A focin keresztül - Békülés

-          Ne menj haza. Csak nagyon szépen kérlek, kerüld el az ilyen dolgokat legközelebb.

-          Ne haragudj rám. Nem azért csináltam, hogy ez legyen.

-          Nem rád haragszom. – simított végig az arcomon – A helyzetre, és Ronaldora haragszom. Tényleg meg tudnám ölni. nem akartam veled kiabálni, tudom, hogy nem viseled jól az ilyet, de tényleg ideges vagyok.

-          Srácok remélem éltek még. – kopogott be Lukas – Jogi üzeni, hogy kihagyhatod a mostani meccset. Mi felmegyünk, és ott nézzük. Tiétek a ház 90 perce. Beszéljétek meg, vagy egyéb.

-          Köszi. – nézett rá Basti

-          Gyere ki egy kicsit. – nézett rám Lukas

Kinn megálltunk az ajtó előtt. Nem mondott semmit csak átölelt. Egy darabig így álltunk, aztán nevetve elkezdte dúdolni a ,,barátság himnuszunkat,,. 10-12 évesek lehettünk mikor írtuk, szóval tartalmi jelentése nulla, de a miénk.

-          Még emlékszel? – néztem rá mosolyogva

-          Ezt nem lehet elfelejteni. – mosolygott ő is – Ne sírj. – törölte meg az arcom

-          Megy a meccs. – néztem át a válla fölött az órára

-          Szuper. Majd beszélünk. – adott egy puszit, aztán kiment

Megvártam míg kimegy, aztán bementem a konyhába. Megmostam az arcom, és ittam, aztán rájöttem, hogy éhes vagyok, nem is szomjas.

-          Nem vagy éhes? – léptem be a szobába

-          De, gyere, menjünk le. – fogott kézen

-          Haragszol?

-          Nem. Te?

-          Talán, de csak egy kicsit. És az is a kiabálás miatt volt, a többi jogos.

-          Szerinted megtudja Jogi, ha nem tésztát eszek?

-          Meg.

-          Honnan?

-          Tőlem. Na már nem haragszom. – nevettem ki

-          Nem lehetsz áruló.

-          Nem leszek, vagyok.

-          Mit mondott Lukas, hogy semmi bajod?

-          Nem mondott semmit.

-          Akkor meg minek hívott ki? – tette le a tányért

-          Csak megölelt. Tészta, nyami. – röhögtem fel

-          Lassan megint én fogok haragudni. – vágott durcás fejet

-          Hupsz. Csak ne kiabálj.

-          Nem fogok. Szóval, megölelt. – gondolkozott el

-          Igazán gondolkodtató ez a cselekvés. – szívattam

-          Rám is rám férne. – engedte el a füle mellett

-          Szóljak Lukasnak?

-          Na jól van, elég volt mára a hülyeségedből. Tőled kell az ölelés, nem Lukastól. – húzott magához – Szeretlek.

-          Én is téged.

-          Szia. – jött elő adni valahonnan – Jól vagy?

-          Semmi bajom.

-          És Neki?

-          Nem láttam azóta, és nem is érdekel.

-          Szerintem azt tudnod kell, hogy nem volt tiszta, amikor ez történt. – kapcsolódott be Bastian is a beszélgetésbe

-          Úgy érted, drogozott?

-          Drogozott, piált, vagy akármi. Nem tudom.

-          Köszi, hogy szóltál. – ment el

Leültünk és elkezdtünk enni.

-          Sokszor verekedtél már? – kérdezte Basti

-          Őőő… - vigyorogtam – Tudod, a suliba voltak srácok, akik azt mondták, hogy ez nem lányoknak való hely, és ők rendszerint meg is próbáltak tenni mindent azért, hogy ne érezzük jól magunkat. Sokszor nekünk is jöttek, szóval önvédelemből kellett megtanulnom. Emlékszem az első alkalommal bő két hétig hat kiló alapozóval mászkáltam, és még az sem takarta el rendesen a monoklikat. – nevettem – Ilyenkor szívesen odamennék hozzá, és egy kicsit elverném. Kíváncsi lennék, ő mit szólna hozzá.

-          Hányadik alkalommal tudtad megvédeni magad?

-          Kellett hozzá egy év, maradjunk annyiban.

Miután megettük az ebédünket felmentünk. Én beálltam a tükör elé, és próbáltam valami elfogadható hajat csinálni, de azzal mindig gondba voltam. Az ajtót nyitva hagytam, és ezáltal most hallottam a tompa puffanásokat.

-          Mit csinálsz? – szóltam ki

-          Semmit. – nevetett Basti, mire kinéztem

Hát a látvány magáért beszélt. Lukas szekrény ajtója kinyitva, ruhák a földön, alattuk pedig Basti.

-          Minek nyitogatod Lukas szekrényét? Öngyilkosság.

-          Most már tudom. – tápászkodott fel, én pedig visszaléptem a tükör elé – Ezekkel mit csináljak?

Hajtogasd össze és rakd el. – nevettem tovább – Aj sehogy sem jó. – borzoltam össze a hajam

-          Mindenhogy jól áll. – mosolygott rám

-          Felejtsd el, nem segítek, szóval ne is hízelegj.

-          Nem hízelgek. Amúgy így elég sexy. – borzolta még jobban össze

-          Akkor a következő meccsre így megyek.

-          Biztos nem segítesz? – húzott magához a derekamnál fogva – Nem esik meg rajtam a szíved?

-          Nem igazán. – adtam a szájára egy puszit – De segítek.

-          Imádlak. – kapott fel, aztán átvitt a szobába

Röpke fél óra alatt rendbe raktuk drága Poldink szekrényét, aztán fogtam egy lapot, meg egy tollat, és ráírtam, hogy: Többször ne boruljon ránk a szekrény. Majd celluxszal beragasztottam az ajtó belsejére.

-          Azért a te szekrényed sem valami csoda. – közöltem Bastival az ágyon fekve, mikor ő kinyitotta azt

-          Most dúltam fel, mert nem találom az egyik pólóm. – csukta be aztán mellém mászott