Megint rég jelentkeztem. Nem szeretnék mentegetőzni, hiszem most is egyetlen egy oka van a dolognak, az pedig az iskola. Kárpótlásul egy jó hosszú részt hoztam, ha olvassa még valaki ;) Jó olvasást, szép álmokat, és kitartást a hétre!
-
Mi az? – egyenesedtem ki, miután levettem a cipőmet
- Egy meghívó.
- Ki küldte?
- Cristiano – húzta el a száját.
- Ronaldo? – lepődtem meg én is.
- Igen.
- Milyen meghívó? – vettem ki a kezéből. – Mi? Összeházasodnak?
- Sosem fog rólad leszállni? Folyton be akar fűzni – fortyogott, mire elég érdekesen néztem rá.
- Az esküvőt általában nem azért tartják, hogy a férj becsajozzon. És ne kezd megint, könyörgöm.
- Jó, igazad van.
- Bolond – löktem meg, amiből egy jó kis kergetőzés lett.
- Nyertem – ült a hasamon diadalittasan.
- Maximum tapasztalatot – nyögdécseltem. – És ha nem szállsz le rólam a kétszáz kilóddal, akkor még egy temetésszervezést is.
- Nem is vagyok nehéz – feküdt el rajtam.
- De az vagy.
- Nem nyitok vitát.
- Te nem – kezdtem el csikizni, aminek következtében a következő pillanatban a bordáim alatt érezhettem a könyökét.
- Á – kezdtem el látványosan szenvedni.
- Jól vagy?
- Nem. Nem kapok levegőt.
Megvártam, míg kellőképpen bepánikolt, majd felpattantam.
- Megint beetted – nevettem ki.
- Te… - nem fejezte be, csak duzzogva kiment a konyhába.
- Egyél csak, plusz két kiló – szívattam tovább.
Másnap Bastiannak és nekem is szabadnapunk volt, így nagyobb volt az esélye, hogy kinyírjuk egymást.
- Bastian, sót tettél bele cukor helyett? – ittam a teát.
- Dehogyis, ilyen hülyének nézel te engem? – kiabálta a nappaliból.
- Akkor idd már meg – nyomtam a kezébe a poharat.
- Most szívatsz? – nézett fel rám.
- Persze… nincs jobb dolgom – gúnyolódtam. – Sót tettél bele cukor helyett – közöltem vele még egyszer, de már nevetve. – Akkora idióta vagy.
- Nagyon szeretlek – állt fel végre a TV elől, és bejött a konyhába.
Kiöntöttük a teát, és csináltunk újat. Épp megint egymást kezdtük volna gyepálni, amikor megszólalt a csengő.
- Szerencséd – mondtuk egyszerre, aztán ő ment ajtót nyitni.
- Sziasztok – köszönt vidáman, én pedig kíváncsian vártam, hogy megtudjam, kik azok. – Kicsim, azt hiszem elfelejtettem mondani, hogy ma Manu meg Benni átjön – állt meg előttem, a két jómadárral.
- Jól hiszed – álltam fel. – Sziasztok. Nikki Bleiblich vagyok – nyújtottam a jobb kezem Benninek, mivel mi még nem találkoztunk, Basti pedig nem úgy nézett ki, mint aki be szándékszik mutatni neki.
- Benedikt Höwedes – mosolygott, aztán elvonultak.
Lövésem se volt, hogy mit csinálhatnak, de kezdtem magam nagyon unni, így arra jutottam, hogy meglátogatom Lukasékat.
- Skacok, átmentem Poldiékhoz. Majd jövök – szóltam be a szobába, aztán már ott sem voltam.
Lou nyitott ajtót, és a nyakamba ugrott.
- Jézusom – nyögtem fel. – Téglákkal tömtek ki? – pörgettem meg, mire felkacagott.
- Rosszul lesz – jelent meg Moni. – Szia.
- Még – kérte Lou, de Moni nem engedte neki.
- Ki az? – kiabált a TV elől Lukas.
- Ha nem lennél te is ilyen lusta, akkor már rég tudnád – jelentem meg előtte.
- Hiányoztál – vágott unott fejet, aztán felállt és megölelt. – Elhanyagolsz.
- Én biztos nem. Maximum te engem.
- Te nem jössz át sose – duzzogott.
- Neked is ugyanannyi átjönni hozzánk – sandítottam rá.
- Basti? – váltott témát vigyorogva.
- Otthon van Manuval, meg Bennivel.
- Benni? – lelkesült be. – Lehet, hogy mégis átmegyek hozzátok.
- Mi van? – tártam szét a kezeimet. – Hol ismertétek meg ezt a Höwedes gyereket? Nekem még senki nem mondott róla egy szót se.
- A legutóbb, amikor ellene játszottam, a meccs után volt valami buli. Benni is ott volt, és nagyon jó fej, de csak ritkán látjuk. De nekem most komolyan nem szóltak, hogy jön? – akadt ki.
- Rosszabb vagy, mint egy csaj. Egyébként mielőtt még lefejeznéd Bastiant, márpedig én akarom, elfelejtette, hogy ma jönnek. Nekem sem szólt.
- Moni, nagy gond, ha átmegyek a szomszédba?
- Nem baj, menj csak – mosolygott, mintha nem bánná, de mikor elfordult láttam, hogy a szemét forgatja.
- Szép vagy, mondhatom – lökdöstem kifelé az ajtón Lukast. – Átjövök hozzád, erre te fogod magad, és átmész hozzánk.
- Ezt úgy hívják: logika – vigyorgott, aztán kézen fogott, és visszamentünk hozzánk.
A kapunkba Bastianba botlottunk.
- Jó hogy jössz – mondta. – Kathrin állított be az előbb sírva. Mondtam neki, hogy szólok neked.
- Rendben, már megyek is. Lukas pedig csatlakozik hozzátok – indultunk el befelé.
- Megjegyeztem, hogy nem szóltál a privát partidról – hallottam, ahogy elkezdenek nevetni, aztán én bementem a nappaliba, ők meg fel a szobába.
- Szia. Mi a baj? Elmondod? – ültem le mellé, és adtam neki egy zsepit.
- Beszéltem Gabriellel, mert nem bírtam tovább a hidegségét – törölte le a könnyeit. – Elmondta, hogy megcsalt, és azért volt ilyen, mert képtelen volt a szemembe nézni. Azt mondta nagyon sajnálja, és szeretné, ha megbocsájtanék. De Nikki, akármennyire szeretem, képtelen vagyok elnézni neki.
- Megölöm, a saját kezemmel fogom megölni – vicsorogtam.
Tudtam, hogy nem magamat kéne hergelni, hanem Kathrint megnyugtatni, szóval kimentem két pohárért a konyhába, hogy lenyugodjak egy picit. Töltöttem bele almalevet, aztán visszamentem.
- Nem is érdemli meg, hogy megbocsáss neki. Ha volt képe eljegyzési gyűrűvel az ujján valaki mással lenni, akkor – tudom, hogy ez kegyetlen – de jobb, hogy most derült ki.
- Teljesen igazad van, de szeretem. Nem tudom, mikor leszek képes elfelejteni. Eltudom-e egyáltalán? – nyelt nagyot, miközben a könnyeivel küzdött.
Ekkor jutott eszembe, hogy Manu odafenn van és tetszik neki Kath. Valószínűleg ő odalesz az örömtől, meg vissza, hogy szabad a pálya. És mi lenne, ha…?
- Egy pillanat, ne haragudj – pattantam fel mellőle, és Bastiékig meg sem álltam.
- Bastii – mosolyogtam rá szépen.
- Mondjad, mit szeretnél, nem kell hozzá nyávogni – forgatta a szemeit, mire én visszaállítottam a hangomat eredetire. A srácok csak röhögtek a jeleneten.
- Gyere egy picit – húztam ki magammal.
- Mi a gond? – csukta be maga után az ajtót.
- Kathrin szakított a pasijával – mondtam halkan, hogy senki más ne hallja. – Egyből Manuel jutott az eszembe. Össze kéne őket hozni, és most mindketten itt vannak.
- Ne szólj bele mások életébe – rázta a fejét, de nem volt túl meggyőző.
- Bastii – könyörögtem neki, megint nyávogva.
- Oké, legyen, de soha többé ne sipítozzál nekem – szólt rám megint.
- Reméltem is, hogy nem jön be – nevettem.
- Oké, én beleegyeztem, de te találod ki, hogyan, és nem mondod senkinek, hogy én is részt vettem benne.
- Remek, imádlak – csókoltam meg, de hosszabbra sikerült, mint terveztem.
- Mi van Bastian? Elraboltak az ufók? – nyitották ki a srácok a szobaajtót.
- Nem, csak a barátnője – röhögött Benni.
- Hát akkor mégis csak az ufók – vihogott Lukas is, mint valami tinilány.
Amilyen gyorsan csak tudtam célba vettem Lukast, és csikizni meg ütni kezdtem egyszerre.
- Őszinte részvétem Schweini, amikor szexeltek – fogta le a kezem, én pedig próbáltam kiszabadítani.
Egy jó darabig még birkóztunk, a srácok meg csak néztek, hogy játszunk-e, vagy vérre menő harcot vívunk. Basti kapcsolt először.
- Oké-oké. Elég lesz. Egyrészt ne bántsd a barátnőmet – mutatott Lukasra, majd rám. – Te pedig…veled még számolunk.
- Na számoljunk. Egy, kettő, három, négy. Most mi van? Akkor nem számolsz velem? – röhögtem a saját hülyeségemen. Ekkor láttam meg, hogy már nem öten, hanem hatan vagyunk, mert Kathrin is feljött a zajra.
- Reménytelen vagy, életem – rázta meg a fejét Basti. – Na, ha már így mindenki itt van. Nem csatlakoztok hozzánk, lányok? – kacsintott rám jelentőségteljesen.
- Nem akarok zavarni, és amúgy sem lennék most jó társaság – próbálta magát kimenteni Kath.
- Dehogyis. Jól elleszünk – ültette le Basti Manuel mellé.
Manura mosolyogtam, és láttam az arcán, hogy egyből levágta, hogy a mi kezünk van a dologban, és nem csak spontán ötlet, hogy maradjunk itt.
- De… - próbálkozott tovább Kathrin.
- Nincs de – ületem le én is Basti mellé.
- Mit csináljunk? – kérdezte Benni.
- Játsszunk – vigyorogtam rájuk.
- Hugi, nem a kiscsoportba ülsz – veregette meg a vállam Lukas.
- Bátyus, pedig melletted pont úgy érzem magam – szóltam vissza.
- Elejét veszem egy újabb párbajnak, így azt mondom, hogy jó ötlet ez a játék. Amerikából jöttem?
Miután mindenki beleegyezett, minket küldtek ki elsőként, mivel mi voltunk az ötletadók. Mikor kimentünk, először megdicsértem.
- Valld be, profi kerítő vagy – néztem rá komolyan. – Én sem csinálhatnám jobban.
- Köszönöm az elismerést – hajlongott előttem.
- Na jó, akkor a játék. Mik leszünk?
- Focisták – jelentette ki büszkén.
- Nahát, Bastian. Milyen kreatív, ötletes és főképp nehezen kitalálható ötleteid vannak – néztem rá csodálkozva.
- Jól van, na. Csak hülyültem. Vigyünk fel valami innivalót, ha már mi jöttünk ki – indult le a konyhába, én pedig utána.
Miközben az innivalókat töltöttük, a bekapcsolva maradt televízióból hallottam az időjárás jelentést, amiről eszembe jutott, hogy lehetne az a mesterségünk.
- Jó ötlet. Te leszel napsugár, én meg esőfelhő – indultunk meg az innivalókkal, és pár tál rágcsával visszafelé.
- Én tudom! Pincérek vagytok – kiáltott fel Manu, amikor beléptünk a szobába. Mindenkiből kitört a röhögés, így jobbnak láttam gyorsan letenni az innivalókat, mielőtt még kiborítottam volna.
- Amerikából jöttünk, híres mesterségünk címere: I.Ő.
Elkezdtünk mutogatni, de mikor a harmadik mutogatás után sem sikerült kitalálniuk, megjegyeztem, hogy lehet célszerűbb lett volna a focista. Végül Benniben volt annyi kreativitás, hogy kitalálja.
- Napsugár vagy esőfelhő? – kérdezte Basti.
- Napsugár – válaszolta.
- Az én volnék – jeleztem, majd kimentünk.
- Lakatosok leszünk – jelentette ki egyből.
- Rendben. Hogy játsszuk el?
- Csak adj nekem egy lakatot, a többit intézem én.
- Jó. Én vagyok a lakat, te a kulcs.
- Megbeszéltük. Legközelebb, ha jövök, hozom a barátnőmet is. Biztos vagyok benne, hogy nagyon jól ki fogtok jönni.
- Miből gondolod? Nem is ismersz – csodálkoztam.
- Azt te csak hiszed. Basti már mindent elmondott rólad.
- Még hogy a lányok a pletykásak – motyogtam, aztán bementünk.
Egészen odáig játszottunk, amíg Manu és Kathrin nem lettek együtt. Azt megjegyezném, hogy mire ezt kisakkoztuk, az beletelt egy jó időbe. Miközben vártuk, hogy visszajöjjenek közelebb hajoltam Bastianhoz.
- Azt hallottam, hogy mindent elmondasz rólam a haverjaidnak.
- Ezt meg ki mondta? – játszotta meg a meglepettséget.
- Az titok – bújtam hozzá.
- Nem sokára elmegyünk, addig bírjátok ki, hogy nem estek egymásnak – szólt ránk Poldi, amiért mindketten egy csodás pillantással jutalmaztunk.
Miután tizenöt perc után sem jöttek vissza Manuék, a többiek utánuk akartak menni, de sikeresen lebeszéltem őket a dologról. Négyen beszélgetésbe kezdtünk, és annyira belemerültünk, hogy el is feledkeztünk az eltűnt párosunkról. Végül maguktól jöttek vissza.
- A konyhából jöttünk, mesterségünk címere: H.S.
Eljátszották, hogy Kathrin eldobja a csokrot, táncoltak, mi pedig egyből kitaláltunk. Szinte egyszerre mondtuk ki: házastárs.
- Egyszerűbb lett volna, ha megcsókoljátok egymást – közölte Basti, és láttam, hogy vigyorog magában.
Manu fülig vörös lett, és alig bírta leplezni, míg Kath csak rosszalóan rázta a fejét. Nem sokkal később Manu és Benni hazaindult, mi pedig újra kettészakadtunk Basti-Lukas és én-Kathrin párosra.
- Lehetne egy óriási kérésem? Tudod, hogy nem szoktam, és utálok is ilyet kérni, de nem lehetne, hogy ma estére itt maradjak? Már nem akarok anyához levezetni, Gabrielhez pedig nem szeretnék visszamenni – mondta feszülten.
- De, persze, nyugodtan.
- Bastiant nem fogom zavarni?
- Ugyan, észre se fogja venni – vigyorogtam.
- Nem túl jó megfigyelő, igaz?
- Hát… attól függ akarja-e – vontam vállat.
- Én se vagyok túl jó benne, ha nem vettem észre, hogy a vőlegényem félrelép.
- Ne foglalkozz ezzel, nem a te hibád.
- De igen. Ha mindent meg tudtam volna adni neki, akkor nem lépett volna félre. Csak nem tudom, mit csináltam rosszul.
- Semmit. Hidd el, a férfiak akkor is megcsalnak, ha minden tökéletes.
- Bastian megcsalt? – döbbent meg.
- Mi? Nem. Dehogyis – ráztam a fejem.
- Huh, akkor jó. Csak úgy mondtad, mintha…
- Nem-nem. Rendben vagyunk – mosolyogtam.
- Örülök neki. Legalább ti – tette hozzá.
Ekkor nagy hangzavarral a két srác jött le a lépcsőn.
- Napsugár, én is megyek haza – mondta Lukas. Mióta Basti kitalálta, hogy a játékban én legyek a napsugár, azóta így hív.
- Ha én napsugár, akkor te Luke – vigyorogtam gonoszan.
- Meg ne próbáld – fenyegetett. – Na, szóval, szia – adott két puszit, egy öleléssel megtoldva, aztán elment.
Bastian bement a konyhába, én pedig utána mentem, megbeszélni vele, hogy Kathrin itt alszik.
- Rendben, nem gond, de a lenti vendégszobát használja, mert ma éjjel nem szándékozok aludni – kacsintott rám vigyorogva.
- Nem áll jól – piszkáltam, de igazából nagyon is bejött.
- Mi? Ez? – kacsintott még egyszer, aztán lassan féloldalas mosolyra húzta a száját.
- Pontosan – vigyorogtam, majd el akartam menni mellette, de elkapta a derekamat, és azzal a lendülettel a pultra ültetett.
- Hmm… és ez jól áll? – csókolt meg vadul. A nyakamnál tartott, amikor Kathrin meglepett Ó-ját hallottuk.
- Folyt. köv. – szakadt el tőlem, és letett a földre.
- Nem akartam zavarni – mentegetőzött Kathrin, majd kiment a konyhából. Sóhajtottam egyet, aztán Kath után mentem. Az ajtóból visszafordultam.
- Bastian – szólítottam meg. – Ha más nem is, odalenn jól áll – húztam ezúttal én féloldalas mosolyra a szám, majd ott hagytam.
- Hát ez remek – hallottam még, ahogy morgott.
Barátnőm még vagy egy órát mentegetőzött, én pedig igyekeztem neki megmagyarázni, hogy nem zavart meg semmit, és maradjon itt éjszakára nyugodtan.
- Hölgyeim, csatlakozhatok? – ült be közénk Bastian, és elkapcsolta a TV-t.
- Te lakásod – mosolygott Kath, de még mindig zavarban volt.
- És igazad van. Remélem akkor nem gond, ha megkérlek rá, hogy ma éjszaka a lenti vendégszobát használd, mert…
- Akkora bunkó vagy. – Nem akartam, hogy végig mondja, de ő azért is folytatta.
- Mert a ma éjszakát szeretnénk élvezni… ha érted, mire gondolok – mondta, mintha az időjárásról beszélne, szegény Kath pedig egyre inkább el szeretett volna menekülni.
Mérgesen mentem először ki a nappaliból, majd fel a szobánkba.
- Most mi bajod van? – kiabálta utánam, majd szegény lánynak is feltette ugyanezt a kérdést.
Nagyon haragudtam rá, és nem azért, mert elmondja, hogy melyik este mit csinálunk, hanem mert Kathrin így is szarul érzi magát, hogy itt marad éjszakára, de ő még megjegyzéseket is tesz rá. Ha mindez nem lenne elég indok: Kath most szakított a vőlegényével, és nálunk azt látja, hogy minden rendben – na jó, most nem éppen. Bastian nem jött utánam, de nem is vártam. Elfoglaltam magam azzal, hogy milyen nászajándékot vegyünk Adriéknak. Nem akartam a szokványos, és abszolút ötlettelen étkészletet, de végül rájöttem arra, hogy az ötlettelen szó pont illik rám, és kötve hiszem, hogy Basti ezen fog agyalni, úgyhogy mégiscsak a formális étkészlet lett a megoldás, amit megtoldottam pár gyerekjátékkal a kisebbik Cristianora gondolva. Nem volt kedvem elmenni, és most megvenni, mellesleg még van is időnk, mert csak két hét múlva lesz az esküvő… hozzátenném Rio de Janeiroban. (A repülőjegy a meghívóhoz volt csatolva.) Megadják a módját a dolognak az biztos, bár nem értem, hogy pár hónap együttlét után, miért kell egyből házasodni. De Adri tudja…ha ő megbízik a srácban, akkor tegye, ahogy jónak látja. Egy ideje a laptop előtt ülhettem már, amikor Basti mégis utánam jött. Időközben arra jutottam, hogy eléggé kidühöngtem magam, nem fogok veszekedni, vagy jelenetet csinálni, de amikor bejött és úgy csinált, mintha semmi sem történt volna, eldöntöttem, hogy nem adom meg neki ezt az örömöt.
- Hagyjál – húzódtam el, amikor mögém ülve simogatni kezdett.
- Miért haragszol? – húzott vissza az ölébe.
- Mert nem gondolkozol, azért – ültem volna fel, de nem hagyta, így nem próbálkoztam tovább. – Szarul érzi magát, amiért idekönyörögte magát, de te még érezteted is vele.
- Megnyugodhatsz, mert egész idáig beszélgettünk, és nem sértődött meg, sőt még viccelődött is vele.
- Én nem tudom, mi van ma veled, de egy kicsit visszavehetnél a lekezelő hangnemből – álltam fel, aztán ott hagytam.
- Jaj, ne csináld már – szólt utánam.
- TE ne csináld – hajoltam vissza.
Mikor leértem Kathrin egy kicsit jobb kedvű volt.
- Ugye nem miattam veszekedtek? – Az elmaradhatatlan ugye nem kezdetű kérdések, azért még mindig belefértek kedve színvonalába.
- Nem, csak meg van hülyülve… ennyi az egész. Ma délután részese lehetsz egy Bastian féle teperésnek.
- Miért van olyan érzésem, hogy igazából te ezt várod? – nevetett.
- Nem tudom – néztem rá ártatlanul.
- Gonosz vagy vele.
- Kibírja. De te most akkor kinek adsz igazat?
- Nem állok egyik oldalra se, csak annyit akartam mondani, hogy beszélgettünk, és tudom, hogy csak poénkodott, nem sértődtem meg. Illetve kérdezősködött pár dolog felől, tényleg rendes volt, szóval szerintem csak azért csinálta, hogy téged idegesítsen.
- Örülök, hogy legalább téged nem sértett meg.
- Mondott valamit?
- Semmit, csak olyan lekezelő egész nap.
Nem sokára Bastian valahonnan nagyon mélyről előásta a jófiú oldalát, és bevetésre küldte.
- Nem vagytok éhesek? Csináljak nektek valamit? – állt meg előttünk.
Kathrinnel összenéztünk, és láttam, hogy majdnem elnevette magát.
- Egy kis tükörtojás jól esne – mondtam közömbösen, miközben a TV-t bámultam.
- De rendes vagy Bastian – mosolygott rá Kath. – Az a tükörtojás jól hangzik.
Nem kellett sokat várnunk, tíz perccel később Basti két tányért hozott be. Én mindig teszek rá pirospaprikát, mert az jól néz ki. Basti is tett rá nekem… szívecske alakban. Édes. Nem néztem rá, kíváncsi voltam, mit csinál még. Mikor kiment Kath felé tartottam a tányért, mire elismerően bólintott.
- Te, lehet egy kérdésem? – jutott eszembe, hogy Manuval egy ideig elvoltak odakinn.
- Kitalálom. Manuelről van szó – mosolygott, majd a bólintásom után folytatta. – Megkérdezte, hogy mi a baj, és annyira őszintének tűnt, úgy láttam, hogy tényleg érdekli. Elmeséltem neki, és ő is mondott pár dolgot, próbált megnyugtatni. Rendes srác.
- Tényleg az. Egyszerűen nem lehet nem szeretni.
- Engem? – jelent meg Basti.
- Manut – rántottam meg a vállam, mintha egyértelmű lenne, hogy nem őt.
- Haragszol még? – kérdezte édes mosollyal. Ki tud az ilyennek ellenállni?
- Nem.
- Remek. Holnap is átjön Benni, ha nem gond. Bemutatja a barátnőjét.
- Nem baj. Ja, figyelj már… megrendeltem a nászajándékokat.
- Ezer hálám. Reméltem, hogy megoldod helyettem – nevetett.
- Ki megy férjhez? – kérdezte Kathrin.
- A VB-n megismertünk egy lányt. Az ő esküvője lesz.
- Ne keríts…mondd meg, hogy Ronaldo esküvőjére megyünk – röhögött Bastian.
- Mi? – nevetett fel döbbenten Kath. – Az egyetlen ember, akivel szóba se állnál. Ne próbáljatok beetetni.
- Hát… ez egy hosszú történet, ugye Nikki? Ami verekedéssel indult – jegyezte még meg Basti.
- Te Bastian, egyszer meg foglak ölni – tagoltam minden szót vigyorogva. – Bezzeg, mikor történt az eset, akkor nem voltál ilyen nagyon vicces – szúrtam egyet én is oda.
- Micsoda? Most komolyan? Na, jó, elölről. Mindent! – követelte Kathrin.
Elég részletesen elmeséltem neki, addig is elterelve a figyelmét Gabe-ről, és az egész helyzetről. Szerencsére úgy láttam, sikerült. Mikor észrevettük, hogy elrepült az idő, lefeküdtünk, és Basti nem tudom mióta tervezgetett vágya is beteljesült. Másnap Kathrin leutazott anyukájához, Basti és én pedig délelőtt edzésen voltunk– ezért jó, hogy sok edzőpálya van - és ebéd után Benniék is befutottak.
- Sziasztok – köszöntem nekik, mikor ajtót nyitottam.
- Szia – adott két puszit Benni, miközben Basti is mellénk ért. – A barátnőm, Lotte – mutatott a mellette álló lányra.
- Szia. Nikki vagyok – hajoltam oda két pusziért.
- Á, az Amerikából jöttemes lány – vigyorgott rám.
- Fogjuk rá – nevettem én is. Benninek igaza volt, már most imádom.
A fiúk már megint elvonultak, és mi ketten maradtunk, amit abszolút nem bántam.
- Hogy ismerkedtetek meg Bennivel? – kezdtem a beszélgetést.
- Az egy jó történet – mosolygott, és mesélni kezdett. – Sportriporter vagyok, és a stadion előtt forgattunk egy rövid videót a stábbal. Éppen az egyik mondat közepén jártam, amikor annyit láttam, hogy a stáb férfi nemű tagjai eszeveszetten eldobnak mindent maguktól, és szaladni kezdenek. Nos, meglátták Bennit, ahogy kijött a stadionból, és teljes extázisba estek. Utánuk mentem, és mikor megláttam… hiszel a szerelem első látásban? Mert ha nem, akkor itt az ellenpélda, ez az volt. És ti?
- Az miénk átlagosabb. A legjobb barátom Bastian legjobb barátja is. Bemutatott minket egymásnak, és ez lett belőle – mosolyogtam.
Nagyon jól elbeszélgettünk, és a legőrültebb dolgokig jutottunk már.
- Egyik télen mind a kettőnknek volt egy kis csináljunk már valami hülyeséget kedve, és kitaláltuk, hogy menjünk ki meztelenül a hóba. Mondanom sem kell, hogy öt perc után teljesen szétfagytunk. A lehető legrosszabb dolog, amit tehettünk az volt, hogy bejöttünk és beültünk a forró kád vízbe, amitől másnapra olyan betegek lettünk, hogy nem győztük egymást ápolni.
Fulladásig nevettünk, a végén már talán magunk sem tudtuk, hogy igazából min.
- Szerinted a srácok miről beszélnek? – tette fel a kérdést, ami engem is izgatott.
- Nem hiszem, hogy az első találkozásokról – nevettem tovább.
- Na, majd egyszer megkérdezem, hogy mi a menő téma náluk, amikor kettesben vannak.
- Én is Bastit, mert engem is érdekel.
- Olyan jó volt beszélgetni – dőlt hátra a kanapén Lotte. – Mióta Bennivel vagyok, sokan csak azért vannak mellettem, mert az ő barátnője vagyok, és senkivel nem tudok őszintén beszélni, mert másnap már olvashatom is a címlapról. Neked vannak olyan barátnőid, akiknek elmondhatod ezeket?
- Hát olyanok vannak, akik Basti csapattársainak a barátnői, de csak egy-kettővel vagyok annyira jóban, hogy tartsuk is a kapcsolatot. Velük szoktunk néha beszélgetni. Egyszer összehozok egy olyan napot, amikor csak mi lányok vagyunk, és bemutatlak nekik – ígértem neki. – Nyugi, nem kell vásárolni menni, körmöt festeni, és visítozni. Egyikünkre sem jellemző ez a stílus.
- Hú, az jó lesz.
- De még mennyire – mosolyogtam.