A focin keresztül - Számonkérés

Sziasztok! Újra itt. Hihetetlen, mi? Vannak magyarázataim, amiért nem hoztam részeket, de mivel senkit sem érdekel, ezért nem írom le. xD Végre nyári szünet, ezt vártuk szeptember óta. Nagyon remélem, hogy tudok nektek egy csomó részt hozni a nyáron. :) Igyekszem is. Kezdetnek itt ez a rész. Remélem tetszeni fog, bár rövid... de majd legközelebb ;) Jó olvasást !! Puszi nektek!
UI: Írjatok komiiiiit!!! :):)

-          Igen, összeköltözök veled, de te költözöl hozzám.

-          Nem-nem. Imádom a házam. – tartózkodott egyből

-          Én is.

-          De az enyém közelebb van a stadionhoz. – próbált érveket felhozni, majd az ötödik ilyen után engedtem neki, és rábólintottam.

A következő két hét költözködéssel telt. Csak a fontosabb cuccokat hoztam el, és hagytam otthon is pár dolgot. Kicsit furcsa volt, és rossz érzéssel töltött el, hogy ott kell hagyjam, hisz azt a helyet szoktam meg. A házat sem adtam el, lehet kelleni fog még.

***
Kikapcsoltam a TV-t, nem volt benne semmi érdekes. Elindultam kifelé, de csörgött a telefonom.

-          Szia Lukas. – vettem fel

-          Helló. – köszönt szárazon

-          Mi a baj?

-          Hol vagy?

-          Bastinál.

-          Odaköltöztél?

-          Igen. Mi ez kihallgatás?

-          Nekem mikor akartál róla szólni?

-          Most ez a bajod?

-          Azt hittem mindent megbeszélünk, mielőtt döntünk róla, és hogy mindenről tudunk, ami a másikkal történik. – mondta gúnyosan aztán letette.

Lementem Bastihoz, aki az ebédlőbe ült, és valószínűleg két percen belül elaludt volna, ha nem megyek.

-          Nem tudod Lukasnak mi a baja? Bekattant már megint.

-          Talált. Nem. – dünnyögte

-          Álmos vagy? Mit csináltál éjszaka?

-          Nem is tudom. –vigyorgott fel rám, aztán megnézte a telefonját, amire SMS érkezett. – El kell mennem. Sietek vissza. – pattant fel, adott egy puszit és már el is ment

Amíg én otthon unatkoztam egyedül, addig Lukasnál:

-          Csengettek Lukas, kinyitnád? – kiabált Moni a konyhából, ahol éppen Lou-t etette.

-          Megyek. – indult meg Lukas, aztán amikor kinyitotta az ajtót, vissza is akarta csukni, de basti odatette a lábát

-          Hello. Mi ez? – mutatta föl a telefonját

-          Telefon. Menj el innen.

-          Azt kérdeztem mi ez? – kérdezte Bastian újból beljebb lökve az ajtót

-          Nagyon jól tudod, hogy bőven elég volt négy év nélküle. Most már nem fogom hagyni, hogy egy percre is távol legyen tőlem.

-          Attól még hogy jut az eszedbe az, hogy én veszem el tőled. Legközelebb ilyen SMS-t, kapok tőled, nem szép szavakkal fogom elintézni. Vedd már észre magad, saját magadtól taszítod el. Nagyon jól tudod, hogy utálja, ha számonkérik.

-          Igen, egy kicsit régebb óta ismerem, mint te. – mondta Lukas sértődötten

-          Ez lesz mindig? Hogy te régebb óta ismered, mint én? Meg hogy nem mozdulhat el mellőled? Tudtommal nem a te barátnőd, és ha ez a ki ismeri jobban, vagy régebb óta témát hozod fel, akkor legalább viselkedj is úgy. Mert ha annyira nagyon jól ismernéd, akkor nem csinálnád ezt.

-          Akkor mi a jó eget csináljak te nagyon okos? – emelte fel Lukas a hangját

-          Először is ne kiabálj, másodszor Nikki nálam fog lakni, ha azt akarod, hogy a közeledben legyen, akkor költözz mellénk.

-          Ha egyedül lennék szó nélkül köldöznék, de nekem már nem csak magamra kell gondolnom, hanem az egész családra.

-          Ha szeretnél, költözzünk. – állt meg Lukas mögött Moni, mire mind a két fiú meglepetten nézett rá

-          Gondolkozzál haver, én csak ennyit akartam. Ja, és szerintem mostanába ne nagyon keresd, meg engem se, amíg nem kértél tőle bocsánatot. Hello. – fordult sarkon Bastian, majd elindult haza

-          Megjöttem. – mondta Basti, mikor hazaért. Ledobta a kulcsot az asztalra, aztán válaszolt kérdő tekintetemre. – Csak Tobinak támadt némi gondja a rajongókkal. De megoldottam a problémát. – húzta ki magát büszkén

-          Ja, így nem őt hanem téged szedtek szét.

-          Inkább te szedj szét. – hajolt le egy csókért, meg még egyért, meg még egyért…

Estefelé csörgött Basti telefonja, de letette, amin meglepődtem, de nem tettem szóvá. Sosem nyomja ki, inkább megvárja, míg elhallgat. Pár perccel később jött egy üzenet Lukastól, melyben bocsánatot kért. Ezután újra csörgött Basti telefonja, és most már felvette.

-          Ki hívott? – kérdeztem miután letette

-          Lukas.

-          És először?

-          Akkor is ő.

-          De… kinyomtad.

-          Tudom.

-          Jó, de én meg nem értem.

-          Mondtam már, néha jobb a tudatlanság. – kacsintott, aztán felállt és ott hagyott