A focin kersztül - Otthon, édes otthon

Tádáám, ahogy ígértem. ;) Jó olvasást :)

A csatabárt a csapaton belül el lett ásva már a következő napra. Egymásba próbáltak lelket önteni, hiszen tudták, hogy most van a legnagyobb szükségük egymásra. A pihenő napjuk főleg az erő és az önbizalomgyűjtéssel telt el, majd július 9-én újult erővel vetették bele magukat az edzésbe. Mindenki kétszeres erővel dolgozott, és újra látszott rajtuk az akarás.
Nem volt kivel passzolgatni a labdát vagy beszélgetni, mivel Lou-t hazavitte Moni, Michael is elment, és Dieter pedig beállt segíteni az edzésbe. Most tényleg mindenki az utolsó erőket ásta elő magából, és még én is be-be álltam, amikor segíteni kellett. Én is ki akartam venni a részem a felkészülésükből.
A hotelben megebédeltünk, aztán élveztünk az utolsó itt töltött napot. Többen elkezdtünk összepakolni, mivel holnap nem nagyon lesz már rá idő, ma pedig nincs meccs. Mi is pakolni kezdtünk, és közben erről az egy hónapról beszélgettünk, majd eszünkbe jutott, hogy Arjenék a döntőbe vannak, és még nem gratuláltunk nekik, úgyhogy elindultunk, hogy ezt megtegyük. Jobb később, mint soha.

-          Sziasztok. – nyitott ajtót Arjen

-          Szia. – köszöntünk kórusba, aztán Basti vette át a szót – Gratulálni jöttünk, és sok sikert kívánni a döntőhöz.

-          Köszönjük szépen. Nektek is sok sikert holnapra. Izgultok?

-          Nem annyira, mintha döntőt játszanánk.

-          Nagyon hamar eltelt ez az egy hónap. – mondta Arjen

-          Szerintem meg egy fél évvel is felért volna. – ellenkezett Basti – Annyi meccs volt, annyi készülés, egy percre sem ült meg senki a fenekén. De nagyon jó volt. Újabb életre szóló emlékek. – sorolta az érveit

-          Végülis… van benne valami. – nézett hátra, mert a nevét kiabálták, amit valami holland mondat követte.

-          Na, nem tartunk fel. Sok sikert még egyszer. – búcsúztunk el, aztán Lukas és Basti visszament a szobába, én viszont lementem valami édességért.

Lenn nem várt emberekbe botlottam.

-          Adri? – csodálkoztam – Mit keresel itt?

-          Neked is szia. Csak visszajöttünk – mutatott a hátam mögé, hogy értsem a többesszámot

-          Tudom már ki hiányzott a napokban. – fintorogtam, mikor megláttam Ronaldot.

-          Szóval jöttünk, hogy megköszönjük, hogy összehoztál minket. – fejezte be Adri

-          Ezért igazán kár volt repülőre szállnotok. Semmit nem csináltam.

-          Beszélni is akartam veled, úgyhogy nem volt felesleges. – ijesztett meg hátulról Roni

-          Ezzel az ijesztéssel nem a ,,C.Ronaldo pozitív oldala,, listámra kerültél fel. – piszkáltam tovább

-          Listát írsz rólam, de kis kedves. – mondta, mire inkább már nem reagáltam

-          Inkább mondd, amit akarsz. – ültem le egy székre, majd ők is csatlakoztak ehhez a mozdulathoz

-          Akkor bevezető: Azért szeretném elmondani neked, hogy min borultam ki aznap, mert téged érintett a legjobban, és azt hiszem, megbízhatok benned.

-          Mondtam már, hogy ne bízz meg az ellenségben.

-          De te nem azt ellenségem vagy, hanem a barátom. - Nem szeretném látni, hogy milyen vejet vágtam erre a kijelentésére. – Oké. Tárgy: Tavaly lefeküdtem egy lánnyal, egyszeri alkalom volt. Azon a héten pedig felhívott, hogy terhes tőlem, és a 9. hónapban jár. Ragaszkodtam az apaságihoz, meg is csináltuk, és tényleg tőlem van. Nem fér a fejembe, hogy történhetett ez meg.

-          Cristiano Ronaldo apa lesz. – képzeltem el egy újság címlapján – Nem, ez még főcímnek sem hangzik jól.

-          Kösz a megértést. – húzta el a száját

-          Mi lesz a gyerekkel? Ne, várj. Inkább másik kérdés. Adri, te úgy kezdtél el vele járni, hogy ezt tudtad?

-          Mindent megbeszéltünk. A kicsi Chriséknél fog lakni, az anyja beleegyezett, és nem fog semmi pénzért megszólalni az újságíróknak.

-          Csendbe marad? – hitetlenkedtem

-          Némi ösztönzés után, de igen. – vont vállat Chris

-          Hát gratulálok apuka. – veregettem hátba

-          Köszi. Na mi megyünk, mert indul a gépünk nem sokára. A srácaidnak sok sikert holnapra.

-          Átadom. Legyetek jók, és vigyázzatok, nehogy jöjjön a következő bébi.

-          Nagyon vicces vagy. – mondták együtt, aztán elnevették magukat

Másnap egy nehéz meccset láthattunk. Az eredmény hol nekünk, hol Uruguaynak kedvezett. A vége előtt pár perccel, még hosszabbításra állt a meccs, de végül egy fontos góllal mi nyertünk. Nagy volt az öröm, és hál’ Istennek a fiúk túltették magukat a spanyolok elleni vereségen és tudtak szívből örülni a harmadik helynek. Lenyomtak pár interjút, átvették az érmeket, aztán ünneplés után visszamentünk a hotelbe egy jó nagyot aludni, hogy holnap újult erővel szálljunk fel a gépre, amely hazarepít minket, hogy ugyanott folytatódjanak az átlagos napok, ahol abbahagytuk, mikor elmentünk. Mintha ezt a hónapot csak álmodtuk volna. De a két elvesztett meccs emlékeztetett mindenkit, hogy ez nem csak álom volt. Otthon ünneplő tömeg várta a válogatottat, de előbb mindenki kipiheni magát, és csak azután jönnek majd a nyilvános szereplések. Thomas Müller a gólkirálynak járó trófeával jött haza utánunk.

-          Pihend ki magad, kicsim. – búcsúzott a házam előtt Basti, aztán megcsókolt, és tovább ment.

Bementem a lakásba, lepakoltam és körülnéztem. Rend volt, és néhány dolog nem ott volt, ahol hagytam. Ebből arra következtettem, hogy anyuék küldtek valakit, aki rendben tartotta, amíg én távol voltam. El ne felejtsem megköszönni. Jó volt, hogyújra a saját szobámba lehetek, de annyira nagy volt a csend, hogy szinte zavart. Hozzászoktam, hogy valakivel mindig beszélgetek. Életemben talán először éreztem milyen az, ha barátok vesznek körül, és milyen az, amikor hiányoznak. Pedig még csak most köszöntem el tőlük. Ez mosolygásra késztetett.
Egyáltalán nem voltam álmos, ezért elkezdtem kipakolni a bőröndjeimet, aztán pedig Moni adott egy kis feladatot, ugyanis Lukas aludt, neki pedig sürgősem el kellett mennie, Lou-ra pedig nem volt, aki vigyázzon. A bébicsőszt, pedig az én személyemben találta meg. Lou-val nem voltunk sokáig kettesben, mivel Lukas felkelt a nagy csöndre – azóta sem értem, hogy ez, hogy lehetséges – és nem talált sehol senkit, átjött megkérdezni tőlem, nem-e tudom véletlenül.

-          Lou itt van, Moni pedig bement a munkahelyére.

-          Jól van akkor. – vágta magát hasra a kanapén.

Nemsokára Lou is mellé mászott, és együtt aludtak tovább. Amíg ők aludtak én felhívtam apát.

-          Szia, kislányom. – vette fel

-          Szia, csak azért hívlak, hogy hazaérkeztem.

-          Oké. Minden rendbe a házzal? Anyáddal küldtünk egy takarítót, hogy karbantartsa egy kicsit.

-          Igen. Köszönöm szépen.

-          Nem jössz át holnap ebédre? – kérdezte, közben pedig hallottam, hogy a papírokkal zörög

-          De. Átmehetek. – egyeztem bele

-          Egy pillanat. – mondta, aztán egy valakivel beszélni kezdett. Miután elintézte visszatette a füléhez a telefont. – Itt vagyok.

-          Lehet, hogy holnap ebédre viszem a barátomat is.

-          Oké, akkor felkészítem anyádat. – nevetett – Ne haragudj, mennem kell. Nem boldogulnak nélkülem. Holnap akkor várunk. Szia.

-          Szia apu. – tettem le

Este miután Lukas és Lou felkeltek, Moni átjött értük, és visszaköltöztek a saját házukba. Én pedig, hogy tovább gyarapítsam a telefonszámlát, felhívtak Bastit is.

-          Szia. – szólt bele

-          Szia. Ugye nem keltettelek fel?

-          Dehogyis. Nem tudtam rendesen aludni, nagyon hozzád szoktam. – nevetett

-          Azért hívlak, hogy lenne-e kedved holnap eljönni velem a szüleimhez ebédre. – mondta, mire felnevetett

-          Te is meg vagy hívva holnap ebédre az én szüleimhez.

-          Remek. Jól összehoztuk.

-          Ez van, ha nem vagyunk együtt. Úgyhogy nyisd ki az ajtót, aztán megbeszéljük. – rakta le a telefont, én pedig mosolyogva mentem ajtót nyitni

Igaza volt, tényleg nagyon egymáshoz szoktunk a világbajnokság alatt. Már nagyon hiányzott pedig körülbelül 5 órája láttam utoljára. Megbeszéltük, hogy holnap ebédre akkor hozzám megyünk, és vacsorára az ő szüleihez, aztán aludni mentünk. És együtt egymás karjaiban, sikerült is mindkettőnknek hamar elaludnia.