizni. Mindegyik asztalra ki volt téve egy nutella.

- Hé Neuer! Nézd már nutella. – nevetett Mesut- Forgassunk reklámot!

Felkapta a nutellás üveget, nyomott rá egy puszit, és felállt a székre. Pont, mint Manuel a reklámban. http://www.youtube.com/watch?v=iMzyHlihxMk Manuel elhúzta a száját, mi meg nevettünk.

- Le lehet szállni rólam. – nevetett ő is, aztán lenyúlta a mi asztalunkról az üveget
- Hé, kölyök, add vissza! – mondta Arne
- Oké, csak ne hívj kölyöknek. Toni a legfiatalabb, ő lehet kölyök.

Elindult, hogy odahozza nekünk a nutellát, és közben megveregette Toni vállát. A kettesszámú kölyök morgolódni kezdett. Körbe néztem. 5-ös csoportokban ettek és beszélgettek. Olyan, mint egy nagycsalád. Elmosolyodtam. Örülök, hogy itt lehetek, velük. Egy percet nem lehet unatkozni mellettük. És próbáljon meg valaki szomorkodni, tesznek róla, hogy ne így legyen. Visszafordultam a tányéromhoz.

- Mi az? – kérdezte Basti, és átkarolt
- Csak– néztem fel mosolyogva – életemben először úgy érzem, hogy tartozom valahová.

Közelebb hajolt, adott egy puszit az arcomra.

- Szeretlek. – suttogta
- Én is szeretlek.

Anyun, apun és Lukason kívül senki nem mondta még nekem, hogy szeret. Nem tudom elmondani, mennyire jó érzés volt hallani.