A focin keresztül - Meglepetés

Sziasztok :) Áá...igenigenigen :D:D Nyert tegnap Bayern :) Na ennek örömére itt a rész. Remélem elnyeri majd a tetszéseteket! Puszi, csók, imádás:) Nix

Csak feküdtünk egymás karjaiban, miközben gondolkoztunk. Túl vagyunk az első veszekedésen. Nem mondom, hogy olyan boldog lennék tőle, de minden kapcsolatba kell ez is. Mikor a következő meccs következett, felmentünk mi is a többiekhez.

-          Köszönjük. És elnézést a kellemetlenségért. – mondta Basti, aztán leült a többiekhez, velem együtt

A nap hátralévő részét lustulással töltöttük. Hál Istennek, minden abban a kerékvágásban folytatódott, mint ahogy a veszekedés előtt. Már fürödtem, mikor Basti bejött.

-          Elfelejtettem megkérdezni, hogy mi lett Lukas meglepetésével.

-          Holnap reggel 8-kor a reptéren van. Úgyhogy megint kihagyom az edzésed, hívok egy taxit, és elmegyek értük. Mire hazajöttök itt lesz már a nők szemefénye. – grimaszoltam – De mindegy, amúgy is megígértem még régebben Lukasnak, hogy beszélek Monival, úgyhogy itt lesz az alkalom.

-          Pozitív. Ügyes vagy, kicsim. – csókolt meg, aztán kiment, én pedig befejeztem a fürdést

Másnap reggel megvártam míg elmennek a fiúk, aztán elkezdtem készülődni. Hívtam egy taxit 7-re. Természetesen a repülőgép késett fél órát, mert hát miért is ne? Sosem örültem még annyira Moninak, mikor megláttam. Végre, nem kell tovább várnom.

-          Hello. Mit segítsek? Lou-t hozzam, vagy a bőröndöket?

-          Hello. Lou-t. – mondta kimérten. Oké, ha ő így, akkor én is

-          Szia Lou. Jól utaztál? – egy bólintást kaptam válaszul – Nem sokára találkozhatsz apuval, örülsz?

-          Igen. – mosolygott

Beszálltunk a kocsiba, aztán a hotelig meg sem álltunk. Út közben Louis elaludt. Óvatosan felvittem a szobába, és letettem az ágyra. Most, hogy adódott lehetőségem beszélni Monikával, meg is tettem.

-          Beszélhetünk? – kérdeztem, mikor kimentünk a szobából

-          Felőlem. – vont vállat

-          Jól érzem, hogy féltékeny vagy rám?

-          Igen. Mivel Lukas a fél életét veled élte le, és nekem senki ne mondja már, hogy egyszer nem volt köztetek semmi.

-          Pedig nem volt semmi. És nem is lesz. Lukasnak sosem voltam több egy barátnál, és nekem sem ő. Nem kell rá féltékenynek lenned, nem kell miattam jeleneteket rendezned, és engem sem kell utálnod. Bár az utóbbi nem érdekel, de nem akarom, hogy miattam veszekedjetek Lukassal.

-          Akkor azt mivel magyarázod, hogy nem kérte még meg a kezem?

-          Szerintem várja, hogy mikor bízol majd meg benne teljes mértékben, és ha majd nem kéred számon, hogy melyik percben hol volt, mit csinált, akkor majd ő is úgy fogja érezni, hogy itt van az ideje. Könyörgöm, mióta ismered. Tudnod kéne, hogy sosem csalt meg, és soha nem is fog. – teremtettem le

-          Tényleg ilyen hülye lennék? – roskadt le a kanapéra

-          Öhm.. erre nem válaszolnék. De ha csak egy kicsit is gondolkozol. Ha megcsalna mellesleg velem, akkor nem lenne ennyire maga alatt, hogy nem vagy vele. És én sem hívtalak volna ide.

-          Mi van akkor, ha csak így próbáljátok leplezni?

-          Lukas legjobb barátjával járok. De ha szeretnéd, bebizonyítom. Mielőtt hazajön, bújjatok el a fürdőben, a cuccaitokkal, Bastiant pedig megkérem, hogy a szobában beszéljen Lukassal, akkor te is hallhatod majd.

-          Nem kell, nem kell. Tényleg ennyire hülye vagyok.

-          Ha ezt tudom, akkor már hamarabb leülök veled beszélni. – ráztam meg a fejem

-          Hát… én… izé… köszönöm. – bökte ki végül

-          Nincs mit. Ha nem gond, én lemegyek eszek valamit.

Felálltam, aztán lementem. Adrival is beszélni akartam, ha már így belejöttem. Ám lenn egy új lányt találtam.

-          Szia. Adri?

-          Szia. Arra a lányra gondolsz, aki ilyenkor szokott itt dolgozni?

-          Igen.

-          Felmondott.

-          Na ne. – lepődtem meg – Köszi a segítséget.

Elvettem egy almát, aztán elővettem a telefonom. Szerencsére meg volt Adri telefonszáma.

-          Szia Adri. – szóltam bele mérgesen – Miért mondtál fel?

-          Okoztam elég gondot mindenkinek. Nem kellek én oda. Nem tudok így ott dolgozni. Azt hittem egyszerű lesz. Hogy majd hamar eltelik ez az egy hónap, aztán én is utazhatok haza. Erre bekavar Chris.

-          Szóval elfutsz a problémáid elől.

-          Nem. Csak nem akarok több embernek ártani.

-          Ó, éppen itt jön a drágaság. Szeretnél vele beszélni?

-          Oda ne merd adni neki a telefont.

-          Ne aggódj, sajnálnám a telefonomat, hogy Ronaldo kezébe kellene simulnia. Miért nem beszélitek meg?

-          Nincs mit. Ne haragudj, de indul a gépem.

-          Oké. Szia. – tettem is le gyorsan, valószínű utoljára beszéltünk

Megfogtam még pár almát aztán felvittem őket. Lou már felkelt.

-          Kértek almát? – hajoltam be az ajtón

-          Nem szeretem. – válaszolta Louis

-          Én sem kérek, köszönöm. Mikor jön Lukas?

-          11 körül érnek vissza. Már csak 1 óra.

Nos azt az egy órát azzal töltöttem, hogy egy kicsit rendet raktam, és Louval játszottam. Aztán hallottam, amikor megérkeztek. Egyszerűen nem lehet nem meg hallani. 23 ember nevetve, illetve sóhajtozva tőrt be a szobába.

-          Szia. – csókolt meg Basti

-          Sziaa. – mosolyogtam rá – Bocsi. – másztam ki a karjai közül, és Lukashoz léptem – Gyere, szeretném megkérdezni a véleményed valamiről. – húztam az ajtóhoz

-          Oké. Miről?

-          Azt szeretném kérdezni, hogy mit szólsz ehhez? – nyitottam be a szobába